Képzőművészet

Amit nem fúj el a szél

A kortárs képzőművészeti színtér néhány profi szereplője abbahagyta az elmúlt-x-évezést. Mit jelent, ha egy biennále a korábbi gyakorlatokkal szemben állami támogatástól független, önkéntes civil kezdeményezés?
  • Balkányi Nóra
  • 2015. május 30.

Beleszólnak a sorsukba

Hajléktalan emberekről és élethelyzeteikről készült aktivista- és civil fotókat állítottak ki a Kassák Múzeumban, ahol az életmű egy szeletét bemutató állandó kiállítás és a hajléktalanság kriminalizációjának témája igen érdekes egységet alkot.

Nem e világból

Több tényezőtől is függ, hogy miként és mennyire válik valaki a nemzetközi művészeti szcéna jegyzett szereplőjévé, ráadásul a kivívott státusz nem feltétlenül korrelál a művek kvalitásával.

Csónakon menekül

Akinek volt már szerencséje pszichológusi kezeléshez, nyilván tudja, hogy a szakemberek milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyermek- és serdülőkorban megesett traumáknak, illetve a jó és rossz emlékeknek – ez lenne az az origo, amelynek terheit, megszokásait, kulturális berögzüléseit felnőttként is öntudatlanul tovább hordozzuk.

A dialektika szépsége

Schmal Károly újabb munkáinak láttán nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy közvetve vagy közvetlenül egyfajta „kegyelemben fogant” idea emanációi, de legalábbis olybá tűnnek, mintha a 17. századi nagy német misztikus, Jakob Böhme Szent sóvárgás című alapvetésének néhány passzusát materializálnák és illusztrálnák.
  • Hajdu István
  • 2015. május 9.

Énekóra áramütéssel

A furcsa (egész pontosan 10+4 ferde vonalból és a közé ékelt szóból álló) művészi képződmény (márkajegy vagy művésznév) úgy jött létre, hogy 2001-ben, Kölnben összeköltözött egy űrelektronikus slágerproducer és egy interfésztervező informatikus.

Cigánykodás

A roma test politikája című programsorozat első részeként realizálódó kiállítás elsősorban arra a gyakorlatra kíván reflektálni, amely a „beágyazódott idegengyűlölet és rasszista tendenciák”, valamint az ezt „újratermelő és újragerjesztő tömegmediális kulturális gyakorlatok” miatt a roma embereket „történelmileg konstruált, faji kategórián alapuló sztereotip kategóriákban látja, illetve láttatja”. Voltaképpen az ún. „külső tekintet” kritikájáról van szó – mielőtt rátérnénk magára a kiállításra, illetve megvizsgálnánk e kritika eredményességét, kicsit bővebben ki kell térni az előzményekre.

Horthy Miklós a CBA előtt

Senkitől sem várható el, hogy a művészetébe beleszője az aktuális politikai helyzetről vallott nézeteit, egyesektől mégis szinte várjuk, hogy új és új sorozataikban reflektáljanak az adott helyzetre.

A fészekrabló halál

Debreceni köztudottan az, akinek a Basahalmán belül vágták el a köldökzsinórját. Vadász Endre ezzel szemben szegedi zsidó terménykereskedő középső fiaként született, s bár mindössze nyolc évet töltött itt 1928 és 1936 között, a város ténylegesen a fiává fogadta – ami bizony ritka eset –, s ez a korszak lett pályájának fénykora. Feleségével laktak a Maróthy György és a Pereces utcában is, Vadász végül az Arany János utca 10. számú házában az udvar végén, a keresztépületben rendezte be műtermét és rézkarcoló műhelyét.
  • Térey János
  • 2015. április 12.