Képzőművészet

Laza-lazúr és düh meg bánat

Olvasom, hogy Luc Tuymans, a világhírű festő - tudjuk, 15 percre mindenki lehet sikeres, de a belga máler tényleg 25 éve híres - egy időben, pályája valamelyik szegletében kocsmai kidobóemberként kereste meg a festékre valót. En face láttam is a Műcsarnokban, tagadhatatlan, slanksága ellenére is vaskos jelenség. Ha nem állok vele szemtől szembe, akkor azonban, csak festményeit, sápadt, vértelen, minimál figuralizmusát vagy figurális minimalizmusát nézve, akár bele is mertem volna kötni.
  • Hajdu István
  • 2008. január 24.

Ady az Idő rostájában - Meg akarlak tartani?

December második szombatján a Magyartanárok Egyesülete Ady Endrének szentelte rendes évi, közgyűléssel tarkított összejövetelét - a társaságban én is ott voltam, az Ady-kultuszokról beszéltem az érdeklődő magyartanároknak.
  • Teslár Ákos
  • 2008. január 10.

"Festményeim leglényegesebb eleme a távolság"

Az Antwerpenben élő és alkotó művész nevéhez köthető, hogy a halottnak hitt festészetet visszaemelte a művészet "napirendjébe". Letagadhatatlanul hatott a magyarországi érzéki konceptualizmus művelőire, emellett olyan nemzetközi sztár, akinek munkáiért hat-hét számjegyű összegeket fizetnek - euróban. Eddigi életművét bemutató kiállítása a Műcsarnokban látható február 10-ig.

A Jane Austen-hadművelet

"Jane Austen mára a szinte felderíthetetlen múlt részévé vált" - szögezte le könyve elején Carol Shields, majd nekifogott a csaknem lehetetlennek: mégis megírni az életrajzát.
  • Kádár Judit
  • 2007. december 20.

Kreatív szabotázs

Jelentem: van színház-finanszírozási reformkoncepciója a Fővárosi Önkormányzatnak. A negyvenoldalas dokumentumot a Közgyűlés elfogadta - már csak meg kell csinálni. Ez sem lesz könnyű: anynyira átfogó, hogy nem sok konkrétum következik belőle, és a tehetetlenségi nyomaték és a lejáró szerződések hamarosan okafogyottá, sőt lehetetlenné tehetik: a kreatív szabotázs ideje jött el.
  • Csáki Judit
  • 2007. december 13.

Apafiak - WOMEX 2007

Sikerekben és kudarcokban gazdag tizenhárom évet tudhat a Világzenei Vásár, a WOrld Music EXpo, a WOMEX maga mögött. 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt le kellett fújni, mert a szervezői nem tudtak a koppenhágai helyi erőkkel megegyezni, 1997-ben Marseille-ben anyagi csőddel zárult, két év múlva pedig a fesztiválszervezőket tömörítő Európai Világzenei Fesztiválok Fóruma két táborra szakadt, s az egyik egy "kevésbé vásári" ellenvásár szervezésébe kezdett. (Ez azóta már kifújt.) Tavaly "szimplán" a hangosítás és a koncertek általános szintje volt pocsék, olyannyira, hogy a nyár elején komoly aggodalmat keltett: fordul a kocka, és idén kevesebben jönnek, mint tavaly. De nem.

"Festőnek lenni 24 órás szolgálat"

Az idei Aegon Művészeti díjas költő, Rakovszky Zsuzsa a társdíjra Vojnich Erzsébet festőművészt jelölte. A festőművész 21 önálló kiállítással, számos díjjal a háta mögött ma a legismertebb magyar kortárs festők közé tartozik, akinek alkotásai azonban nem sorolhatók egyetlen irányzathoz sem.
  • Váradi Júlia
  • 2007. október 18.

A talaj és az ég (Az új kritikavitához)

A 90-es évek kritikavitája után jó tíz évet kellett várni arra, hogy valami ismét elkezdődjön a magyar irodalomban. Csak rajtunk áll, hogy milyen utat választunk: a kategorikus válaszokét, vagy az önkritikus, türelmes diskurzusét? Ugyanis Dunajcsik Mátyás Az olvasó lázadása c. cikkének (Magyar Narancs, 2007. augusztus 16.) kérdésfeltevései jogosnak tűnnek.
  • Fekete Richárd
  • 2007. október 11.

"Nincs megengedve, hogy szenvedj" (Claudio Collova Woyzeck-workshopja Budapesten)

Nyolc bekötött szemű színész áll egymástól és a külvilág képi jeleitől elszigetelve egy térben - vagy nyolc külön térben, egyre megy. A külvilág zaja minden, ami a rendezői instrukció szerint megmaradhat számukra. A színész feladata: először csak forduljon minden új zaj irányába, és memorizálja a hangot. Hagyja, hogy szép lassan elteljen a különféle hangfoszlányokkal, engedje, hogy a hétköznapi csendben megteljen egy saját, a memóriája segítségével felépülő belső hangzavarral.
  • Kovács Bálint
  • 2007. október 4.

Élni a romokon

Van egy közepes méretű német város, amelynek minden ötödik évben szembe kell néznie a kulturális főváros jelenséggel. Elkényeztetett helyzet, mert a világ legnagyobb kortárs képzőművészeti kiállítását, a Documentát, ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is Kasselben és kis d-vel rendezik meg (annak dacára, hogy minden valamirevaló magyar korrektor nagy D-re javítja ki).
  • Somlyódy Nóra
  • 2007. szeptember 20.

Filmtörténet balra - Filmmúzeum, Berlin (kiállítás)

Épp húsz éve annak, hogy játszani kezdték (nem nálunk persze, ide alapos késéssel érkezett) Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjét, melynek történetünk szempontjából leginkább azért van jelentősége, mert az évforduló alkalmából újra műsorra tűzte egynémely berlini filmszínház a Peter Falk angyalmúltját leleplező műalkotást.

A sziklán álló ház - Három Bergman-film díszdobozban: Arc (1958), Szűzforrás (1959) és Rítus (1969)

Ha három mondatban kellene leírni Bergman jelentőségét a filmtörténetben, akkor feltétlenül ki kellene emelni, hogy általa lett a tudattalannal való foglalatoskodás a filmművészet szerves része, hogy ő adott új értelmet a premier plánnak, vagy szebben megfogalmazva az emberi arcnak a mozivásznon, valamint ő volt az, aki a fénnyel való játékot elvitte az érzékiség legvégső határáig.
  • Csejk Miklós
  • 2007. augusztus 23.