Kiállítás

Műteremszemét és műalkotás

Csernus Tibor grafikái

  • Kürti Emese
  • 2012. március 5.

Képzőművészet

2009-ben a Kogart megvásárolta a két évvel korábban elhunyt Csernus Tibor festőművész hagyatékát mint "élő műtermet", és szögesdróttal övezett Andrássy úti palotájában helyezte el.

Kivételes szerencse kell ahhoz, hogy egy magángyűjtő-befektető ilyen nagy mennyiségben, közvetlenül a műteremből jusson hozzá a művészettörténet valamely jelentős személyiségének objektumaihoz, majd ezt követően még mindig ott a várakozás, hogy mihez kezd vele. A Kogart kiállítási produkcióit nehéz elfogulatlanul értékelni, miután a leghullámzóbb minőségű objektumokat viszik be a volt FMK épületébe, azt azonban el kell ismerni, hogy az 1964-ben disszidált Csernus "repatriálása", művészettörténeti értékelésének megteremtése az ő munkájuk nélkül lehetetlen volna. Az 1989-es műcsarnoki kiállítás óta csak a Kogart jelentetett meg katalógust és rendezett kiállítást a műveiből.

A grafikákból válogatott legújabb kiállításuk koncepciókeretét a művészettörténeti háttérmunka jelenti, azok a feladatok, amelyeket a kutatónak el kell végeznie a hagyatéki állapotfelmérés, rendszerezés, katalogizálás során. Talán nem volna érdektelen tudni, kik végzik ezt a munkát, de a kiállításban csak a restaurátorok nevét lehet megtalálni, a kutatókét, művészettörténészekét nem. A "mi" anonimitásának takarásában a munka komolysága erodálódik, míg a saját név fölvállalása erősítette volna ugyanezt. A cím - Feldolgozás alatt - ugyanakkor korrektül jelzi, hogy a látogató nem a lezárt kutatás eredményében, hanem a folyamat egyik szegmensében részesül, vagyis tudatják a nézővel, hogy nem várhat el mindent.

Lássuk, meddig jutott a Kogart a műteremszemét, a másodlagos, nehezen kategorizálható objektumok és a műalkotások szétválogatásában. Alapvető eredmény, hogy a grafikákat, amelyeket Csernus, más művészekhez hasonlóan, nem tárolt múzeumi körülmények között, hanem érthető módon spontán elhelyezésben részesítette őket, tehát a grafikákat a Szépművészeti Múzeum restaurátorai rendbe hozták és saválló paszpartuba, majd egyszerű keretbe helyezték, hogy egyáltalán kiállítható állapotban legyenek. A restaurálás körülményeiről, Csernus munkamódszeréről, papír- és anyaghasználatáról érdekes adalékokkal szolgál a munkafilm, amelyben végiglapozzák a még mappában lévő rajzokat, és egyenként elemzik az állapotukat. Ebből kiderül, hogy mivel a festő nem fixálta a szén- és pasztellrajzokat, sokszor elkenődtek, így először a tisztítást és a fixálást kellett megoldani.

Összességükben azonban jó állapotúak a művek, csak azzal van zavarban a látogató, hogy melyik sarokban kezdje megtekinteni őket. Ennek két oka van. Az egyik, hogy az 1980 és 1990 között készült grafikákat a művész a legritkább esetben datálta, a kutatás pedig még nem jutott abba a fázisba, hogy kiderítse, melyik rajz mikor készült. Ennek megfelelően képcédulák sincsenek, és kronológia helyett tematikus csoportok kialakításával oldották meg a rendezést, tehát bárhol fejest lehet ugrani a kiállításba. Túlnyomó többségben aktokat lehet látni, a háttér teljes mellőzésével vagy éppenséggel perfekcionista háttérkidolgozással, egy-egy ismertebb olaj-vászon képhez (mint a nagyméretű, kiállított Minüasz lányai, 1990) kapcsolva őket mint előtanulmányt - de legtöbbször a tanulmányi minőséget meghaladó grafikákról van szó. Csernus minden egyes grafikája az időtlen festészeti produktum realizálása, a kortársi utalásokat, a jellemrajzot, a személyiséget, de még az erotikát is háttérbe szorító tiszta festészet, amely tagad minden kétséget vagy gyanakvást a médium létjogosultságát illetően. A redők kialakításának, a fény-árnyék viszonylatoknak, a test dinamikájának ugyanakkora jelentősége van, mint a barokk korszakában. Nem Csernus hozott létre festészetet, hanem a festészet saját magát, amelyhez a festő csupán eszköz volt. Bravúrja a festészet önbeteljesítő, technikai perfekcionizmusa, óriási, mindent elsöprő önbizalma, a művész egyéniségét is megsemmisítő totalitása. Csernussal elszaladt a festészet lova. Ezért nincs akkora jelentősége a datálásnak, mint sok más művész esetében, itt rejlik a második ok, a szűkebb korszakolás értelmetlenségével összefüggésben.

A festészet totális hatalma magyarázza Csernus egyéb médiumokhoz való viszonyát, amelyre találunk utalást a kiállításban. Közismert, hogy a művész fényképeket, saját felvételeit és színes magazinok, akár erotikus lapok képeit használta föl, műtermében nagy mennyiségben találtak belőlük. A kiállítás egyik szakaszában a saját diákból vetítenek műtermi aktfelvételeket, a festmények ismerős melegsárga, barna színvilágát megelőlegező kocsmai és bolti jeleneteket. A fénykép jelentősége az emlékezés eszközévé zsugorodik, semmilyen más szerepe nincs a képalkotásban, Csernus nem reflektál a médiumok közötti viszonyra, nem foglalkoztatja az a fajta realizmus, amely a fotográfiai áttétellel volna létrehozható, hanem kizárólag a belőle kinyerhető valóság festészetté való átformálása érdekli. Az újságkivágások megjelennek ugyan - kollázsszerűen beépítve egy-két tanulmányrajzba, ahogy a nagy üveglap alatt összeállított montázson megfigyelhető -, de nem annyira képi elemként vagy valamilyen szervesen beépített, koherens konstrukcióként, hanem mint a végső rajzi formát behelyettesítő, alkalmi előzményként tűnnek föl. A művész munkamódszeréről többet is megtudhatunk általuk, de a grafikák entitását mégsem érinti ez a tapasztalat: ahogy Edward Lucie Smith "franko-magyar posztmodern festő" kategóriája sem visz közelebb a csernusi jelenség megértéséhez, úgy a legprecízebb kutatómunka eredménye is közömbösen hagyja ezt az életművet.

Kogart, Bp. VI., Andrássy út 112., nyitva február 26-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.