Kiállítás

Műteremszemét és műalkotás

Csernus Tibor grafikái

  • Kürti Emese
  • 2012. március 5.

Képzőművészet

2009-ben a Kogart megvásárolta a két évvel korábban elhunyt Csernus Tibor festőművész hagyatékát mint "élő műtermet", és szögesdróttal övezett Andrássy úti palotájában helyezte el.

Kivételes szerencse kell ahhoz, hogy egy magángyűjtő-befektető ilyen nagy mennyiségben, közvetlenül a műteremből jusson hozzá a művészettörténet valamely jelentős személyiségének objektumaihoz, majd ezt követően még mindig ott a várakozás, hogy mihez kezd vele. A Kogart kiállítási produkcióit nehéz elfogulatlanul értékelni, miután a leghullámzóbb minőségű objektumokat viszik be a volt FMK épületébe, azt azonban el kell ismerni, hogy az 1964-ben disszidált Csernus "repatriálása", művészettörténeti értékelésének megteremtése az ő munkájuk nélkül lehetetlen volna. Az 1989-es műcsarnoki kiállítás óta csak a Kogart jelentetett meg katalógust és rendezett kiállítást a műveiből.

A grafikákból válogatott legújabb kiállításuk koncepciókeretét a művészettörténeti háttérmunka jelenti, azok a feladatok, amelyeket a kutatónak el kell végeznie a hagyatéki állapotfelmérés, rendszerezés, katalogizálás során. Talán nem volna érdektelen tudni, kik végzik ezt a munkát, de a kiállításban csak a restaurátorok nevét lehet megtalálni, a kutatókét, művészettörténészekét nem. A "mi" anonimitásának takarásában a munka komolysága erodálódik, míg a saját név fölvállalása erősítette volna ugyanezt. A cím - Feldolgozás alatt - ugyanakkor korrektül jelzi, hogy a látogató nem a lezárt kutatás eredményében, hanem a folyamat egyik szegmensében részesül, vagyis tudatják a nézővel, hogy nem várhat el mindent.

Lássuk, meddig jutott a Kogart a műteremszemét, a másodlagos, nehezen kategorizálható objektumok és a műalkotások szétválogatásában. Alapvető eredmény, hogy a grafikákat, amelyeket Csernus, más művészekhez hasonlóan, nem tárolt múzeumi körülmények között, hanem érthető módon spontán elhelyezésben részesítette őket, tehát a grafikákat a Szépművészeti Múzeum restaurátorai rendbe hozták és saválló paszpartuba, majd egyszerű keretbe helyezték, hogy egyáltalán kiállítható állapotban legyenek. A restaurálás körülményeiről, Csernus munkamódszeréről, papír- és anyaghasználatáról érdekes adalékokkal szolgál a munkafilm, amelyben végiglapozzák a még mappában lévő rajzokat, és egyenként elemzik az állapotukat. Ebből kiderül, hogy mivel a festő nem fixálta a szén- és pasztellrajzokat, sokszor elkenődtek, így először a tisztítást és a fixálást kellett megoldani.

Összességükben azonban jó állapotúak a művek, csak azzal van zavarban a látogató, hogy melyik sarokban kezdje megtekinteni őket. Ennek két oka van. Az egyik, hogy az 1980 és 1990 között készült grafikákat a művész a legritkább esetben datálta, a kutatás pedig még nem jutott abba a fázisba, hogy kiderítse, melyik rajz mikor készült. Ennek megfelelően képcédulák sincsenek, és kronológia helyett tematikus csoportok kialakításával oldották meg a rendezést, tehát bárhol fejest lehet ugrani a kiállításba. Túlnyomó többségben aktokat lehet látni, a háttér teljes mellőzésével vagy éppenséggel perfekcionista háttérkidolgozással, egy-egy ismertebb olaj-vászon képhez (mint a nagyméretű, kiállított Minüasz lányai, 1990) kapcsolva őket mint előtanulmányt - de legtöbbször a tanulmányi minőséget meghaladó grafikákról van szó. Csernus minden egyes grafikája az időtlen festészeti produktum realizálása, a kortársi utalásokat, a jellemrajzot, a személyiséget, de még az erotikát is háttérbe szorító tiszta festészet, amely tagad minden kétséget vagy gyanakvást a médium létjogosultságát illetően. A redők kialakításának, a fény-árnyék viszonylatoknak, a test dinamikájának ugyanakkora jelentősége van, mint a barokk korszakában. Nem Csernus hozott létre festészetet, hanem a festészet saját magát, amelyhez a festő csupán eszköz volt. Bravúrja a festészet önbeteljesítő, technikai perfekcionizmusa, óriási, mindent elsöprő önbizalma, a művész egyéniségét is megsemmisítő totalitása. Csernussal elszaladt a festészet lova. Ezért nincs akkora jelentősége a datálásnak, mint sok más művész esetében, itt rejlik a második ok, a szűkebb korszakolás értelmetlenségével összefüggésben.

A festészet totális hatalma magyarázza Csernus egyéb médiumokhoz való viszonyát, amelyre találunk utalást a kiállításban. Közismert, hogy a művész fényképeket, saját felvételeit és színes magazinok, akár erotikus lapok képeit használta föl, műtermében nagy mennyiségben találtak belőlük. A kiállítás egyik szakaszában a saját diákból vetítenek műtermi aktfelvételeket, a festmények ismerős melegsárga, barna színvilágát megelőlegező kocsmai és bolti jeleneteket. A fénykép jelentősége az emlékezés eszközévé zsugorodik, semmilyen más szerepe nincs a képalkotásban, Csernus nem reflektál a médiumok közötti viszonyra, nem foglalkoztatja az a fajta realizmus, amely a fotográfiai áttétellel volna létrehozható, hanem kizárólag a belőle kinyerhető valóság festészetté való átformálása érdekli. Az újságkivágások megjelennek ugyan - kollázsszerűen beépítve egy-két tanulmányrajzba, ahogy a nagy üveglap alatt összeállított montázson megfigyelhető -, de nem annyira képi elemként vagy valamilyen szervesen beépített, koherens konstrukcióként, hanem mint a végső rajzi formát behelyettesítő, alkalmi előzményként tűnnek föl. A művész munkamódszeréről többet is megtudhatunk általuk, de a grafikák entitását mégsem érinti ez a tapasztalat: ahogy Edward Lucie Smith "franko-magyar posztmodern festő" kategóriája sem visz közelebb a csernusi jelenség megértéséhez, úgy a legprecízebb kutatómunka eredménye is közömbösen hagyja ezt az életművet.

Kogart, Bp. VI., Andrássy út 112., nyitva február 26-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.