Kiállítás

Polgár Rózsa: "Hová vezetnek a szálak"

  • - jerovetz -
  • 2012. március 8.

Képzőművészet

Volt egyszer egy korszak a magyar művészetben, amikor a nyomasztó politikai klíma előtérbe tolt egy médiumot, a textilt. Ez az idő, a hetvenes-nyolcvanas évek a képzőművészetben is kedvezett az alternatív megoldásoknak, melyekben a matéria kérdőjelezi meg a tárgyak valóságát, vagy egyáltalán a körülöttünk érzékelhető valóságot - és máris viszszatértünk a politikához.

Polgár Rózsa pályája ekkor kezdődött, Szenes Zsuzsa, Lovas Ilona és akkor épp ebbe az irányba kitérő Keserü Ilona mellett emblematikus alakja volt a műfajnak, amit a magyar feminista művészet világklasszis indulásaként tarthatunk számon. A tiltakozás női módja, mondhatnánk például a Gyermektakaróra, melyen a gyerek realisztikus arcképe a szövés adta rácsok közé kerül, és a körülötte lévő díszekkel a kép valósághűsége nem létező szöget zár be. A szemünk láttára pattan szét funkció, valóság, hagyomány és képalkotás. De ki beszélt így nyilvánosan a nyolcvanas években az anyaságról? Így, ahogy a széttárt karokkal, orante tartásban a falon függő egyberuha tüntet egyediségével és személyességével (Anyaság, 1986)? Mindez ott és akkor több volt mint szemfényvesztés: kemény bírálata volt a mindennapoknak, intim akcionizmus.

A virtuozitás megmarad 1994 után is, csak éppen a - művészi, esztétikai, politikai, akármilyen - kritika tűnik el. Marad a szakrális vonulat, melynek átéltségét az előző korszak frissességéhez képest kissé "alkalmazottnak" érzem. És marad a Himnusz, a Tisztelet Magyarországnak és az ehhez hasonlókból álló nemzeti csapat. Még a kenyér is zászlódíszbe öltözik. (Nem tudhatom, hogy ebből a generációból miért vesztettek talajt a lábuk alól oly sokan. Vajon elgondolkoztak valaha azon, mire való, mire jó az ilyen adoráció? Hogy amikor erről beszélnek, miért csak erről beszélnek? Nem gyanús, hogy ez kevés?)

Iparművészeti Múzeum, nyitva február 19-ig


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."