Ugyanis a pár házas települést, Viganellát november 11. és február 2. között gyakorlatilag teljesen beárnyékolják a környező hegyek. A kiállítás tanúsága szerint ez az árnyék csaknem pontosan a falu határvonalait jelöli ki, ami első ránézésre már-már népmesei átoknak tűnik.
A fotók az emberről szólnak, leginkább mégis a környezetre fókuszálnak, illetve a kettő kapcsolatára, együttélésére. Mindegyik kép eszünkbe juttatja valamilyen formában a "szintkülönbségeket", mindegyik kapcsolódik az Alpokhoz: a hegyi lét küzdelmei (zsákot felfelé vonszoló öregember) vagy örömei (a csúcs meghódítása) egyaránt megjelennek a sajátosan északias hatású fotókon.
Bőven akad sötét kompozíció, sőt több olyan is, amin egyedüli "szereplőként" egy fénypont látható, az emberi alakok - öregek, férfiak - mellett többnyire az árnyék és a sziklák dominálnak. Barlang, hegyoldal és elszórva néhány házikó: íme, Viganella.
A helyszínül szolgáló, kávézóként is üzemelő Lumen egyébként érdekes hely, jóllehet, a kiállítás hangulatával erős kontrasztban áll a Mikszáth tér nyüzsgése és a teraszra tűző nap. A háttérben a képeket aláfestő downtempo/triphop azonban nagyon a helyén van.
Lumen Galéria, nyitva június 23-ig
