Palástos frizsider - A Tűzoltó utcai ALDI

szerző
Zöldi Anna
publikálva
2011/16. (04. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Építészeti projektek bemutatása manapság többnyire az ügylet valamelyik résztvevőjének pocskondiázásába torkollik. A külterületekről a belváros felé nyomuló külföldi áruházlánc produkciója kiváltképp ritkán kerül a dicsőségtáblára. A Tűzoltó utcai ALDI áruház azonban több szempontból is rácáfol a makacs sztereotípiára, mely szerint a profitorientált gondolkodás és a minőségi építészet egymás ellenlábasai.

Építészeti projektek bemutatása manapság többnyire az ügylet valamelyik résztvevőjének pocskondiázásába torkollik. A külterületekről a belváros felé nyomuló külföldi áruházlánc produkciója kiváltképp ritkán kerül a dicsőségtáblára. A Tűzoltó utcai ALDI áruház azonban több szempontból is rácáfol a makacs sztereotípiára, mely szerint a profitorientált gondolkodás és a minőségi építészet egymás ellenlábasai.

*

A hajdani lovardában kialakított új élelmiszerüzlet mint remeterák bújik meg a felújított, műemlék jellegű épület téglakérge mögött. Az új funkció és a régi épület viszonyát azonban korántsem a rejtőzködés szándéka jellemzi.

A 21. század nagyvárosainak legnagyobb gondja, hogy a hagyományos városi struktúrában egyre több olyan funkciónak kell helyet találni, amely az épített szövet kialakulásának korában még nem létezett, és többnyire szétfeszíti a kereteit. Régi és új házasítására építészetileg sokféle válasz létezik, de az igazi kihívás az, hogy sikerül-e olyan funkciót találni a gyakran siralmas állapotban lévő városi romnak, ami a megtartását indokolja.

Szilárd értékrend stabil pillérein nyugvó korszakokban a régit habozás nélkül beáldozták az újért - a lovardát magába foglaló hajdani Mária Terézia (később Kilián) laktanya Hild József által tervezett épületének helyén is bizonyára egészen más léptékű architektúra állt a 19. század közepe előtt. A téglahomlokzatú csarnok a 19. század fordulóján épült a laktanya bővítéseként, és az a szerencséje, hogy fém tetőszerkezete a körítő falak rokonszenves téglaarchitektúráján nyugszik. Míg a barátságtalan külsejű, sokudvaros, sokszobás laktanya nyolc évtizede műemlék, és a felújítására mégsem jut pénz, a lovarda nagy összefüggő terével lovak híján is folyamatosan talált funkciót magának.

A Tűzoltó utca-Liliom utca sarka már jóval a szemközti Trafó megnyitása előtt a fiatal (és pénztelen) értelmiség zarándokhelyévé vált. A töredezett és egyre feketébb téglafalak mentén végigbaktatva kellemes izgalommal latolgattuk: ezúttal miféle kincsekre bukkanunk majd a mindig hideg csarnokban. A hajdani lovarda ugyanis hosszú évtizedekig üzemelt a Bizományi Áruház Vállalat bútorraktáraként. Egy túra a Tűzoltó utcába kivételes rituálét jelentett. Antik szekrények, márványlapos tálalók, egész hálószobák szorultak itt egymás mellé, hihetetlen árakon. Ám a lakáskultúrában sokkal előbb teret hódított a kortárs dizájn, mint az építészetben, és az antik bútornak egyszer csak bealkonyult. A csarnok utód nélkül bezárt - a Dohány utcában egy darabig még üzemelt valami, de az már csak halvány visszfényét jelentette a legendás Tűzoltó utcának.

Ott ugyanis az épület, a tér maga is az élmény részévé vált. Architektúrájával, léptékével a környező városi struktúrától élesen elütő csarnok a különbözőség érzetét erősítette az amúgy is különbözni vágyó vásárlókban.

Az ALDI erre érzett rá, mikor az épület megvétele után a téglahomlokzatok és az épület szerkezetének megtartása és felújítása mellett döntött. Az egyterű csarnokba az áruház kényelmesen belebújt, az egyedi külső pedig - pláne a németeknek kedves tégla - lekörözhetetlen előnyt jelent az élelmiszer-áruházakban bővelkedő környéken.

A taktika bevált: a helyi sajtó a polgárokkal egyetértésben kitörő örömmel kísérte az építkezést, és nagylelkűen megbocsátotta az áruházlánc belvárosi terjeszkedését. Nem úgy, mint Budán, a Csalogány utcában, ahol a lakosság már az első kapavágás előtt tiltakozott az odatelepítendő Lidl ellen - pedig előítéletek nélkül könnyedén belátható, mennyivel kényelmesebb biciklivel vagy akár gyalog ballagni az ásványvízért, mint a város környéki autópályákon száguldozva.

Az ALDI építői kicseréltek egyenként 12 ezer téglát, a fémtokos ablakokat példásan felújították, és értő módon bántak az összes többi részlettel is. Ezzel sikerült a trehány magyar kivitelezésre vonatkozó tételt is megcáfolniuk, hiszen az osztrák-magyar generálkivitelező magyar alvállalkozókkal dolgoztatott. A felújítást tervező Kendik Géza szerint az önkormányzat egyetlen ponton támasztott érthetetlen akadályokat - az épületet a mellette fekvő parktól elválasztó kerítésfal lebontását több testületi ülésen sem sikerült elérni.

A 2010-es év Média Építészeti Díjára felterjesztett épület megosztotta a zsűrit. Voltak, akik szívesebben láttak volna egy új Trafót az épületben - kérdés, akkor vajon jutott volna-e pénz az igényes kivitelezésre. Néhányan értetlenkedve bámultak: mi ebben az építészet? A megújult lovarda olyan természetesen áll az utcában, mintha tényleg nem történt volna vele semmi különös - kicsit lecsutakolták, ahogy hajdanában a lovakat. Az alapos csutakolás mögött azonban komoly szakértelem húzódik meg - a felújított téglahomlokzatok mögött pedig egy egyenáruház a maga frizsiderre emlékeztető belvilágával. A bútorraktárba tett sejtelmes kirándulások emlékétől kísértve a hideg neonfényben úszó, sablonos belső tér kétségkívül csalódást okoz, a szokásosnál mégis vidámabban baktatunk a vöröslő falak mentén a körúti villamos felé; a különbözőség kellemes érzete hazáig kísér.

A város nyert egy felújított épületet, a kerület egy rendezett utcát és egy könnyen megközelíthető üzletet, az ALDI pedig a mutatók szerint komoly bevételt. Olyannyira komolyat, hogy a következő belvárosi áruházuk (az Újlipótvárosban) szintén egy felújított csarnokban épül. A piac törvényei szerint várható, hogy a vonzó külső után előbb-utóbb az igényes belső kialakítás is vásárlócsalogató marketingfogássá avanzsál. Gyerekeink pedig a jó kis Tűzoltó utcai ALDI-ba tett biciklis kiruccanásaikról merengenek majd értetlen unokáink előtt, akik addigra vagy az interneten rendelnek kocka alakú krumplit, vagy jobb esetben a saját földjükön kapálnak. Érteni semmiképp se fogják.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

szerző
Zöldi Anna
publikálva
2011/16. (04. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...