rés a présen

„Rémisztően alacsony”

Révész Emese művészettörténész

  • rés a présen
  • 2020.10.17 09:09

Képzőművészet

rés a présen: A szeptember 22. és 25. között zajló PesText világirodalmi fesztiválon az idén is lesz képzőművészeti program, méghozzá a te gondozásodban. Honnan származik a kiállítás ötlete?

Révész Emese: Egy irodalmi fesztivál esetében logikus, hogy képzőművészet címszó alatt a könyvillusztrációra koncentrál. Ez a műfaj jellemzően köztes terület, se az irodalom, se a képzőművészet nem igazán érzi sajátjának, ezért örülök, hogy a szervezők felkarolták. Tavaly az A38 hajón Víz: élet, mítosz, mozgás címen mutattunk be egy illusztrációs válogatást a V4 országok grafikáiból. Az idén Mindenki másban utazik címen a B32 Galériában látható egy pop up kiállítás, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig Négyszer szép címen végre nem nyomatokat hoztunk el, hanem eredeti könyveket mutatunk be. A PesText központi gondolata a kulturális eszmecsere, egymás irodalmi, könyves produktumainak megismerése. Így került képbe az illusztrált könyv, azon belül is a szomszédos országok képeskönyveinek bemutatása.

rap: Kiknek a művei láthatók a tárlaton?

RE: A Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 24. és október 4. között mintegy száz könyv lesz kiállítva, szándékunk szerint többségük lapozható formában. Ez azért fontos, mert a könyvillusztrációt nehéz kiállítási helyzetbe hozni, vagy a könyvekből kiemelt képeket nagyítanak fel, vagy vitrinbe zárt könyveket láthatunk. Ezen akartunk változtatni. A kiállított könyveket kurátortársammal, Kellermann Viktóriával válogattuk össze. Ő lengyel–magyar műfordító, én művészettörténész vagyok, ami szerencsés párosításnak bizonyult, Viki ugyanis jól ismeri a régió könyvkiadását (specialitása a képregény), én pedig az illusztrációs művészet felől jövök a képbe. Mivel a társországok könyvművészete elképesztően gazdag, Vikivel úgy döntöttünk, hogy minden országból 2-2 progresszív gyerekkönyves kiadó könyveit állítjuk középpontba. Azért a progresszíveket, mert ott történnek az izgalmas könyvművészeti kísérletek, és azért gyerekkönyveseket, mert itt van a legnagyobb szerepe a képeknek. A négy kiadó: Csehországból a Baobab és a Běžíliška, Lengyelországból a Dwie Siostry és a Wytwórnia, Magyarországról a Csimota és a Pagony, Szlovákiából az Egreš és a Monokel kiadók könyvei szerepelnek a bemutatón.

rap: Miért és kinek fontos ez a kiállítás?

RE: Aki majd betér ide, az megbizonyosodhat arról, hogy a lengyel, cseh és szlovák könyvillusztráció fényévekre lehagyta a hazait. Bőven van mit tanulnunk tőlük. Ma világszerte a könyvillusztráció az egyik legprogresszívebb grafikai műfaj. Képekkel történeteket mesélni ma nagyon menő, nemcsak olvasni nem tudó kicsiknek, hanem felnőtteknek is. Nálunk a gyerekkönyv még „gügyög”, valami vélt „babás” ízlésnek akar megfelelni. A lengyel vagy cseh gyerekkönyv elképesztően szabad, kísérletező vizuálisan, leginkább a street art és a funzine-ok vizualitásához áll közel. Michaela Kukovičovának a Baobab által kiadott prágai képeskönyve például néhol a dadaista kollázsok világát idézi. Ezek a kiadók hisznek a képek mesélő erejében. Vikivel az egyik kedvencünk a lengyel Dwie Siostry kiadásában Brzuchem do góry (Hanyatt fekve) című könyv, amely Urszula Palusińska grafikáival azt a helyzetet gondolja végig képekben, hogy ugyanaz a látvány hogy néz ki alulról felfele szubjektív nézőpontból és felülről lefelé, objektív nézőpontból. Az igazán jó képeskönyvek nincsenek korhoz kötve. Nálunk szerencsésebb országokban már komoly gyűjtőtáboruk van a felnőttek körében is. A lengyel Joanna Concejo vagy Iwona Chmielewska könyvei összetett és elvont vizuális költemények.

rap: Milyen a hazai könyvillusztráció helyzete?

RE: A hazai könyvillusztráció tradicionalizmusa, a kísérletező kis, dizájner kiadók hiánya komplex problémahalmaz, s éppúgy összefügg a piacot torzító könyvterjesztéssel, mint a hazai rémisztően alacsony vizuális műveltséggel, ahogy az ország kulturális összképét megülő konzervativizmus itt is érezteti hatását. Az elmúlt évtizedben éppen azok a művelt, kezdeményező fiatal értelmiségiek hagyták el tömegesen az országot, akik kiadói és vásárlói lehetnének az efféle alternatív képeskönyveknek. Éppen ezért reméljük, hogy a tárlatra eljutnak majd azok a művészeti iskolások, egyetemisták, akik illusztrátori pályára készülnek. Ahogy az is nagyszerű lenne, ha a jövőbeli rajztanárok is eltalálnának ide, hogy lássák azt a fantasztikus erőt, amit ezek a könyvek képviselnek. A kiállításhoz kapcsolódóan szeptember 23-án este 7 órától tartunk egy kerekasztal-beszélgetést kiadók és illusztrátorok részvételével, amelynek középpontjában a képközpontú gyerekkönyvek, lapozók, böngészők és a napjainkban térhódító, szöveg nélküli, ún. „csendes könyvek” állnak majd.

rap: Az illusztráció a szakterületed?

RE: Művészettörténészként már több mint húsz éve foglalkozom grafikatörténettel és illusztrációval. Előbb a 19. századi képes magazinok illusztrációit kutattam, de az elmúlt tíz évben már inkább a Kádár-kori könyvillusztráció és a kortárs könyvművészet érdekel. Történetileg nagyon keveset tudunk a területről, de a kortárs könyvművészetre is ráfér az ismeretterjesztés. Tavasszal a gyerekkönyvekben megjelenő szörnyekről és képzeletbeli lényekről szóló kiállítást rendeztem a Deák17 Galériában, az I. kerületi Virág Benedek Házban pedig még látható a Réber László irodalmi illusztrációit bemutató tárlatunk. A napokban Mentés másként címen jelenik meg a Tempevölgy kiadó gondozásában könyvillusztrációs témájú írásaim gyűjteménye. De rengeteg még a teendő a területen, úgyhogy remélem, pár tucat tárlat és néhány kötet által még meg tudom mutatni a műfaj szépségeit az érdeklődőnek.

Neked ajánljuk