Az ismeretek szűkös volta önképző köröket hívott életre, 1968 és a hippimozgalom hatása pedig a különféle zárt vagy lazább kommunális kisközösségeket vagy olyan művészeti helyszíneket, melyeket elvileg nem tudott ellenőrizni a hatalom. A "besúgók és provokátorok" persze mindenhol ott voltak. A Kassák Színház egyik produkcióját 1972-ben tiltották be - a csoport egy Dohány utcai lakásban folytatta tevékenységét, míg 1976-ban emigrálásra kényszerítették őket. A balatonboglári kápolnatárlatok 1973-ban egy újságcikk nyomán szűntek meg: a később Kék fény címen futó, a magyar bűnözésről sajátos szempontok szerint beszámoló tv-műsor vezetője, Szabó László "a kormány ökleként" tömegszexszel és közrendi vétségekkel vádolta a résztvevőket a Népszabadságban. ("A fél falu látta, hogy itt a művészet megcsúfolása folyik, hogy többről van szó, mint hóbortról: erkölcstelenségről, ízlésrombolásról, ellenséges magatartásról. Tiltani kell!")
Ebben a közegben jött létre az Orfeo csoport, ráadásul politikai szempontból jóval támadhatóbb alapokról. Egyrészt az alapító (és a csoportot a mai napig megosztó) Malgot István "részt vett" a Pór György és társai néven futó maoista "összeesküvésben" (ennek folyományaként szabadságvesztésre is ítélték 1968-ban), másrészt a csoport a politikai szempontból semleges vagy éppen a parlamenti demokrácia hívének tekinthető ellenzéki csoportokkal szemben kifejezetten radikális baloldalinak számított. Nem fogadták el a létező szocializmus álságos voltát, hittek a nép (a munkásság) hatalmában, és nyíltan rokonszenveztek a (nyugati és harmadik világbeli) baloldali és függetlenségi mozgalmakkal. Erre utal már a csoport neve is: első bábjátékos produkciójuk 1970-ben Györe Imre költeményén, azOrfeo szerelmén alapult, amely Ernesto Che Guevarának állított emléket. Ebbe az újbaloldali vonulatba tartozik a kiállításon két példányban is látható plakát, aSzabadságot Angela Davisnek (Davis nemcsak az amerikai kommunista párt tagja és antirasszista politikai aktivista, hanem egy rosszul sikerült börtönszöktetési akció miatt bűnszövetségben elkövetett emberölés vádlottja is volt, akit aztán a nemzetközi tiltakozás nyomán felmentettek). Az Orfeo csoport tégláról téglára felépített Piliscsabán egy kommunális házat (amely ma is áll, megőrizve néhány alkotó művét is), továbbá báb-, majd később színházi előadásokat mutatott be, koncerteket adott, művelődési házakban és ifjúsági klubokban nyilvános vitákat szervezett. Tevékenységük nemcsak az értelmiségi körökben tette ismertté őket, veszélyessé váltak a regnáló politikai rendszer számára is - a szocializmus ideológusai ugyanis leginkább és paradox módon a baloldali "elhajlásoktól" rettegtek. Talán egyfajta naivitásra utal, hogy az 1972 kezdetén induló, több óráig tartó rendőrségi kihallgatások, majd a Magyar Ifjúságban megjelent dehonesztáló cikkek miatt Aczél Györgyhöz fordultak segítségért - sikertelenül. Egyedül egy volt illegális kommunista vállalt felelősséget értük, és engedélyezte fellépéseiket a Duna Cipőgyár művelődési házában, de ez sem gátolta meg a csoport erodálódását. Ennek egyik oka a zárt közösségekre jellemző (egyes tagok kizárásáig elmenő) szektásodás volt, illetve az, hogy a bábosok/színészek egy része betagozódott a Fodor Tamás vezette Stúdió K-ba, a "polbeat" hagyományait, a latin-amerikai dalokat és magyar népzenét "remixelő" zenészek 1972-től Vízöntő, később Kolinda néven folytatták tevékenységüket (s akiknek olyan dalai égtek bele a szocializmusban felnövő nemzedék tudatába, mint a Föld és víz vagy A két kakas).
Az Orfeo csoportnak azonban volt egy kevéssé ismert képzőművészeti szekciója is - az ő munkáik bemutatására koncentrál a 2B Galéria kiállítása. A figuratív ábrázolásra "esküdött" társaság vezetője a nemrégiben elhunyt, akkoriban fiatal KISZ-titkár, Bálványos Huba volt: a Kerítés című erőteljes, szimbólumokkal telített grafikája vezeti be a tárlatot. A tárlókban látható, a résztvevőket ábrázoló dokumentumfotók mellett rajzok és szobrok mutatják be ezt a vonulatot, mintegy fel is vetve a kérdést: volt és van-e immanens értékük ezeknek a művészettörténet által alig ismert munkáknak? Még ha el is fogadjuk, hogy a műveket 17-20 éves, fiatal művészek készítették, a ma már szintén elhunyt Englert Judit vagy Szalma János hetvenes évekbeli kisplasztikái megkerülhetetlennek tűnnek. Ahogy az Orfeo csoport keretén belül készült szociofotók is: igen erős válogatást láthatunk Szilágyi Anna Moszkvában és Budapesten készült felvételeiből vagy Fábry Péter portréiból.
A kiállítást egy furcsa, spontán polémia egészíti ki a falakon: Forgács Péter és Komjáthy Anna utólagos vitája rámutat arra, hogy az eltérő életutak inkább erősítették az évtizedek során a tagok közé épült falakat. Így öregszünk, s vesznek el a hitek és remények. Egy akkori daluk viszont újra aktuális lett, s akár (politikai) szlogenné is válhat: Törd a kerítést, törd a falakat át!
2B Galéria, Budapest, IX. Ráday utca 47. Nyitva február 9-ig
