Kiállítás

Weiler Péter: Pop New York

  • Tóth Béla István
  • 2016. július 9.

Képzőművészet

Olcsó vagy! – olvasható e harsány és ellentmondást nem tűrő kritikai verdikt Weiler Péter Mikro vakáció című festményén. Nem, félreértés ne essék, a narancssárga festékszóróval ráfújt otromba betűk, melyek valójában a műalkotáson kezdődnek és a kiállításra szolgáló falfelületen végződnek, nem a művész keze nyomát dicsérik. Talán egy frusztrált konkurens vagy egy dühödt műkritikus követhette el. Mindez persze csupán feltéte­lezés. Az viszont köztudott, hogy Weiler szereti a feltűnést, a botrányt és a provokációt. Gondoljunk csak a komoly visszhangot keltő, társadalmi-politikai jelenségekre reagáló műveire: a „Személyes Határvédelmi Eszközre”, a „Minden magyar szobrára vagy a „Vasárnap is nyitva” című festményre. Mindezeket figyelembe véve aligha lehet megorrolni a kétkedők szavára, melyek tudatosan megtervezett PR-akciót sejtenek a képrongálás mögött. Igaz, mindezt a galéria több ízben cáfolta, a szkeptikusok mégis sikerrel ültettek bogarat a fülünkbe, az alkotás értékét ugyanis igencsak felsrófolta az akció: a műgyűjtők immár jelen állapotában, a felirat eltávolítása nélkül szeretnék birtokolni a képet.

A kiállítás a rongálási ügy nélkül is nagy hírverést kapott, mégis, sajnos meglehetősen vérszegény. Se társadalmi üzenet, se egyéb mögöttes gondolatiság nem terheli a kiállított műveket, ami önmagában nem lenne baj, ha a vizuális hatás a falhoz szegezne.

A művész emblematikus New York-i helyszíneken, többek közt a Guggenheim Múzeumnál és a Central Parkban megforduló, tökéletes formában lévő trendi hölgyeket és fiatalembereket ábrázol meglehetősen közhelyes beállításokkal és harsány színű homogén felületekkel, ahogy azt a (poszt)pop-art megköveteli. A férfiak egyetlen képet leszámítva csupán mellékszereplők vagy jelen sincsenek. Egy unalmas, kiüresedett világ urbánus tereit és magányos lakóit vehetjük szemügyre.

Godot Galéria, nyitva június 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.