Kiállítás

Weiler Péter: Pop New York

  • Tóth Béla István
  • 2016. július 9.

Képzőművészet

Olcsó vagy! – olvasható e harsány és ellentmondást nem tűrő kritikai verdikt Weiler Péter Mikro vakáció című festményén. Nem, félreértés ne essék, a narancssárga festékszóróval ráfújt otromba betűk, melyek valójában a műalkotáson kezdődnek és a kiállításra szolgáló falfelületen végződnek, nem a művész keze nyomát dicsérik. Talán egy frusztrált konkurens vagy egy dühödt műkritikus követhette el. Mindez persze csupán feltéte­lezés. Az viszont köztudott, hogy Weiler szereti a feltűnést, a botrányt és a provokációt. Gondoljunk csak a komoly visszhangot keltő, társadalmi-politikai jelenségekre reagáló műveire: a „Személyes Határvédelmi Eszközre”, a „Minden magyar szobrára vagy a „Vasárnap is nyitva” című festményre. Mindezeket figyelembe véve aligha lehet megorrolni a kétkedők szavára, melyek tudatosan megtervezett PR-akciót sejtenek a képrongálás mögött. Igaz, mindezt a galéria több ízben cáfolta, a szkeptikusok mégis sikerrel ültettek bogarat a fülünkbe, az alkotás értékét ugyanis igencsak felsrófolta az akció: a műgyűjtők immár jelen állapotában, a felirat eltávolítása nélkül szeretnék birtokolni a képet.

A kiállítás a rongálási ügy nélkül is nagy hírverést kapott, mégis, sajnos meglehetősen vérszegény. Se társadalmi üzenet, se egyéb mögöttes gondolatiság nem terheli a kiállított műveket, ami önmagában nem lenne baj, ha a vizuális hatás a falhoz szegezne.

A művész emblematikus New York-i helyszíneken, többek közt a Guggenheim Múzeumnál és a Central Parkban megforduló, tökéletes formában lévő trendi hölgyeket és fiatalembereket ábrázol meglehetősen közhelyes beállításokkal és harsány színű homogén felületekkel, ahogy azt a (poszt)pop-art megköveteli. A férfiak egyetlen képet leszámítva csupán mellékszereplők vagy jelen sincsenek. Egy unalmas, kiüresedett világ urbánus tereit és magányos lakóit vehetjük szemügyre.

Godot Galéria, nyitva június 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.