Kiállítás

Weiler Péter: Pop New York

  • Tóth Béla István
  • 2016. július 9.

Képzőművészet

Olcsó vagy! – olvasható e harsány és ellentmondást nem tűrő kritikai verdikt Weiler Péter Mikro vakáció című festményén. Nem, félreértés ne essék, a narancssárga festékszóróval ráfújt otromba betűk, melyek valójában a műalkotáson kezdődnek és a kiállításra szolgáló falfelületen végződnek, nem a művész keze nyomát dicsérik. Talán egy frusztrált konkurens vagy egy dühödt műkritikus követhette el. Mindez persze csupán feltéte­lezés. Az viszont köztudott, hogy Weiler szereti a feltűnést, a botrányt és a provokációt. Gondoljunk csak a komoly visszhangot keltő, társadalmi-politikai jelenségekre reagáló műveire: a „Személyes Határvédelmi Eszközre”, a „Minden magyar szobrára vagy a „Vasárnap is nyitva” című festményre. Mindezeket figyelembe véve aligha lehet megorrolni a kétkedők szavára, melyek tudatosan megtervezett PR-akciót sejtenek a képrongálás mögött. Igaz, mindezt a galéria több ízben cáfolta, a szkeptikusok mégis sikerrel ültettek bogarat a fülünkbe, az alkotás értékét ugyanis igencsak felsrófolta az akció: a műgyűjtők immár jelen állapotában, a felirat eltávolítása nélkül szeretnék birtokolni a képet.

A kiállítás a rongálási ügy nélkül is nagy hírverést kapott, mégis, sajnos meglehetősen vérszegény. Se társadalmi üzenet, se egyéb mögöttes gondolatiság nem terheli a kiállított műveket, ami önmagában nem lenne baj, ha a vizuális hatás a falhoz szegezne.

A művész emblematikus New York-i helyszíneken, többek közt a Guggenheim Múzeumnál és a Central Parkban megforduló, tökéletes formában lévő trendi hölgyeket és fiatalembereket ábrázol meglehetősen közhelyes beállításokkal és harsány színű homogén felületekkel, ahogy azt a (poszt)pop-art megköveteli. A férfiak egyetlen képet leszámítva csupán mellékszereplők vagy jelen sincsenek. Egy unalmas, kiüresedett világ urbánus tereit és magányos lakóit vehetjük szemügyre.

Godot Galéria, nyitva június 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.