Kiállítás

Weiler Péter: Pop New York

  • Tóth Béla István
  • 2016. július 9.

Képzőművészet

Olcsó vagy! – olvasható e harsány és ellentmondást nem tűrő kritikai verdikt Weiler Péter Mikro vakáció című festményén. Nem, félreértés ne essék, a narancssárga festékszóróval ráfújt otromba betűk, melyek valójában a műalkotáson kezdődnek és a kiállításra szolgáló falfelületen végződnek, nem a művész keze nyomát dicsérik. Talán egy frusztrált konkurens vagy egy dühödt műkritikus követhette el. Mindez persze csupán feltéte­lezés. Az viszont köztudott, hogy Weiler szereti a feltűnést, a botrányt és a provokációt. Gondoljunk csak a komoly visszhangot keltő, társadalmi-politikai jelenségekre reagáló műveire: a „Személyes Határvédelmi Eszközre”, a „Minden magyar szobrára vagy a „Vasárnap is nyitva” című festményre. Mindezeket figyelembe véve aligha lehet megorrolni a kétkedők szavára, melyek tudatosan megtervezett PR-akciót sejtenek a képrongálás mögött. Igaz, mindezt a galéria több ízben cáfolta, a szkeptikusok mégis sikerrel ültettek bogarat a fülünkbe, az alkotás értékét ugyanis igencsak felsrófolta az akció: a műgyűjtők immár jelen állapotában, a felirat eltávolítása nélkül szeretnék birtokolni a képet.

A kiállítás a rongálási ügy nélkül is nagy hírverést kapott, mégis, sajnos meglehetősen vérszegény. Se társadalmi üzenet, se egyéb mögöttes gondolatiság nem terheli a kiállított műveket, ami önmagában nem lenne baj, ha a vizuális hatás a falhoz szegezne.

A művész emblematikus New York-i helyszíneken, többek közt a Guggenheim Múzeumnál és a Central Parkban megforduló, tökéletes formában lévő trendi hölgyeket és fiatalembereket ábrázol meglehetősen közhelyes beállításokkal és harsány színű homogén felületekkel, ahogy azt a (poszt)pop-art megköveteli. A férfiak egyetlen képet leszámítva csupán mellékszereplők vagy jelen sincsenek. Egy unalmas, kiüresedett világ urbánus tereit és magányos lakóit vehetjük szemügyre.

Godot Galéria, nyitva június 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.