10 napig jogellenesen tartottak lekötözve egy autista fiút a kaposvári kórházban

  • narancs.hu
  • 2023. május 8.

Kis-Magyarország

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatán keresztül kért segítséget a fiú családja, most másodfokon is megnyerték a pert.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleménye szerint súlyos autizmussal élő ügyfelük, Péter perét megnyerték, akit 10 napig jogellenesen tartottak lekötözve a kaposvári kórházban.

Az eset öt évvel ezelőtt történt, most másodfokon is kimondta a bíróság, hogy

a kórház megsértette az akkor még csak 17 éves fiú emberi méltóságát, személyes szabadságát és testi épségét azzal, hogy jogellenesen lekötözték.

A bíróság egymillió forint kártérítést ítélt meg.

A fiú édesanyja, Irén 2018 márciusában hívta ki a mentőket, miután Péter elkezdte a konyhai berendezést kidobálni a házból. Az édesanya szerint azért tette ezt, hogy "minden üres legyen", mert a fiú nehezen viseli a környezetében a tárgyakat, azok nélkül érzi jól magát. Ez a fajta viselkedés ismerős volt Irénnek, azonban a fiú a szokásosnál zaklatottabbnak tűnt, ezért hívott segítséget.

Mire a fiút kórházba szállították, már meg is nyugodott, mégis ágyhoz kötözték, és 10 napig szinte folyamatosan úgy hagyták. A TASZ közleménye szerint lekötözést csak akkor lehet alkalmazni, ha a beteg veszélyes, és tényleg nincs semmilyen más eszköz a lenyugtatására, de ilyenkor is rendszeresen ellenőrizni kell az állapotát. A kaposvári kórházban azonban nem végezték el a kötelező kétóránkénti felülvizsgálatokat, és nem törekedtek arra, hogy a súlyos korlátozást megszüntessék.

A család a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatán keresztül kapott segítséget. A bíróság most jogerősen is kimondta, hogy

a bánásmód sértette az emberi méltóságot, és alkalmas volt arra, hogy a fiút tárgyként kezeljék.

Péternek egymillió forint sérelemdíjat ítéltek meg, de – ahogy a közleményben írják – édesanyja inkább annak örül, hogy elismerték az igazát: nem bánhattak volna így a fiával.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.