136 ezer forintba kerül, hogy beteg lett a lánya – Egy közmunkás kafkai esete

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. február 6.

Kis-Magyarország

Gyermeke tíz napig volt beteg, amit hiába igazolt táppénzes papírral a szegedi nő. Mivel hiányzása meghaladta a közmunka melletti képzés 10 százalékát, most 136 ezer forintot kell fizetnie, sőt a munkájából is elküldték. Az eset nem egyedi.

A 26 éves Móninak sohasem volt munkája, noha leérettségizett. Novemberben úgy tűnt, változik a szegedi nő helyzete: ekkor kapott értesítést a munkaügyi központ helyi kirendeltségétől, hogy a rendőrségen tudják közfoglalkoztatottként fogadni mint takarítót. A kisgyermeket nevelő fiatalasszony jelentkezett is a kapitányságon, ahol aláírattak vele egy szerződést, amely ugyan a takarítói teendőket tartalmazta, de volt egy olyan bekezdése is a nyomtatványnak, amely arról szólt, hogy Móni köteles részt venni egy házi betegápolói tanfolyamon. A kurzus december elejétől februárig lett meghirdetve. Az asszony azt mondja: elfogadta a feltételt, nem volt más választása.

Decemberben el is indult a tanfolyam, ám hamarosan Móni lánya, az ötéves Jázmin beteg lett, így 10 napra táppénzre kellett mennie az édesanyának. Karácsony előtt Móni férje bevitte a táppénzes papírokat a rendőrségre. Azért ő, mert felesége ekkor már a kötelező tanfolyamon ült reggel 8-tól délután 4 óráig. Ekkor kapták az első figyelmeztetést: túl sok a hiányzás, meghaladja a 35 órát.

Ha igazolt, ha nem
A 350 órás tanfolyam 109 elméleti és 241 gyakorlati órából áll a szerződés szerint. A megengedett hiányzás nem haladhatja meg az elméleti képzésben a 11, a gyakorlaton pedig a 24 órát. (Mónika a kislány 10 napos betegségével így gyorsan túllépte a határt.) A karácsonyi figyelmeztetés után a fiatalasszony még úgy gondolta, hogy igazoltan maradt otthon gyermekét ápolni, ebből nem lehet probléma, mert noha az okot nem a hiányzás megkezdésekor jelezték, a papírokat később beadták erről.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Januárban azonban felhívta őt a munkaügyi kirendeltség munkatársa, hogy a hiányzások miatt felmondják a vele kötött szerződést. Ettől kezdve, január közepétől, nem járt Móni a képzésre, egy hét múlva postázták is neki a levelet, hogy menjenek be a munkaügyi központ ügyfélszolgálatára, ahol viszont már azt közölték a házaspárral, hogy vissza kell fizetniük 136 ezer forintot, ráadásul Móni a takarítói állást is elvesztette. A párnál itt szakadt el a cérna: a nő férje ugyanis hasonló cipőben jár.

„Kaotikus állapotok vannak a képzések körül” – állítja Virág István. Mónika férjét tavaly minősítették át 67 százalékos rokkantságiból 30 százalékosra, így aktívvá vált. „Ám mivel munkám nem volt, regisztrált munkanélküli lettem. Most, mivel elmúltam 55 éves, kapom a rendszeres szociális segélyt, a korábban járó járadékomat elvették. Mint regisztrált munkanélküli-ellátásban részesülőt értesítettek arról, hogy van számomra közmunka, menjek be a hivatalba.” István természetesen ennek eleget is tett. „Ott közölték velem, hogy az oktatási intézmények karbantartását végző önkormányzati cégnél lehetek pedellus. Beleegyeztem, de az orvosi alkalmassági vizsgálaton megállapították, hogy nem vagyok alkalmas. Ráadásul a szememen szürkehályog is van, így nem látok rendesen. Nem felelek meg, erről töltötték ki a papíromat.”
Ekkor a férfi elgondolkozott: „Vajon mit dolgozhatnék? Hiszen rokkantságira sem vagyok már jogosult. Az ügyet ott helyben lezártuk, nem kellettem.” Miután Istvánt az orvosi vizsgálat után alkalmatlannak találták a pedellusi munkakörre, azt is közölték vele, hogy nem kell részt vennie az alapkompetencia-képzésen. Csakhogy a férfi valahogy mégis „bekerült” a rendszerbe, és hiányzóként tartották nyilván. „Most engem is értesítettek, hogy túl sokat hiányoztam, fizessem vissza a díjat.” Ugyanannyit, mint Móni, így a családnak hetek alatt több mint negyedmilliós tartozása lett.

Nem egyedüli eset

„A 2507 tanfolyamra beíratott közfoglalkoztatott közül eddig 32-en morzsolódtak le” – szól a Csongrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának tájékoztatása. Belőlük 19-en időközben elhelyezkedtek, a többiek esetében felmerülő családi, szociális okokat vizsgálják a mentorok, nem dolgozták még fel az adatokat. Utóbbiak esetében a hivatal körültekintően megvizsgálja a hiányzások okait, tehát azt, hogy milyen mértékben róható fel a mulasztás. Amennyiben a szerződésben megjelölt hiányzás mértékét meghaladja a mulasztott órák száma, a támogatást megvonja a hivatal, de a költségek visszatérítéséről indokolt esetben döntenek. A visszafizetés tényéről eddig Virágékat is csak szóban tájékoztatták, de a határozat hamarosan írásban is megérkezik hozzájuk. (Kértünk az illetékes minisztériumtól országos adatokat, de cikkünk megjelenéséig nem kaptuk meg ezeket – Sz. R.)

Jogsértő eset? Igazságtalanság?

Ha Ön vidéken él, és ehhez hasonló vagy más jogsértő esetet, visszaélést tapasztal, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre, és mi utánajárunk!

Móni és István problémája korántsem egyedi. Taijcs Ferenc, a Létminimum Alatt Élők Társaságának (LAÉT) Heves megyei aktivistájánál eddig három nagycsaládos jelentkezett hasonló problémával, de az érdekvédő közbenjárására a visszafizetés alól mentesültek a mulasztók, ám az ellátásból kizárták őket. Oláh Csaba, a Roma Polgárjogi Mozgalom hatvani képviselője azt állítja, hogy hozzá nagyjából már 300-an fordultak, hogy a hiányzások miatt vissza kell fizetniük a térítést.

Nyomasztó családi múlt

Virág István dühös. „Világéletemben harcoltam. Hol a gyerekekért, mert korábban a gyermekvédelemben dolgoztam hivatásos gyámként. De a Létminimum Alatt Élők Társaságában is tevékenykedtem.” A férfi azt mondja: „A magunkfajtával azt csinálnak, amit akarnak, mert hagyjuk. De én nem akarom hagyni! Mónit is azért vettem feleségül. Nem azért, mert olyan haj, de nagy volt a szerelem, hanem azért, mert a férjének börtönbe kellett vonulnia. Egymásba kapaszkodtunk, a kislány a legfontosabb. Vele bajok voltak az óvodában. Agresszív volt, nem csoda, hiszen az apjától is ezt látta. Az óvó nénik kiközösítették, büntették. Próbáltam nekik elmagyarázni, de meg sem hallgattak. Elmentünk a gyermekjóléti szolgálathoz, mediátorok segítségével sikerült egyezséget kötnünk, mindenki engedett a magáéból. Most béke van.”

A közmunkával kapcsolatos üggyel kapcsolatban állítja: „Nem hagyom annyiban. Megvárjuk az írásbeli határozatot, és máris bírósághoz fordulunk. Már beszéltem az ügyvéddel, az okmányokat kell megvárnunk. Persze mondhatják, hogy hivatalosan keveseket érint az, amibe mi most kerültünk, de ezt én nem hiszem. A politikusok önmaguk fényezésére kitalálnak ilyen megalázó dolgokat, a többségnek meg nincs más választása, mindent megcsinál, ki van szolgáltatva. Mi is így vagyunk ezzel, de akkor is harcolni fogunk.”

Neked ajánljuk