Csak a tornya látszik a kastélyszerű épületnek, ha a főútról vagy a vonatablakból nézzük. Beérve a Veszprém megyei Hajmáskérre, a torony miatt nem lehet eltéveszteni az irányt.
Közép-Kelet-Európa legnagyobb tüzérkaszárnyáját 1911-ben adták át. A komplexum egészen 1990-ig folyamatosan katonai célokat szolgált. A palotakomplexum idén már 103 éves.
Az 1900-as évek első évtizedében az általános európai fegyverkezés hatására minden korábbi reformnál radikálisabb és gyorsabb haderő-fejlesztési program indult be az Osztrák–Magyar Monarchiában, amelynek központjában ismét a tüzérség fejlesztése, illetve a laktanyák építése állt – olvasható ebben a cikkben. Ekkor kezdődött a hajmáskéri laktanya története is.
Bécs 1901-ben, egymillió-nyolcszázezer koronáért vette meg a Veszprém megyei Hajmáskér melletti, 5065 hektárnyi területet, hogy itt építsék fel a dunai birodalom, illetve Közép-Európa (a Német Császárságot is ideértve) legnagyobb lőterét, laktanyáját és központi tüzérkiképző bázisát. Az első világháború éveiben a katonaváros mellett kialakítottak egy hadifogolytábort is, ahol 15 ezer szerb, orosz és olasz katonát tartottak fogva.
A hajmáskéri parancsnoksági épület egy korabeli képeslapon. (profile.hu)
A több mint százéves tüzérlaktanya romjaiban is lenyűgöző látványt nyújt. Az elhagyatott épületkomplexum mellett lakott lakótelep és egy kihalt kocsma. Nagyjából akkor zárhatott be, amikor a laktanyát elhagyták az utolsó szovjet katonák.
A második világháború után a laktanyába a szovjet hadsereg költözött be.
A szovjet szellemi örökség még a falakon.
A rendszerváltás után az ingatlan a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, majd az ÁPV Rt.-hez került.
„Országos visszhangja volt például a csernobilos történetnek. Az egykori táborban ugyanis a katasztrófában megsérült gyerekeket szerették volna gyógyítani. A helyzet kényessége miatt a kérdést végül népszavazással döntötték el. A gyerekek nem jöhettek, az épületek állapota pedig tovább romlott. Az ingatlanegyüttes 1998-ban került a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába. Néhány épületet ugyan sikerült hasznosítaniuk, de a kastély sorsa nem oldódott meg.” Bővebben itt.
Mivel a szovjet használat és az időjárás viszontagságai miatt az épületek többsége élet- és balesetveszélyes lett, az önkormányzatnak az ingatlanállomány több mint 50 százalékát le kellett bontatnia. A 2000-es évek közepén szállodát szerettek volna itt kialakítani – ám ez az ötlet sem valósult meg.
A helyszínen több helyen is tábla figyelmeztet az omlásveszélyre. Aki mégis vállalkozik arra, hogy bemegy, mintha egy másik világba lépne.
Az előadóteremben még áll a színpad, a falakon még a hajdani díszítés, máshol az Izvesztyija szolgál tapétául. A folyosókon, lépcsőfordulókon, az egyes helyiségekben is feltűnnek a (vélhetően) helyi fiatalok nyomai, falfirkák, szerelmi vallomások, üres üvegek.
Több tulajdonosváltás után (a Kincstári Vagyonkezelőhöz került a rendszerváltás után, évekkel később az önkormányzaté, majd privát vállalkozásoké lett) a pécsi Zsolnay-gyár többségi tulajdonát bíró üzletember vette meg.
A felújítás azonban – amint képeinken is látható – még nem kezdődött meg.
| És a kihalt falu Ha tetszett összeállításunk, nézze meg a szintén Veszprém megyei kihalt falu, Zsörk képeit is. |
.jpg "false")
