A polgármester személyesen támadt neki egy civil Facebook-csoportnak Újszászon

Kis-Magyarország

Az újszászi polgármester megtévesztőnek nevezte a frissen alakult helyi közéleti Facebook-csoportot, mondván az politikai hangulatkeltésre irányul.  

A hivatalosan független, de Fidesz által is támogatott újsászi polgármester, Dobozi Róbert személyesen kelt ki Facebook-oldalán két civil online közösségi fórum ellen, mondván azok "megtévesztőek". Az eset arra világíthat rá, hogyan próbálják elfojtani a nyilvánosságot, a más véleményt egy kisvárosban.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei 6000 fős város polgármestere arról posztolt a Facebookon, hogy

"az utóbbi napokban (sajnos) városunkban is szerveződni kezdett valamiféle kívülről irányított politikai hangulatkeltés".

Dobozi arra utalt, hogy Újszászi közösség és Újszászi közélet néven jött létre a Facebookon két közéleti  fórumlehetőség a közelmúltban, az egyikük rövid idő alatt máris közel 450 tagot számlált.

A polgármester a megalakulás után viszont a közösségi oldalán ment neki a két platformnak, olyan gondolatokat használva, amelyek hemzsegnek az akár rosszindulatúnak is mondható feltételezésektől.

Dobozi azt állítja, hogy az új felületeket két újszászi lakos üzemelteti/üzemeltette "azért, hogy közéletinek álcázott tevékenység mögé bújva idővel kiélezhessék az emberek közötti politikai különbségeket", de "még az ő környezetükben sem ért egyet mindenki ezzel a szándékkal". 

A polgármester interpretációja szerint először "Újszászi Közösség" néven egy álprofil, majd annak segítségével "Újszászi Közélet" néven egy zárt csoport jelent meg a közösségi médiában, amiket szerinte "talán további csoportok fogják majd követni, szintén az álprofiltól kiindulva".

Dobozi emellett el is határolódott a kezdeményezésektől az önkormányzat nevében, mondván a nevezett felületeken közzétett tartalmakért nem tudnak felelősséget vállalni, és hogy a csoport úgy használta a város címerét, hogy arra nem kapott engedélyt. 

Kérdés, ha nyilván független a két felület, akkor mi köze hozzá? Hiszen magától értetődőnek kellene lennie, hogy nem kell érte felelősséget vállalnia. Vagy úgy érzi, minden, ami a városban történik, azért egy személyben lenne a felelős?

A Dobozi bejegyzéséhez tartozó hozzászólások szerint ekkor még létezett a két platform, hiszen többen is jelezték, éppen akkoriban jelöltek vissza, illetve csatlakoztak hozzájuk, de a két felület közül egy már nem található a közösségi térben, egyesek szerint azért, mert olyan sokan – többek szerint a feltétlen hívek – jelentették és tiltották a polgármesteri megjegyzést követően, hogy az Újszászi közösség profilt már nem találni, csak a zárt csoport, az Újszászi közélet működik pislákolva.

Egy helyi forrásunk azt mondta, felháborítónak tartja, hogy jelentenek/tiltanak valakit a véleménye miatt. Úgy vélte, a polgármester, aki „független” jelöltként indult a választáson valóban sokat tett a városért, de vannak dolgok, amiről beszélni kellene. Jobbító szándékkal, nem mocskolódva lehetne kommentelni, de úgy látja, csak a jó dolgokat lehet leírni, és ez neki nem tetszik. Szerinte sok minden van, amit szóvá lehetne tenni, például azt is, hogy a városban kormányhivatal nyílik több millió forintból, miközben a városban elmondása szerint nincs orvosi ügyelet. 

Azt azonban többen elismerték, hogy abban igaza van a polgármesternek, hogy bizonyos technikai feltételeknek nem feleltek meg ezek a felületek, hiszen a személyes profil helyett inkább csak egy oldalt kellett volna létrehozni, illetve a címer használatát mellőzni. Dobozi legfőbb indoka azonban nem ez volt, hanem hogy ezek a platformok szerinte politizáltak volna.

A polgármester bejegyzésére mindenesetre többen "észbe kaptak" és fejvesztve menekültek a két felületről. Sokan nem győztek hálálkodni a polgármesternek, hogy felhívta a rájuk "leskelődő veszélyekre" az emberek figyelmét.

Szerettük volna megkérdezni Dobozi Róbertet, hogy miért tartott két független közösségi felületet megtévesztőnek, miért gondolta úgy, hogy ezek kívülről irányított politikai hangulatkeltésre szolgálnak, honnan tudja, hogy ki az az általa említett két újszászi lakos, aki ezeket az platformokat üzemelteti/üzemeltette, elégedett-e azzal, hogy a profil vélhetően megszűnt, és hogy szerinte miért jó, ha csak egy vélemény, a hivatalos kap hangot a városban, a polgármester azonban egyelőre nem reagált többszöri telefonhívásunkra. A polgármester azóta a posztja alatt lezárta a kommentelési lehetőséget. 

A két kérdéses felület létrehozóját vagy létrehozóit is szerettük volna megszólaltatni, az Újszászi közösség azonban már nem elérhető, míg az Újszászi Közélet még – talán – működik, ennek van jelenleg mintegy 420 tagja. A zárt csoport a polgármester által posztolt képernyőkép szerint valóban használta a városi címert, de a borítóképet azóta már kicserélték másikra.

A csoport úgy határozta meg önmagát, hogy azért hozták létre , hogy legyen a helyieknek egy online "fórumuk", ahol többek között megoszthatnak olyan dolgokat, ami Újszászon történik. Emellett cél egy egymást segítő közösséget építeni, illetve beszélni a közt érintő dolgokról, vitázni tiszteletteljes, építő módon. 

Hogy a csoportot kik tartják fenn, nem tudni. Egyetlen ártatlan, politikamentes posztnál egy személy neve látható az oldalon, őt megpróbáltuk elérni, de megkeresésünkre azt mondta, hogy neki semmi köze az oldalhoz, viszont jónak tartja az ötletet, hogy ilyet létrehoztak, mert így több információ eljuthat az emberekhez. 

(Borítóképünkön: Dobozi Róbert az Újszászi Vasutas Egyesületet köszönti)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.