A remény ára - A pápai húsüzem alászállása

  • Matkovich Ilona
  • 2016. március 13.

Kis-Magyarország

Nyolcmilliárd forint állami pénzre volna szükség az 1913-ban alapított, jelenleg felszámolás alatt álló pápai húsgyár megmentéséhez. A cég sorsa az 1990 utáni Magyarország egyik tipikus története.

„Annyi jó van az egészben, hogy most senkit nem bocsátanak el, mindenki várja, valóban lesz-e vevője a húsgyárnak. De előtte rendezni kell a hatalmas adósságot, az viszont állami beavatkozás nélkül nem megy. Tavasszal kijönnek az élelmiszeripari pályázatok, ezért különösen fontos lenne, hogy időben legyen vevő, mert pályázati pénzből rendbe lehetne tenni a Pápát” – jelenti ki egy először névvel nyilatkozó, majd mégis a neve elhallgatását kérő dolgozó. (A megkérdezettek közül mindenki így – „a Pápa” – hívta a helyi húsgyárat.) Harmadik generációs hentesként szinte belenőtt a gyárba. „Nekem személy szerint is nagyon fontos, hogy megmaradjon a gyár – magyarázza a fiatal férfi –, mert a két gyerek mellé most az új családsegítő program miatt bevállalunk egy harmadikat is, viszont én nem akarok olyan apuka lenni, mint sok hentestársam, hogy háromhetente látja a gyerekeit, amikor hazajön Németországból.” Szerinte a húsgyár megszűnése, de már a termelés jelentős csökkenése is nem csak a gyári dolgozók boldogulását is veszélyezteti; a környéken a húsgyárból élnek a sertéstartók, a takarmánytermelők, a csomagolóanyag-gyártók, a fuvarozók. „Nekem mindegy, ki a tulajdonos, csak legyen termelés és itthon tudjak dolgozni” – teszi hozzá. (Hogy egy közepes méretű magyar városban mit jelent egy nagy hagyományú, milliárdos forgalmú húsgyár összeomlása, arról a kapuvári üzem kapcsán már írtunk – lásd: Ragadozó életmód, Magyar Narancs, 2013. január 24.)

Bezár?

Bezár?

Fotó: A szerző felvétele

 

„Fénykorunkban még kétezren voltunk, most nyolcszáz dolgozója van a gyárnak. Tönkrement a textil, helyette van egy olasz cég, de ott kevesebben dolgoznak, aztán van egy autóalkatrész-gyártó, és nincs is nagyon más ipar Pápán. Nekem még két évem van nyugdíjig, betanított húsipari dolgozó vagyok, harminckét éve dolgozom a gyárban. Voltam közben rövidebb ideig külföldön, de későn, addigra reumásak lettek az ízületeim, nem bírtam kint. Itthon viszont most nem keresek sokkal száz­ezer fölött. Mennyi lesz a nyugdíjam? Főleg, ha idő előtt elküldenek…” – foglalja össze a Józsefként bemutatkozó férfi a gyár tőszomszédságában lévő húsmintabolt előtt, mire számíthat több száz sorstársával együtt, ha végleg felszámolják a húsgyárat. Megkérdezi, tudjuk-e, miben hasonlítanak a fiatal magyar hentesek az orvosokhoz. „Hogy már mind külföldön vannak” – válaszol is mindjárt. „Egy a lényeg, hogy működjön a Pápa – mondja távozóban. – Felőlem megveheti Mészáros Lőrinc is, csak egyelőre nem tudni semmi biztosat.”

A 103 éve alapított, eleinte városi vágóhídként működő, majd 1930-ban 150 felső dunántúli gazda bevonásával részvénytársasággá alakult cég 1952-es államosítása után a keszthelyi és a veszprémi húsgyár is beolvadt a Pápai Húsipari Vállalatba. Az 1977-től húskombinátként működő vállalatot 1993-ban privatizálták. Tíz jó év következett, aztán 2004-ben, amikor a magyar–francia Carnex-csoport hét másik húsipari cég mellett megvásárolta a Pápai Hús Zrt.-t is, elkezdődött a gyár lassú le­épülése. 2005-ben a kétmilliárdos SAPARD hitelprogram keretében hiába újult meg a vágóhídi részleg, a többi hazai Carnex-cég veszteségei magukkal rántották a Pápai Hús Zrt.-t is, amely a legnagyobb szereplő volt az akkori hússzektorban. A városban egyöntetű vélemény, hogy a húsgyár a Carnex áldozatává vált, és ez vezetett a pápai üzem első, 2006-os felszámolásához, ami után magát a Carnex-csoportot is felszámolták.

 

Adósságtól adósságig

2008-ban a gyár akkori menedzsmentje, a sertéstartók egy csoportja, valamint a pápai önkormányzat közösen megalapította a Pápai Hús 1913 Kft.-t. Az új cég vételi ajánlatot tett a felszámolónak a húsüzem vagyonelemeire, csakhogy ezekhez rendkívül magas összegért, ötmilliárd forintért jutott hozzá; ezt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) hitelezte meg a gyárnak. Az üzemben újraindult a munka, de a gyár történetét jól ismerő forrásunk szerint a hitel megalapozta a későbbi bukást. Két év nyereséges termelés után, amikor a hiteltörlesztést is fizetni tudták, a 2011-es gazdasági szabályozók és az elhúzódó világgazdasági válság következményei miatt ismét veszteségesbe fordult a cég gazdálkodása. „Ott volt a 27 százalékos áfa, miközben a húsárakat nem lehetett emelni. Az iparág a húsipari szövetségen belül már akkor több alkalommal kezdeményezte a forgalmi adó csökkentését 5 százalékra, de nekünk már késő volt, hogy 2016-ra ennek eredménye lett. Pápának volt kül- és belpiaca, a bacont egészen a 2014-es élelmiszer-embargóig mi szállítottuk a moszkvai Metróba. Emellett az USA, Korea, Japán és Spanyolország, Svédország voltak a legfontosabb külföldi piacaink. A belföldi láncokban is megtalálhatók voltak a pápai hústermékek. Ehhez jó háttér volt a saját hizlalda működtetése közel 4500 kocával. Amikor 2012-ben 280 forintról 420 forintra felment a vágódisznó ára, mert 6000 forint lett a kukorica, 5000 forint a búza, tehát a beszállítók kénytelenek voltak emelni, mi a kereskedelem felé csak nagyon lassan tudtuk érvényesíteni a drasztikus áremelést. Ez minden feldolgozónál egyformán jelentkezett, 2012-ben minden jelentős cég veszteséges volt. Ehhez jöttek az új adónemek, az elvárt béremelés, az élelmiszer-biztonsági díj, az üzemanyagok drasztikus emelkedése, ami minden szolgáltatást és beszerzési árat befolyásolt. A feketegazdaságról már ne is beszéljünk! Aki áfa nélkül vette meg az állatot, az a boltoknak is legalább 150–200 forinttal olcsóbban tudta adni. A piaci részesedésünk belföldön emiatt nem csökkent, de a gazdálkodási veszteségeink rohamosan emelkedtek. A teljes húsipar a bedőlés határára került 2012-ben” – foglalja össze nemcsak Pápa, de a teljes húságazat helyzetét is szakértő forrásunk. A heti 6000 sertés vágására alkalmas pápai üzemben manapság örülnek, ha egy-egy héten 2 ezer fölé megy a vágási darabszám. Ez csak a lassú agóniához elég.

A húsgyárak sok százmilliós beszállítói tartozásának hírére a Vidékfejlesztési Miniszté­rium egyeztetni kezdett a feldolgozókkal, és talán a közeledő választások miatt is a kormány úgy döntött, hogy három városban (Gyula, Kaposvár, Pápa) a húsüzemeket 5,8 milliárdos támogatásban részesíti. Mivel az uniós versenyszabályozás egyértelműen tiltja a közvetlen támogatást a versenyszektorba sorolt húsiparban (de még a sertéstenyésztésben is), a gyárak életben tartására trükkös megoldást választottak. A támogatást a helyi önkormányzat kapta, amely aztán tőkeemeléssel bevásárolta magát a cégekbe. (Lásd: A jövő holnapig tart, Magyar Narancs, 2013. február 21.) Így került 100 százalékos önkormányzati tulajdonba a Pápai Hús 1913 Kft., amelynek addigi vezetőit, Politzer József igazgatót és Kiss Zoltánné gazdasági igazgatót 2013 májusában azonnali hatállyal elbocsátották. Látva, hogy az állami 1,5 milliárdból nem tudják fenntartani a termelést, kifizetni a sertésbeszállítókat és a dolgozók bérét, valamint fizetni a hiteltörlesztést (csak a beszállítóknak kétmilliárd forinttal tartozott a cég), Pápa város képviselő-testülete 2013 júliusában tulajdonosként úgy döntött, hogy csődeljárás iránti kérelmet nyújt be a Veszprémi Törvényszékhez. Mivel a gyárat közben a kormány nemzetbiztonsági szempontból kiemelt cégnek minősítette, vagyonfelügyelőként a Nemzeti Reor­ga­ni­­zációs Nonprofit Kft.-t jelölték ki a cég élére. A gyár így 120 nap haladékot kapott arra, hogy a hitelezőivel csődegyezséget kössön.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

 

A sertésbeszállítóknak 2013 májusában a tulajdonos pápai önkormányzat által irányított társaság azt az ajánlatot tette, hogy a tartozások 70 százalékát 2 év alatt részletekben, kamat nélkül kifizeti. Ezt az ajánlatot nem fogadták el a sertéstartók, ezért szeptemberben több húsipari szakszervezettel együtt tüntettek a húsgyár előtt. A tüntetés előtti napokban Kiss Zoltánné volt gazdasági igazgató házát megszállta a nyomozó hatóság és a Hír Tv stábja. A házkutatás után csődbűncselekmény vádjával perbe fogta a pápai önkormányzat a cégnél évtizedekig dolgozó ügyvezető igazgatót és a gazdasági igazgatót, akik később munkaügyi pert indítottak, amit meg is nyertek a céggel szemben. Erről Áldozó Tamás, Pápa fideszes polgármestere és újdonsült húsgyártulajdonos úgy nyilatkozott a helyi kábeltelevíziónak, hogy nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlott, ezért az ügyben felülvizsgálatot kért a Kúriánál. Áldozó Tamás a Narancs megkeresésére azt mondta, hogy „amikor 2013-ban az önkormányzat a törzstőkeemelésről döntött a Pápai Hús 1913 Kft.-ben, akkor a rendelkezésre álló adatok szerint az államtól kapott összeg kellő fedezetet biztosított az adósságokra, a valóságban azonban lényegesen magasabbra rúgott a gyár tartozása.”

 

Még több tartozás

A tüntetések hatására a Vidékfejlesztési Minisztérium kifizette a sertésbeszállítókat, majd a kijelölt vagyonfelügyelő csődegyezséget kötött a többi beszállítóval (fűszeresek, csomagolóanyagosok, műszakianyag-beszállítók). Az egyik csomagolóanyag-cég vezetője így kommentálta az eseményeket: „A sertésbeszállítókon kívül a többi hitelező milliárdokat bukott, a követeléseinknek a felét kaptuk meg. Amikor 2014-ben a kormányzat a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül további 4,2 milliárd forintot adott a cégcsoport egyik tagjának, amiből megvették a Pápai Hús 1913 Kft. eszközeit, abból mi egy fillért sem láttunk, abból a korábbi MFB-hitel egy részét törlesztették le.”

A gyulai, a kaposvári, a pápai húsgyárak megmentésére adott állami milliárdok rontották a többi hasonló hazai cég versenyképességét, hiszen semmiféle gazdaságossági szempont nem támasztotta alá azt, hogy a helyi önkormányzatok bevásárolják magukat ezekbe a hosszú évek óta milliárdos veszteséget görgető vállalkozásokba. Ám az egyéb – szociális, politikai, export- – szempontok a 2014-es választás előtt mindezt felülírták; legalább három­ezer munkahelyről volt szó, és e három város jobboldali polgármestereinek a pozícióját erősítette az intézkedéscsomag.

Az Európai Bizottság 2014 óta várja a kormánytól a magyarázatot a húsipari cégekbe öntött milliárdokról. A költségvetési forrásokat hivatalosan e városok feladatainak biztonságos finanszírozására, illetve támogatására csoportosították át. Az unió a beérkező információk alapján dönti el, hogy ez voltaképpen állami szubvenció volt-e, és hogy emiatt meg kell-e indítani a vizsgálatot. Ennek során a kormánynak arról kellene meggyőzni az illetékes uniós mezőgazdasági bizottságot, hogy az érintett cégek az állami segédlettel előnyt szereztek-e a piacon, vagy más befektető is adott volna ennyi pénzt e vállalkozásokért. Ha ez nem jön össze, tiltott állami támogatás miatt Magyarország uniós szankcióval számolhat.

A többmilliárdos állami segítség ellenére a társaság tartalékai tavaly novemberre végképp kimerültek. A pápai önkormányzat képviselő-testülete többségi tulajdonosként 2015. november 6-i ülésén a társaságot fenyegető fizetésképtelenségi helyzet miatt ezért úgy döntött, hogy véget vet az évtizedes agóniának, és most már felszámolási eljárás megindítását kezdeményezte a Veszprémi Törvényszéknél. Az eljárás megindulásával a tulajdonos önkormányzat elvesztette a jogosultságát a vagyontárgyak és a döntések fölött, mindez azóta a felszámoló kezében összpontosul. „Mindent, amit a Pápai Hús jelent, főleg a brandet, a receptúrát és az itt dolgozó embe­reket, meg kell menteni, de ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, további állami segítségre és forgótőkére van szükség. E nélkül nincs jövő” – mondja Grőber Attila, a pápai képviselő-testület pénzügyi bizottságának szocialista elnöke, aki egyben a Pápai Hús 1913 Kft. egyik felügyelőbizottsági tagja is, és az MSZP jelöltjeként indult a 2014-es önkormányzati választáson. Szerinte legalább ilyen fontos a termékszerkezet átalakítása, mert „amikor egy cégben 50 millió forint értékű sertésfej áll lefagyasztva, az a cég nem lehet hatékony”. Grőber állítja, volt és van befektetői szándék, de neveket még nem árult el. „Miután a felszámoló a cég részeit felajánlja eladásra, az ajánlattételre bármelyik befektetőnek 45 napja lesz. Ez várhatóan nagyjából március vége” – magyarázza Grőber, aki kérdésünkre elmondja, ő is hallott Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester esetleges vásárlási szándékáról, és ismerve a magyar politikai helyzetet, „nem esne ki a kezemből a telefon, ha erről értesülnék”. Mindazonáltal jelenlegi tudása szerint Mészáros neve nem szerepel az ajánlattevők között. Az esetleges gyárbezárásról azt mondja, „korábban szinte nem volt olyan család, amely ne kötődött volna a húsgyárhoz. Ez a gyár most is több mint nyolcszáz embert foglalkoztat, ennek több mint fele pápai, a többiek környékbeliek. Azért is lenne nekünk nagy érvágás a bezárás, mert a pápai kistérségben több mint négyezer munkanélkülit tartanak nyilván, akiknek a legtöbbje szakképzetlen. Egyébként a képviselő-testületben alig volt olyan döntés, ahol bárki is tartózkodott volna, amikor a gyár megmentéséről volt szó. Ebben konszenzus van nagyjából. Ebből még a kampány alatt sem csinált senki politikai ügyet” – jegyzi meg a szocialista politikus, aki hozzáteszi, azért is nagyon fontos az ajánlattevő személye, mert „nem szeretnénk, hogy a vevő a gépeket esetleg kiárusítsa, akár vasanyagként. A legfélőbb dolog számomra az, hogy ne olyan valaki vegye meg a pápai húscsoportot, aki csak piacot akar ezzel szerezni, de nem folytatja Pápán a termelést.”

Egyelőre mindenki a felszámolás végére vár, egészen pontosan arra, hogy miként tűnik el az önkormányzati céget terhelő nyolcmilliárdos adósság. Arról nem tudunk, hogy a korábbi vezetőkhöz hasonlóan a mostani cégvezetés felelőssége fölmerült volna.

Kérdésünkre a polgármester is megerősítette, hogy volt és van befektetői érdeklődés a pápai húscsoport vagyona iránt. Virágnyelven a helyi televízióban annyit közölt, hogy amennyiben egy új tulajdonossal folytatódhat a termelés, biztosan csökkenteni kell a pápai húsgyár 805 fős létszámát: példaként a pápainál jóval nagyobb termelési értéket kisebb dolgozói létszámmal előállító kaposvári, részben magán-, részben önkormányzati tulajdonban lévő Kométát említette. A polgármesteri televíziós interjút rendelkezésünkre bocsátó helyi forrásunk szerint ezzel az igen szövevényes, sok milliárd állami forintot elnyelő történettel most már Pápán is végérvényesen befejeződik a szocialista nagyipar időszaka.

(Frissítés: a jelen állás szerint a dolgozóknak még bő egy hónapot kell várniuk, hogy kiderüljön, lesz-e vevője a pápai húsüzemnek. Habár a termelés a felszámolás ideje alatt sem állt le, sőt, húsvétra nagy mennyiségű megrendelés érkezett a 12 hetes érlelésű Pápai Sonkára, helyi információk szerint, a Pápai Hús Kft. közel egymilliárd forinttal tartozhat már a sertésbeszállítóknak. A Földművelésügyi Minisztérium ugyan csekély összeggel segítené azokat az állattartókat, akik korábban nem kaptak négymillió forintnál nagyobb támogatást, csakhogy több sertéstartónak jóval nagyobb összeggel tartozik a gyár. Tudomásunk szerint, a termelők hitelezői választmányt szerveznek arra az esetre, ha a húsvéti ünnepek után sem jutnának a pénzükhöz. Eközben egyre több fiatal hentes keres és talál magának munkát a közeli Ausztriában. Mindenesetre a novemberben még 850 fővel működő cégben ma már csak hétszázan dolgoznak.)

Neked ajánljuk