A siófoki Plázs főszervezőjéhez kerülhet a mentett állatok kertje

  • narancs.hu
  • 2022. november 24.

Kis-Magyarország

Százharminc mentett állat és a gondozásukat öt éve saját pénzből végző Dharma alapítvány alól húzhatják ki rövidesen a siófok-töreki tanyaközpontot és a 40 hektáros földet. A területre pályázó vállalkozó, a Plázs főszervezője ugyanakkor azt mondja, van gazdálkodási tapasztalata, és ígéri, az állatokat továbbra is gondozzák, ellátják.

Árverésen értékesíti a nemzeti vagyonkezelő szervezet a korábban a Dharma állatmentő alapítvány használatába adott tanyaközpontot – tudta meg néhány napja Czinkóczky Csaba, az alapítvány vezetője, majd rövidesen az is a tudomására jutott: földterületükre is szemet vetett egy helyi érdekeltségekkel és „jó kapcsolatokkal” bíró nagyvállalkozó. Ugyanaz, aki a tanyaközpontra is licitált.

Lemaradtak a licitről

Ahogyan a Narancs.hu korábban megírta, öt éve egyetlen fillért sem látott a siófok-töreki Dharma alapítvány az államilag elkobzott állatok tartásáért. Egy éve kötöttek írásos megállapodást, majd ezt néhány hónapja az Agrárminisztérium felmondta, mire az alapítvány perre ment a tárcával szemben. Megírtuk azt is, hogy az alapítvány által tanyaközpontként használt, a töreki birtokkal szomszédos, általuk felújított állami ingatlant előbb ingyenes használatba kapták, majd a nemzeti vagyonkezelő egyszer csak váratlanul havi 758 ezer forint bérleti díjat kezdett követelni tőlük. Mi történhet vajon most, jönnek és elviszik a töreki birtokról az elkobzott állatokat? Kiteszik az alapítványt a számára felajánlott ingatlanból? – tettük fel a kérdést korábbi cikkünkben, amire Czinkóczky Csaba akkor azt felelte: „Manapság bármi megtörténhet Magyarországon, ezt én ma már jól tudom, de mi továbbra is azt tesszük, amit vállaltunk, ami az életünk. Mi nem fogjuk leölni, elkergetni a több mint száz állatot, lovat, birkát, kecskét, bikát, annak ellenére sem, hogy csak a lovak takarmányozására naponta 60 ezer forint értékű széna megy el.”

 
Fotó: Dharma alapítvány

Az alapítványt e szerint nem érték teljesen váratlanul az elmúlt napok fejleményei, de Czinkóczky elárulta: a történteken azért még ő is meg tudott lepődni. „Augusztusban az egy éve kötött írásos megállapodásunkat az Agrárminisztérium indoklás nélkül felmondta,

most pedig úgy írt ki árverést a nemzeti vagyonkezelő az állatmenhely logisztikai központjára, hogy arról nem értesítettek minket. Majd amikor véletlenül tudomást szereztünk róla, majd forrásokat szerezve be akartuk fizetni az árverési biztosítékot röviddel a határidő lejárta előtt, rendszerhiba miatt nem kaptunk befizetési azonosítót.

A Dharma így nem tud részt venni a jelenleg, ezekben a napokban zajló liciten. Ez semmi másról nem szól, mint hogy állami segédlettel elvegyék tőlünk és megszerezzék a legelőinket és a tanyaközpontként funkcionáló ingatlant, s olyan kézbe kerüljön, aki a sérült, beteg és mentett lovakat egy pöccintéssel félresöpörné, mert a gazdasági, üzleti érdekei úgy kívánják.”

Kócosék sorsa a tét

Az összes földjét is könnyen elveszítheti a mentett állatok kertje, amiből ez az egyetlen egy van az egész országban. „Először azt hittük, hogy »csak« a tanyaépületünk került veszélybe, de kiderült, hogy nem csak az – magyarázza az alapítvány vezetője. – Földterületünk az egyik kuratóriumi tagunk tulajdonában van, aki el akarja adni a feleségemnek, rendesen, szabályosan, piaci áron. Az adásvételi szerződést annak rendje-módja szerint kifüggesztették, amikor jelentkezett az épületünkre is licitáló vállalkozó, mondván, helyi gazdálkodóként élni kíván az elővásárlási jogával. Innentől kezdve az agrárkamara kezében a sorsunk, az dönti el, ki lehet a vevő.” 

Czinkóczky Csaba hozzáfűzte, nincsenek illúzióik. Mint mpndta, ilyenek a magyar törvények: a felesége hiába „valódi” gazdálkodó, állattartó, elhappolhatják előle azt a földet, amin gazdálkodik egy olyan gazdálkodó, aki csak papíron az. A tét „csupán” a 130 beteg, sérült, elkobzott állat, többségében bántalmazott lovak sorsa. Ragnaré, Ezüsté, Indiáné, Csinosé, Rozéé, Dezsőé, Táncosé, Kócosé és a többieké. „A tanyaépület nélkülözhetetlen számunkra, innen kapják az állatok a vizet, itt tároljuk a takarmányt, itt végezzük az irodai munkát, és itt különítjük el a beteg állatokat. Ki akarnak bennünket véreztetni, de nem hagyjuk, máris megtámadtuk a szerintünk szabálytalan árverést és persze folytatjuk a pert is a szaktárca ellen.

 
Fotó: Dharma alapítvány

Aláírásgyűjtés

Közben aláírásgyűjtés is indult az egyik internetes petíciós oldalon, azzal a címmel, hogy „Otthont, a mentett lovaknak! El a kezekkel a Dharma Ló Menedék Alapítvány központjától!” Az aláírásgyűjtés címzettje Barna György ügyvezető, Plázs Siófok. Kérdésünkre Czinkóczky Csaba elmondta: ő az emlegetett vállalkozó és azért neki címzik a petíciót, mert azt szeretnék, hogy álljon el a szándékától a mentett lovak „megmentése” érdekében. A Dharma vezetője egyébként telefonon beszélt Barna Györggyel, aki nem tagadta, hogy a tanyaközpontra is licitál és a földjükre is vevő lenne – arra hivatkozott, hogy mindkét esetben csak él törvényes jogával.

A Narancs.hu információja szerint Barna György és édesapja, Barna Sándor jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Siófok töreki városrészében. Ők „viszik” a Balaton egyik, ha nem a legnagyobb nyári szórakoztatóközpontját, a Plázst. A siófoki önkormányzat (az akkor fideszes többségű képviselő-testület) a Nagystrand egy részét 2019 év elején adta bérbe a Plázs Nyár Kft.-nek 2034-ig (az éves bérleti  díj 21 millió forintról indult, a kft. 50 milliós beruházást vállalt, amit két korábbi vizesblokk felújításával és büfével történő bővítéssel tudtak le). Ennek Barna Sándor az ügyvezetője. Barna György a Plázs Terasz Kft.-é, továbbá a Plázs főszervezőjeként szerepelt az elmúlt években a sajtóban. Helybéliek újabban gyakran látják feltűnni Törekiben Barnáék közelében az egykori SCD-vezért, a mára kormányközelbe került 4iG-elnököt, Jászai Gellértet is. 

Lapunknak sikerült elérnie Barna Györgyöt, aki azt mondta: tőlük nem kell félteni az állatokat. „Több mint húsz éve Törekiben gazdálkodik a család, mindenki láthatja, hogyan: állatokat tartunk (lovakat, szamarakat, kecskéket, tyúkokat), azt is láthatják, milyen jó körülmények között, továbbá növényt termesztünk. Vagyis valóban gazdálkodunk. Két területünk is szomszédos a Dharma területeivel, csupán csak élünk a törvényben biztosított elővásárlási jogunkkal. Nem kell tehát aggódni, nem akarunk oda Plázst építeni, eredeti funkciójában, szántóként-legelőként kívánjuk hasznosítani, amennyiben valóban hozzánk kerül. S ha a mentett állatok ott maradnak, azokat is tovább gondozzuk, ellátásuk tehát biztosított lesz, sőt, hiszen azért a képhez hozzátartozik az is, hogy lenne mit mesélni arról, milyen körülmények között tartják jelenleg azokat az állatokat, milyen földeket használva, vagy hogy mi a véleményük róluk a szomszédoknak.”

 
Fotó: Dharma alapítvány

Nemzeti létrakilátó

A Narancs.hu korábban kérdezte az agrártárcát a Dharma alapítvány ügyében, de nem kaptunk választ. Érdemi választ Szabó Rebeka (Párbeszéd) sem kapott parlamenti kérdésére. Az előzményekhez tartozik az is, hogy néhány hónapja a megyei kormányhivatal is „megtalálta” az alapítványt egy rossz helyen lévő, senki által nem használt utat elzáró kaput kifogásolva a területükön. Nem sokkal ezek után történt, hogy, mivel a baj csőstől jön, Czinkóczky Csabára szénapakolás közben ráesett két 350 kilós bála és súlyos sérülést szenvedett.

Még korábban, idén májusban a sok éve televíziós haditudósítóként megedződött Czinkóczky „nemzeti létrakilátót” avatott, ami egy lebetonozott 8 fokú ketteslétra volt, s az „avatóra” készített Széchenyi-terves táblára az agrártárcától kapott támogatási összeg (nulla forint) feltüntetésén túl Nagy István agrárminiszter fotóját is kitette.

 
Fotó: Narancs.hu

A Dharma alapítvánnyal korábban egy másik cikkünkben is foglalkoztunk:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.