„Miért kellett leölni a hatvan rackajuhot? Nálunk elfértek volna, mi ezért vagyunk” – mondta a Narancs.hu-nak Czinkóczky Csaba. Az állatvédelemmel is foglalkozó férfi szerződést kötött az agrártárcával az államilag elkobzott állatok befogadására és gondozására, s most is legelészik vagy száz ilyen a tanyáján, de még egy fillér költségtérítést sem kapott ezért az államtól.
Szerdán azok után látogattuk meg a siófok-töreki Dharma állatmenhelyet, hogy előző nap a 24.hu megírta: még decemberben kormányhivatali „leölési határozat” alapján Törteliné Breznay Klára festőművész valamennyi birkáját és kisbárányát – legalább hatvan rackajuhot – megölték két óra leforgása alatt a Bács-Kiskun megyei Jakabszálláson. Az eljárást szomszédok és vadászok bejelentése alapján többek között azzal indokolták, hogy a villanypásztor nem működött, a juhok nem voltak nyírva és az ellenőrzések alkalmával az ügyfél nem volt együttműködő. Bár lövéseket többen is hallottak, az akcióban részt vevő egyik vadásztársaság vezetője tagadta, hogy lelőtték volna a jószágokat. A kormányhivatal szerint méreginjekcióval végeztek az állatokkal. Korábban az idős nő lovait kobozták el a hatóságok, amit a bíróság később jogszerűtlennek ítélt.
Ez az állatvédelem?
Mentett állatok kertje – kevesen tudják, hogy létezik ilyen, pedig Czinkóczky Csaba már több éve „tanyát ütött” Siófok Töreki nevű külterületén. 40 hektáros birtokának panorámája pazar, a töreki Jódi-hegyről ugyanis kilátás nyílik a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre. „A Samsara Fesztivállal kezdődött; annak kerestem helyet, aztán benépesült a tanya mentett állatokkal, lovakkal, kecskékkel, bikákkal” – elevenítette fel a Dharma Ló Menedék Alapítvány tulajdonosa, aki korábban Svédországban élt, és televíziós haditudósítóként anno Afganisztánban, Grúziában és az egykori Jugoszláviában is járt. „A jakabszállási lovak voltak az első, állam által elkobzott »vendégeim« – elevenítette fel Czinkóczky Csaba. (Öt éve nagy port vert fel a sajtóban az eset; Vadlovak tartanak rettegésben több alföldi tanyát – ilyen és hasonló címekkel számoltak be a festőnő lovainak „randalírozásáról” – a szerk.) „De akkor azok a lovak hozzám kerültek, most a festőnő birkái nem. Ilyen drasztikus megoldásról még nem hallottam, és nem csak érthetetlen, hanem értelmetlen is, mert lett volna más megoldás is, mint hogy leölik valamennyit. Az én 40 hektáros tanyámon elférnének a többi, közel száz mentett állat mellett, ha, tegyük fel, Jakabszálláson valóban rossz körülmények között lettek volna tartva. De ráadásul talán még csak ez sem volt igaz.”
Merthogy Czinkóczky Csaba elment Jakabszállásra és megnézte Breznay Klára 12,5 hektáros birtokát. „Rengeteg füvet láttam, igaz, nincs körbekerítve, de ezt akkor is meg lehetett volna oldani, ha a festőnőnek nem volt pénze villanypásztorra. Szóval a maradék állatait, például a lovait sem elhozni kellene hozzám, hanem ott megteremteni a megfelelő körülményeket a tartásukhoz. Ami sokkal egyszerűbb is volna. Ennyit kellett volna tenni a rackajuhokkal is.
Nemrég fogadták el nagy csinnadrattával, online konzultáció után az új állatvédelmi törvényt. Nem gondolná az ember, hogy ezek után ilyen »gyilkolászás« előfordulhat.
Ez rosszabb, mintha semmiféle törvény nem volna, mert így azt hihetjük, hogy valóban van, ami és aki megvédi az állatokat az ilyen barbár cselekedetektől is. Még állatvédelmi biztosunk is van. Vajon ő járt Jakabszálláson és megnézte, milyenek a körülmények?” – tette fel a kérdést Czinkóczky.
Az állatmentő szerint egyébként a kormányhivatal „leölési határozata” több sebből vérzik. „Decemberben azt kifogásolni, hogy nincsenek nyírva a birkák, teljesen abszurd. Ha le lennének nyírva, akkor sokkal nehezebben bírnák a hideg téli napokat. A juhokat többnyire évente egyszer, május környéken szokták nyírni, de az sem tragédia, ha netán elmarad, a meleg ellen is szigetel a bundájuk. A fényképek alapján ráadásul a juhok majd kicsattantak, olyan jó állapotban voltak. Egyedül a füljelzők hiányát lehet felróni, ami valóban előírás, de birkánként 6-7 ezer forintból meg lehet valósítani, vagyis sokkal olcsóbb és humánusabb megoldás lett volna, mint a leölésük. A méreginjekció használatát sem tartom életszerűnek, mivel még füljelzővel ellátni is nehéz egy-egy birkát, birkózni kell ezért, itt pedig egy sokkos birkanyájról volt szó. Nem véletlenül hívtak oda két vadásztársaságot is” – mondta az állatmenhely tulajdonosa, aki ezeket a gondolatait a hírportál cikkében is kifejtette.
Szabó Rebeka feljelent
Szabó Rebeka párbeszédes országgyűlési képviselő már kedden, a cikk megjelenésekor megfogalmazta feljelentését állatkínzás és természetkárosítás gyanúja miatt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatósági határozattal kiirtott rackajuhok védett, őshonos magyar fajtához tartoznak. „Felháborító, hogy míg valós állatkínzási ügyekben a hatóságok hónapokig késlekednek és az állatok elkobzását az állatvédők csak nagy nehézségek árán tudják elérni, addig a villanypásztor és a juhok füljelzőjének hiánya miatt az állategészségügyi hatóságok pillanatok alatt tudnak dönteni állatok legyilkolásáról” – írta Facebook-oldalára a képviselő. Szabó Rebeka szerint ha az állam és a hatóságok nemcsak a neheztelő szomszédok és a vadásztársaságok bejelentéseit, de az állatok érdekeit is szem előtt tartanák az eljárásokban, akkor ugyanekkora költséggel meg is oldhatták volna a kifogásolt problémákat, amit ugyanúgy az állatok tulajdonosára lehetett volna terhelni.
Az ellenzéki képviselő szerdán hozzánk hasonlóan meglátogatta a töreki mentett állatok kertjét. A Narancs.hu-nak elárulta: állatvédőként ismeri az állatmenhelyet, ezért is érthetetlen számára, hogy az illetékeseknek ennél az esetnél miért nem jutott eszébe, hogy esetleg ide hozzák az állatokat.
Mentett állatok kertje – nincs még egy ilyen az országban
A Czinkóczky Csaba által képviselt Dharma Ló Menedék Alapítvány egy éve szerződést kötött az agrárminisztériummal az államilag elkobzott állatok tartásáról. Maga Nagy István miniszter írta alá a megállapodást a szaktárca részéről, ám a mai napig egyetlen fillért sem láttak Czinkóczkyék, pedig azt ígérték nekik, hogy megtérítik a költségeiket. „Magyarország egyetlen haszonállattartó telepe vagyunk, vagy inkább lehetnénk. Amerre járok az országban, nagyon sok a rettenetes körülmények között tartott állat, lenne igény a munkánkra, nálunk hely is akadna a félszemű, öreg, sánta, kehes lovaknak és társaiknak. Valamiért mégsem működik, ez is olyan magyaros. Milliókat költöttem már el állatorvosra, állatkórházakra, egyéb költségeim is vannak, de nemhogy fizetnének, inkább követelnek. A megállapodás része az is, hogy ingyenes használatba kaptunk egy szomszédos állami területet; legnagyobb megdöbbenésemre nemrég kaptam egy több milliós követelést visszamenőleg, havi bérleti díjak címén. Fizessek, amikor milliókkal tartozik az állam. Itt tartunk, meg ott, hogy egy minisztériumi illetékes teljesen komolyan azt mondhatja: jogszabályi akadálya van annak, hogy az állam akár egyetlen bála szénával is segítsen.”
Civilek az állam helyett
Szabó Rebeka mintegy ehhez kapcsolódva megjegyezte: Magyarországon hosszú ideje a civil szervezetek végzik az állatvédelmet, az állam helyett is, de teljes bizonytalanságban, adományokból. Szerencsére egyre több lelkes állatvédő van, akik idejüket és magánvagyonukat sem kímélik az állatok érdekében; igazán megérdemelnék, hogy ha már egyszer az állam tevékenyen ebben nem vesz részt, legalább segítsen nekik. A képviselő szerint kiszámítható finanszírozásra volna szükség; egy állatvédelmi alapra, ahová ezek a szervezetek pályázhatnának, és ez esetben cserébe az állam feltételeket is szabhatna a működésükhöz. Kutyamenhelyből számos létezik az országban, de egy-egy ilyen, a törekihez hasonló, haszonállatokat befogadó telepre is szükség van.
„Él már az új állatvédelmi törvényünk, még nemzeti állatvédelmi tanácsunk is van, ebbe is hatékonyabban be lehetne vonni a civileket és kidolgozni egy jól működő támogatási rendszert. Az államnak fontos feladata volna a megelőzés, a szemléletformálás is, de ma ezt is a civilek végzik, ők hívják fel a figyelmet a felelős állattartásra, több-kevesebb hatékonysággal. Pedig az állam is először ezt segíthetné, utána jöhetne a büntetés” – emelte ki Szabó Rebeka.
A képviselő a jakabszállási esettel kapcsolatban azt mondta: nem vitatja, hogy történhettek szabálytalanságok az állatok tartását tekintve, azt azonban igen, hogy az összes állat elpusztítása lett volna az egyetlen megoldás. „Hiszen az nem merült fel, hogy ezek a rackajuhok például fertőzést terjesztettek volna. A civilek ilyen esetekben még segíteni is tudnának, ha partnerként kezelnék őket; valaki biztosan épített volna egy villanypásztort és a birkák jelölését is meg lehetett volna oldani. S mindez nem került volna többe, mint az összes állat leölése” – hangsúlyozta.
Nemzeti Létrakilátó
Czinkóczky Csaba azt is mondta lapunknak: nem adják fel. Sőt. Az ukrajnai háború kitörése után nem sokkal menekülteket fogadott be a tanyájára, akik mostanra például szépen beletanultak az állatgondozásba. S ahogy halad előre az idő, a háború nem ér véget, egyelőre tehát nincs esély a hazatértükre, akár a lassan nyitó Jódi-hegyi nomád kemping portásai is ők lehetnek, hiszen Czinkóczky ilyet is üzemeltet. Meg nyári nomád gyerektábort, ahol tilos az okostelefon.
A minap Nemzeti Létrakilátót avatott a birtokán. Egy lebetonozott, 8 fokú ketteslétrát kell elképzelni, aminek a tetejéről még pazarabb a lentről sem csúnya panoráma. Ami különösen „pikánssá” teszi a létesítményét, az a Széchenyi-terves „avatótábla”, amin az áll: „Az agrárminisztériummal kötött együttműködési szerződés alapján, az államilag elkobzott és a Dharma Ló Menedék Alapítványnál elhelyezett lovak, kecskék és marhák gondozásáért járó állami támogatásból épült.” Azaz nulla forintból. A táblán még Nagy István agrárminiszter is ott mosolyog egy fényképről.
A Narancs.hu megkérdezte az agrárminisztériumot, miért nem fizette ki Czinkóczky Csaba alapítványának költségeit; amint megérkezik a válaszuk, közöljük.
