Ha a tiltakozásoknak nem lesz eredménye, a tanárok egyik válaszlépése a pályaelhagyás lehet

  • Varga Domokos Péter
  • 2022. november 29.

Kis-Magyarország

Veszprémben a szervezőket is meglepte az eddigi tüntetések mérete, de már felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább. A helyi tiltakozásokat szervező pedagógusokkal beszéltünk. 

Veszprém oktatási intézményeiben a legnagyobb arányban 50–60 év közötti pedagógusok dolgoznak, összesen 294-en. A 20–30 év közöttiek száma 35, a hatvan évnél idősebbeké nyolcvan. 

Ez a grafikonnal szemléltetett információ a Veszprém a közoktatásért Facebook profilon jelent meg, a megyeszékhely 15 általános és középiskolája tanári karának korfáját tartalmazza. Három intézményből nem kaptak adatokat, de az összesítés így is szemléletesen tükrözi a jelenlegi helyzetet.

 „Így válik érthetővé, hogy 46 évesen, őszülő szakállammal a testületben még mindig fiatal pedagógusnak érezhetem magam, hiszen csupán maroknyian vannak nálam fiatalabbak” – mondja a Narancs.hu-nak Király Viktor, az országos rangsorokban rendszerint előkelő helyen szereplő Lovassy László Gimnázium tanára. A Lovassyban is az 50 pluszosok vannak legtöbben, az 56 fős testületből 27-en, tízen a 60 fölöttiek, és mindössze hárman a 20–30 év közöttiek. 

Az adatokat a Veszprém a közoktatásért csoport gyűjtötte össze és dolgozta fel, a szemléletes korfa a legutóbb felkerült információk között található a Fb-profiljukon, de az iskolák adatai külön-külön is szerepelnek. A korfa közzétételével azt szeretnék elérni, hogy a magyar közoktatás egyik feszítő gondját ne csak a belül lévők érzékeljék, hanem a külvilág is.

Ám az alig két hónapja létesült oldal, és mögötte a már régebb óta létező csoport nem csak, és talán nem elsősorban ezért érdemel külön figyelmet, hanem azért is, mert ők szervezték Veszprémben a pedagógusok helyzetének javításáért megvalósult tiltakozó akciókat. És terveik szerint teszik ezt a későbbiekben is.

Az általános és középiskolai tanárokból álló csoportról Király Viktor mellett Szikra Ágnessel, a Kossuth Lajos Általános Iskola tanárával beszélgettünk. Mint tőlük megtudtuk, helyben ez úgy nézett ki, hogy a veszprémi tanárok együttműködése az idei év elején kezdődött, az első pedagógussztrájk idején. A pár ember közti megbeszélés villámgyorsan bővült ki és vált a sztrájkot előkészítő egyeztetéssé. Mivel a pedagógusok helyzete nem javult, országosan is folytatódtak a megmozdulások, a szervezők létszáma Veszprémben is egyre nőtt, sőt, kiegészült a megye más városaiban élőkkel is.

A kommunikáció természetes terepe a Facebook lett, előbb egy zárt csoporttal, amely mellett szeptember végén létrehozták a nyilvános profilt is. A ma már több száz követőjük természetesen nem csak pedagógusok közül kerül ki, ami pozitívan igazolja vissza az egyik legfontosabb céljukat, a kifelé való nyitást.

A csoport őszi első, az iskolákból kilépő akciója az október 5-i élőlánc volt, egyben ez lett a legnagyobb tömeget vonzó, hozzávetőlegesen 1200 személy részvételével zajló megmozdulásuk is. A rendezvényen nem csupán tanárok, diákok, hanem pedagógusok céljaival egyet értő szülők, civilek is megjelentek.

Ez a létszám a szervezőket is meglepte, hiszen Veszprémben eddig ehhez nem szoktak hozzá.

Szikra Ágnes szerint az, hogy elindult a tanév, ám a pedagógusok helyzetében nem történt változás, majd minderre ráfejelt a kölcseys tanárok kirúgása, szélesebb körben is elindított valamit, ami sok embert arra ösztönzött, hogy álljanak ki a tanárokért. Ahogy országosan is csatlakoztak a tiltakozási hullámhoz egyházi iskolák, úgy megjelent ez Veszprémben is.

Szikra Ágnes valószínűnek tartja, hogy az élőlánc azért is volt számos ember számára vonzó, mert ez a megmozdulás jellegénél fogva is könnyed, békés.

Veszprémben a másik nagyobb tömeget megmozgató akció az országos lefedettséggel lezajlott november 17-i fáklyás felvonulás volt. Itt a Veszprém a közoktatásért csoport kiszélesítette az aktív résztvevők körét, bevonták a Pannon Egyetemet, illetve az egyetemistákat is. A Kossuth iskolától az Óváros térig tartó menet három helyszínen állt meg: Ovádi Péter fideszes országgyűlés képviselő irodája előtt, a Veszprémi Tankerületi Központnál, illetve a polgármesteri hivatal előtt.

Mindenütt megpróbálták átadni a tanárok követeléseit megfogalmazó petíciót – ennek tartalma nagyrészt azonos az országos tüntetéseken megfogalmazottakkal –, ám ezt csak Porga Gyula fideszes polgármester vette át. A polgármesteri hivatal szomszédságában lévő téren tanárok, diákok mondtak beszédet, különösen nagy sikert aratott a Hriszto Botev Általános Iskola két pedagógusa, akik kiállították a magyar közoktatás-vezetés bizonyítványát. Ebből többek között kiderült, hogy a vezetők magyar nyelvből elégtelent kaptak, mert csak a parancsoló módú igéket ismerik, ugyanúgy megbuktak informatikából is, mert a mentés másként funkciót sajátosan értelmezik, önös érdekeiket egy gombnyomással akarják érvényesíteni. Jelest érdemeltek viszont tánc és drámából, mert ügyesen kitáncolnak az égető kérdések elől, sikerül drámai helyzetet teremteniük.

 
Tüntetők a veszprémi fáklyás felvonuláson
Fotó: Facebook/Veszprém közoktatásáért
 

Mindezzel együtt Szikra Ágnes úgy gondolja, a pedagógusok között a kezdeti érdeklődés már megcsappant, mivel nem érzékelik a megmozdulások eredményességét. Mindketten úgy látják,

ilyen körülmények között nehéz hosszú távon fenntartani az aktivitást, a lelkesedést.

Király Viktor arra a már zajló folyamatra hívta fel a figyelmet, a tanárok egyik lehetséges válaszlépése a pályaelhagyás. Ehhez nem csupán a megalázó bérezés vezet, hanem a tanári autonómia egyre növekvő hiánya is. Nemrégiben személyesen tapasztalhatta meg Finnországban ennek az ellenkezőjét, ahol az oktatási kormányzat Európa egyik legjobban működő oktatási rendszerét teremtette meg. A lovassys tanár úgy fogalmazott, „mindig lesz valaki, aki ennyi bérért ki fogja nyitni az iskolaépületeket, de kérdés, hogy azok az emberek mit tudnak majd kezdeni a gyerekekkel.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.