A telkek partig érnek a Club Aligában, dózer vár a Kádár-villára is
Club Aliga
Balatonaliga

A telkek partig érnek a Club Aligában, dózer vár a Kádár-villára is

  • narancs.hu
  • 2021. október 11.

Kis-Magyarország

Nem kaptak garanciát a helyiek az új tulajdonosok képviselőitől arra, hogy a jövőben is mindenkor használni tudják a Club Aliga útjait, sétányait és strandját. Aligaliget lesz a komplexum új neve, és dózer vár Kádár János hajdani villájára is – derült ki a múlt csütörtöki lakossági tájékoztatón.

„Ez nem fórum, nem panasznap, de a végén azért lehetnek majd kérdések” – bocsátotta előre a moderátor a lakossági tájékoztatón, amelyre a Club Aligát birtokló Pro-Mot Hungária Kft. invitálta a helyieket. Sőt azt is hozzátette: még csak nem is sajtónyilvános az esemény, nem lehet fotózni, felvételt készíteni.

A gyülekezők közül többen megjegyezték, talán nem véletlenül hétköznap délre tették az eseményt, ám ennek ellenére is szép számú, közel kétszáz főnyi érdeklődő jött össze a hajdan a Club Aliga központi éttermének használt helyiségben. Az apropót az adta, hogy két év után kiderült, milyen fejlesztéseket terveznek a hajdani nevezetes pártüdülőben.

 
Fotó: narancs.hu
 

A híres objektum 2019-ben került a jelenlegi tulajdonosokhoz, az Apennin Nyrt.-hez, amely akkor még Mészáros Lőrinc és Tiborcz István közös érdekeltsége volt, de időközben ők kiszálltak a cégből. Ahogyan Budavári Róbert ügyvezető rögtön a fórum elején hangsúlyozta, „magyar tulajdonba került végre az ingatlan”.

A Club Aligáról legutóbb akkor írtunk, amikor már parcellázták a Balaton-partját, és azt tervezték, hogy újra elzárják a falu elől, akárcsak a Rákosi-korszakban. A helyiek élénken tiltakoztak a terv ellen. 

A helyiek, különösképpen az Aligai Fürdőegyesület tagjai leginkább arra voltak kíváncsiak: milyen garanciákat tudnak adni az új tulajdonosok arra, hogy ahogyan eddig, a jövőben is szabadon használhatják majd a 47 hektáros komplexum közútjait, strandját és parti sétányát. Ahogy Bukovszki András egyesületi alelnök megjegyezte, az előző tulajdonos ugyanis bár nem magyar volt, hanem izraeli, és ugyan az ő terveikből nem lett semmi, de velük korábban megállapodott a balatonvilágosi önkormányzat a strand, az utak, és a parti sétány használatáról, illetve köztulajdonba kerüléséről. 

Witzmannt se hívták

A csütörtöki lakossági tájékoztatón Budavári Róbert ismertette a terveket:

közösségi tér, 108 szobás szálloda, 54 apartmanház, kikötő- és rendezvénytér-fejlesztés 2024 tavaszára.

Azt is mondta, a strand eddigi használatában nem terveznek jelentős változtatást. „Új munkahelyek, több adóbevétel, nő a helyi ingatlanok értéke, fellendül a kulturális és társadalmi élet” – kecsegtette a hallgatóságot, amelynek soraiból a szép elképzelések elsorolása után is akadtak még kérdések bőséggel.

Witzmann Mihály, a térség kormánypárti országgyűlési képviselője is megjelent és felszólalt az eseményen, bár azzal kezdte, ő sem kapott meghívót, mégis elment a téma fontosságára való tekintettel. Előrebocsátotta, örül a nagyszabású elképzeléseknek, az új munkahelyek létrejöttének, arra azonban még kíváncsi, hogy a jelenlegi közutak továbbra is közutak maradnak-e – azaz bárki számára átjárható marad-e a terület, amit valaha (még Rákosiék – a szerk.) kiszakítottak a településből, elzárva a Balaton jelentős részét?

 
 
Egyelőre szabad a parti sétány
Fotó: narancs.hu
 

Bár a válasz megadása előtt a rendezvény moderátora arra figyelmeztetett: a következő kérdezők igyekezzenek „egyértelműbben” megfogalmazni a kérdéseiket, a Pro-Mot Kft. ügyvezetője számára egyértelmű lehetett a fideszes képviselő kérdése, mert válaszában egyértelműen fogalmazott:

az utak a vagyonkezelői szerződés részei – a Club Aliga 10 hektárját nem tulajdonba, hanem 49 évre vagyonkezelésbe kapták az államtól –, így az állam az illetékes a kérdés megválaszolásában.

Veress Lászlóné, a fürdőegyesület tiszteletbeli elnöke is ugyanezt firtatta: mi a garancia arra, hogy a helyiek nem veszítik el keserves küzdelem (tüntetések, tárgyalások) árán szerzett jogaikat az utak és a parti sétány használatára. Arra emlékeztetett: a Club Aliga-fejlesztést kiemeltté nyilvánító 2020-es kormányrendeletben az áll, hogy a közterületek elveszítik közterület-státuszukat. 

Budavári Róbert ismét az államra mutogatott, ám hozzátette: az Aliga II-es rész (itt álltak hajdan a pártvezetés villái) Balaton-parti sétánya nem közterület, csak a Pro-Mot korábbi tulajdonosai és a helyi önkormányzat közötti szerződésben szerepel, sehol másutt, és ezt a szerződést ők szeretnék felülvizsgálni. Egy kérdésre elismerte az ügyvezető, hogy

az Aliga II-es területet úgy parcellázták fel, hogy a leendő telkek a vízpartig érnek, ekképp nem marad szabadon átjárható parti sétány.

„Ez nem politika, ez a mi falunk!”

„A gyertyák csonkig égnek, a telkek partig érnek” – mondta bele a mikrofonba a költőivé lett moderátor, akinek egy hozzászóló azt rótta a szemére, hogy ne minősítsen minden kérdést, ők azért jöttek, hogy végre feleletet kapjanak a kérdéseikre. A hallgatóság egy része ugyanakkor többször is hangosan kinyilvánította, örülnek, hogy végre történik valami, és ezeket a kérdéseket csak akadékoskodásnak, meg politizálásnak minősítették.

Azt is, amikor Bukovszki András egyesületi alelnök és helyi önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy megvették a 47 hektárt 4,4 milliárdért, azóta kaptak 10 milliárd állami pénzt fejlesztésre, és az egyesület kíváncsi arra, mi és hogyan készül a pénzükből. „A fürdőegyesület soha nem fog beletörődni, hogy magántulajdonosoknak kelljen kuncsorognunk a saját partunkért, a saját falunkért. Ez nem politika, ez a mi falunk!” – mondta. 

 
 
Az egykori Kádár-villa
Fotó: narancs.hu
 

Bukovszki András kérdésére, hogy a Pro-Mot Kft. kezdeményezi-e a kiemelt beruházást lehetővé tevő kormányrendelet eltörlését, Budavári Róbert ismét egyértelműen, nemmel felelt. Azt sem titkolta, hogy

nem hagyják meg a Kádár-villát sem, „a romos épület helyreállítása fejlesztői szemmel nem értelmezhető”.

A Narancs.hu tudósítója úgy látta, a „nem panasznap, nem fórum” végén sokan csalódottan távoztak, borúsan tekintve a jövőbe, nem sok jót várva attól, hogy milyen döntések fognak még születni a kárukra „fejlesztői szemmel”.

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.