Ipolytarnóc

Áder segítségét várják az árvízkárosultak

  • Matkovich Ilona
  • 2013. február 28.

Kis-Magyarország

Újra megáradt a falu melletti Ipoly, így fél tucat tarnóci családnak ismét költöznie kellett otthonából. Pedig nem kéne nekik: korábban 50 millió forint volt elkülönítve helyzetük rendezésére, ám a pénzt egyszer csak zárolták.

Bár a hétvégén még fogadkoztak, hogy idén nem mennek sehová, hétfőre tarthatatlanná vált a helyzete annak a hat családnak, amelynek tagjai az apró nógrádi falu Ipolyhoz közeli szakaszán élnek (a róluk szóló korábbi riportunkat itt olvashatja), miután az utóbbi napok esőzése miatt több észak-magyarországi folyó is megáradt. Ipolytarnócon a katasztrófavédelem segítségével 35 főt költöztettek ki a hét eleje óta – ezeknek a családoknak az otthonát már hetedik alkalommal öntötte el a falu melletti folyó 2009 óta.

Kedd délelőtti ottjártunkkor a helyi iskolaépület egyik tantermébe kitelepített lakók épp azt latolgatják, hogyan oldják meg az étkezést, hiszen az épületben nincs főzésre alkalmas hely. (Ebben is, mint más egyébben, a katasztrófavédelem segítségére számítanak majd).

Így lehet közlekedni


Így lehet közlekedni

Fotó: A szerző felvétele

A Bada család már rutinos költöző: amikor jön a víz, ölbe kapják a gyerekeket, és irány a régi iskola, ahol matracokon alszanak az ár levonultáig. A bútorokat most is időben „feltéglázták”, de az utolsó pillanatig maradtak a házban, mert ilyenkor mindenük szabad prédává válik. „A katasztrófavédelem és a rendőrség minden segítséget megad, de ez nem megoldás. A házunkba már nem merünk visszaköltözni, olyan állapotban van.”

Évek óta tartó kálvária

Amint korábbi cikkünkben megírtuk: a szóban forgó településrészt évek óta elönti az Ipoly. Ezért szeretett volna a település korábban gátat építeni, ehhez azonban nem kapták meg a szükséges engedélyeket. Ezután az akkori polgármester, Szabó Tibor Illés Zoltán államtitkárral és Becsó Zsolt megyei közgyűlési elnökkel egyeztetve végül arra jutott, hogy az állam kisajátíthatná az érintett nyolc „árvízi” házat. A 2011 decemberében beadott, 50 milliós költségmódosítási javaslatot meg is szavazta az Országgyűlés, a salgótarjáni kormányhivatal elkészítette az értékbecslést, az érintettek pedig kiválasztották az ingatlanokat, és készülődtek a költözéshez.

Utcafront


Utcafront

Fotó: A szerző felvétele

Csaknem egy év múlva, 2012 novemberében jött a hír, hogy a Belügyminisztérium az Országgyűlés korábbi határozata dacára, költségtakarékossági okokból, zárolta az ipolytarnóci árvízkárosultak elköltöztetésére megszavazott 50 millió forintot, amelyből nemcsak a házak megvásárlására, hanem a költöztetésre és a tereprendezésre is futotta volna. Ezután mondott le a település polgármestere, Szabó Tibor.

Talán majd Áder

A továbbra is nehéz helyzetben lévő tulajdonosok helyzetükről nemrég levelet írtak Áder Jánosnak. Választ eddig ugyan még nem kaptak, de remélik, a köztársasági elnök ügyükben közbenjár, és a belügyminiszter – vagy aki ezt megteheti – végül felszabadítja az Országgyűlés által korábban már megszavazott pénzt. Badáék például egy salgótarjáni lakást néztek ki: nekik a költözéshez és a nyugodt élethez hárommillió forint segítségre lenne szükségük.

 

Az átmeneti szállás


Az átmeneti szállás

Fotó: A szerző felvétele

 

Az érintett nyolc, Ipoly által rendszeresen veszélyeztetett házból egyébként kettő már régóta üresen áll. A legszélső teteje korábban leégett, a második, még a századfordulón épült, impozáns porta nyugdíjas tulajdonosa az állandó árvízveszély miatt nem mer kiköltözni a szüleitől örökölt házba a balassagyarmati panellakásából. Azt mondja, nyugdíjas éveiben gazdálkodni szeretett volna itt, de amióta a nyolcvanas évek végén az Ipoly folyó túlsó, szlovák oldalán megépült a gát, a Rákóczi utca utolsó házait, így az övét is rendszeresen elönti a víz, és a homokkő épületen életveszélyes repedések keletkeztek. Szerinte az államnak azért kellene legalább valamilyen szinten kárpótolnia őt, mert az építkezés idején még nem állt a gát a szlovák oldalon. A gát megépülése után viszont volt olyan év, amikor tízszer öntött ki a folyó a védtelenül hagyott magyar oldalon, ilyenkor pedig ömlik be a víz a házakba, ahol csak tud.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.