Ipolytarnóc

Áder segítségét várják az árvízkárosultak

  • Matkovich Ilona
  • 2013. február 28.

Kis-Magyarország

Újra megáradt a falu melletti Ipoly, így fél tucat tarnóci családnak ismét költöznie kellett otthonából. Pedig nem kéne nekik: korábban 50 millió forint volt elkülönítve helyzetük rendezésére, ám a pénzt egyszer csak zárolták.

Bár a hétvégén még fogadkoztak, hogy idén nem mennek sehová, hétfőre tarthatatlanná vált a helyzete annak a hat családnak, amelynek tagjai az apró nógrádi falu Ipolyhoz közeli szakaszán élnek (a róluk szóló korábbi riportunkat itt olvashatja), miután az utóbbi napok esőzése miatt több észak-magyarországi folyó is megáradt. Ipolytarnócon a katasztrófavédelem segítségével 35 főt költöztettek ki a hét eleje óta – ezeknek a családoknak az otthonát már hetedik alkalommal öntötte el a falu melletti folyó 2009 óta.

Kedd délelőtti ottjártunkkor a helyi iskolaépület egyik tantermébe kitelepített lakók épp azt latolgatják, hogyan oldják meg az étkezést, hiszen az épületben nincs főzésre alkalmas hely. (Ebben is, mint más egyébben, a katasztrófavédelem segítségére számítanak majd).

Így lehet közlekedni


Így lehet közlekedni

Fotó: A szerző felvétele

A Bada család már rutinos költöző: amikor jön a víz, ölbe kapják a gyerekeket, és irány a régi iskola, ahol matracokon alszanak az ár levonultáig. A bútorokat most is időben „feltéglázták”, de az utolsó pillanatig maradtak a házban, mert ilyenkor mindenük szabad prédává válik. „A katasztrófavédelem és a rendőrség minden segítséget megad, de ez nem megoldás. A házunkba már nem merünk visszaköltözni, olyan állapotban van.”

Évek óta tartó kálvária

Amint korábbi cikkünkben megírtuk: a szóban forgó településrészt évek óta elönti az Ipoly. Ezért szeretett volna a település korábban gátat építeni, ehhez azonban nem kapták meg a szükséges engedélyeket. Ezután az akkori polgármester, Szabó Tibor Illés Zoltán államtitkárral és Becsó Zsolt megyei közgyűlési elnökkel egyeztetve végül arra jutott, hogy az állam kisajátíthatná az érintett nyolc „árvízi” házat. A 2011 decemberében beadott, 50 milliós költségmódosítási javaslatot meg is szavazta az Országgyűlés, a salgótarjáni kormányhivatal elkészítette az értékbecslést, az érintettek pedig kiválasztották az ingatlanokat, és készülődtek a költözéshez.

Utcafront


Utcafront

Fotó: A szerző felvétele

Csaknem egy év múlva, 2012 novemberében jött a hír, hogy a Belügyminisztérium az Országgyűlés korábbi határozata dacára, költségtakarékossági okokból, zárolta az ipolytarnóci árvízkárosultak elköltöztetésére megszavazott 50 millió forintot, amelyből nemcsak a házak megvásárlására, hanem a költöztetésre és a tereprendezésre is futotta volna. Ezután mondott le a település polgármestere, Szabó Tibor.

Talán majd Áder

A továbbra is nehéz helyzetben lévő tulajdonosok helyzetükről nemrég levelet írtak Áder Jánosnak. Választ eddig ugyan még nem kaptak, de remélik, a köztársasági elnök ügyükben közbenjár, és a belügyminiszter – vagy aki ezt megteheti – végül felszabadítja az Országgyűlés által korábban már megszavazott pénzt. Badáék például egy salgótarjáni lakást néztek ki: nekik a költözéshez és a nyugodt élethez hárommillió forint segítségre lenne szükségük.

 

Az átmeneti szállás


Az átmeneti szállás

Fotó: A szerző felvétele

 

Az érintett nyolc, Ipoly által rendszeresen veszélyeztetett házból egyébként kettő már régóta üresen áll. A legszélső teteje korábban leégett, a második, még a századfordulón épült, impozáns porta nyugdíjas tulajdonosa az állandó árvízveszély miatt nem mer kiköltözni a szüleitől örökölt házba a balassagyarmati panellakásából. Azt mondja, nyugdíjas éveiben gazdálkodni szeretett volna itt, de amióta a nyolcvanas évek végén az Ipoly folyó túlsó, szlovák oldalán megépült a gát, a Rákóczi utca utolsó házait, így az övét is rendszeresen elönti a víz, és a homokkő épületen életveszélyes repedések keletkeztek. Szerinte az államnak azért kellene legalább valamilyen szinten kárpótolnia őt, mert az építkezés idején még nem állt a gát a szlovák oldalon. A gát megépülése után viszont volt olyan év, amikor tízszer öntött ki a folyó a védtelenül hagyott magyar oldalon, ilyenkor pedig ömlik be a víz a házakba, ahol csak tud.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.