„Bimbó tehén tejet ad, mi meg csinálunk belőle túrót, sajtot. Ha az emberek viszik a portékát, biztosan teszünk ebédet a gyerekek elé vasárnap is. A párom ács-állványozó, én bolti eladó vagyok, még sincs munkahelye egyikünknek sem már évek óta. Péter 2007 óta munkanélküli, nekem két évvel később, 2009-ben tették ki a szűrömet. Pontosabban közös megegyezéssel kellett eljönnöm, mivel nem viselték az élelmiszerüzletben, hogy állandóan betegek a gyerekek. Akkor még csak kettő volt, mostanra gyarapodott a család, Gáborka már kétéves. Úgy kellene a közmunka, mint egy falat kenyér, de még nem tudunk róla semmit.” Krisztával és Péterrel a Szegedtől mintegy 15 kilométerre található, román határ menti Kübekháza Mézeskalács Házában melegedünk a kis kandalló mellett.
Sokan húzódnak be a pici, még karácsony előtt felavatott meseházba. Itt ingyenes az internet, emellett az uzsonna, és vacsora is van a gyerekeknek. „Úgy volt, hogy februárban már lehet jelentkezni, de egyelőre sehol semmi. Amióta munkanélküliek vagyunk, a közmunka az egyetlen jövedelemforrásunk a családi pótlék után. A gyerekek után 51 ezer forintot kapunk, én most még gyest kapok, ez 25 ezer forint, Péter a bérpótlót teszi a közösbe, ez 22 800 forint. Várjuk a közmunkát, ha jut. Itt Kübekházán ugyanis keveset vesznek fel, nincs rá elég pénz (ti. mivel nem hátrányos helyzetű településről van szó, a falunak önerőt kellene letenni a közmunkaprogramban, erről részletesebben később). Még szerencse, hogy a házra felvett svájci frank alapú hitelünk maradékából anno vettünk egy vemhes tehenet, pedig akkor még nem tudtuk, hogy Bimbó lesz a családfenntartó.”
Bimbó
Fotó: A szerző felvétele
Nem hátrányos helyzetű település
A beszélgetés közben megérkezik a házba Kübekháza polgármestere is. „Ennyit tudunk adni – tárja szét a karját Molnár Róbert. – Kicsit szépítünk a valóságon. Az iskolában és az óvodában ingyen kapnak reggelit, ebédet a gyerekek, a maradékot pedig idehozzuk a Mézeskalács Házba, a délutáni betérők megehetik. Írja le nyugodtan, hadd büntessen az ÁNTSZ, nem semmisítjük meg a maradékot, van itt éhes száj bőven! – mondja a polgármester. – Munkát azonban nem tudok adni a szülőknek. Az 1800 lelkes faluban sok a fiatal, gyermekes család, több mint a felének nincs munkája, épp, mint Krisztáéknak. Ráadásul a település a Szegedi Kistérséghez tartozik, így nem minősül hátrányos helyzetűnek, ezért Start közmunkaprogram sem indulhatott, pedig nálunk is lenne az értelmes munka iránt igény, és lenne igény a 47 ezer forintos keresetre is. De nálunk már tavaly és tavalyelőtt is 4-6 órában tudtunk munkát adni jóval kevesebb munkanélkülinek, mint amennyien sorban álltak a hivatalban. Kübekházán a közmunkapályázatokhoz 30 százalékos önerőt kell biztosítani” – magyarázza Molnár. Ez pedig nagyon sok. „Az idei pályázatokról még mindig nem tudunk semmit, februárra ígértem az embereknek. Itt állnak sorban hatvanan, talán ha hat helyre.”
Virtuális millió
Kriszta és Péter tíz éve élnek együtt, de nem házasodtak össze, azt mondják, nem volt rá elég pénzük. Pedig szép tervekkel indultak: Péternek volt egy romos kis parasztháza Kübekházán, amire még 2008-ban vettek fel svájci frank alapon kétmillió forint kölcsönt. Akkoriban még mindketten dolgoztak, a hitel törlesztésére is telt, 17 ezer forintot kellett havonta fizetni. Ám ahogy a válság elkezdődött, náluk is kezdtek bedőlni a gerendák.
| Mínusz tízezer A Start mintaprogramokban részt vevő hátrányos helyzetű települések 47 ezer forintja idén is megmarad, annyi változás azonban van, hogy utóbbi településtípusokon a nem Start programos közmunka havi bére 47-ről 37 ezerre csökken. A szegedi kistérséghez tartozó önkormányzatok már tavaly is csökkentett bért fizettek a közmunkásoknak, ugyanis besorolásuk szerint nem hátrányos helyzetűek. Besorolásuk szerint nem, de a valóságban igen, Szeged felemeli őket, de csak a papír szerint. A Szegedi Kistérséghez tartozó kistelepülések polgármesterei nem várnak nagy változásokat, hiszen a Start program a nem hátrányos státuszuk miatt 2012-ben sem nem indulhatott be, így náluk a közmunkások már tavaly is 4-6 órát dolgozhattak 23 ezer, illetve 37 ezer forintért. |
Péter egy építőipari vállalkozónál dolgozott ácsként, ám a cég csődbe ment. A ki nem fizetett bére elérte a negyedmillió forintot, ezért Péter munkaügyi bírósághoz fordult – meg is nyerte a pert. Most úgy számolják, hogy papíron majd egymillió forintjuk áll a „becsődölt” vállalkozó ópusztaszeri tanyájában. Pechjükre a NAV is szeretné behajtani a pénzét a tönkrement cég tulajdonosán, ezért jelzáloggal terhelték az ópusztaszeri ingatlant, de ha egy pici pénz megjelenik a hajdani főnök számláján, az adóhatóság mindig előnyt élvez Péterékkel szemben, akik már rutinszerűen kérnek évente egyszer-kétszer végrehajtást, de az mindig sikertelenül zárul. Így az egymillió forint csak virtuálisan létezik a háromgyermekes család számára.
A család
Fotó: A szerző
A család életét közben más is nehezítette: Kriszta egy hét alatt veszítette el az édesapját és nagymamáját. A szülői házban egyedül maradt Kriszta rokkantnyugdíjas édesanyja, ezért úgy döntöttek, összeköltöznek, így könnyebben kijönnek a munkanélküli-járadékból. Végül úgy lettek heten, hogy Borsodból hozzájuk költözött a nagybátyjuk is, aki Észak-Magyarországon tengődött elváltan és munka nélkül. Így szaporodott a család, most négy felnőtt és három gyermek él egy fedél alatt, összesen 130 ezer forintból. A családi fészeknek szánt, lakatlanul álló kis parasztház ma már csak teher. Két éve nem fizetik a duplájára nőtt törlesztőrészletet sem, Krisztáék szeretnék, ha azt megvásárolná az Állami Eszközkezelő, és ők albérlőként lakhatnának abban a házban, így nem lenne teljesen az enyészeté munkájuk gyümölcse.
Közben elbúcsúzunk a Mézeskalács Háztól, sietni kell haza, mert betegek a gyerekek. Edit, a mesés gyülekezőhely vezetője vált még néhány szót Krisztáékkal, majd odasúgja nekem: rengeteg fiatal jár hasonló cipőben, mindenki cipel valamilyen keresztet a vállán. „Egyre inkább a tehetetlenséget érzem” – mondja összeszűkült tekintettel a polgármester. „Borzasztó látni, hogy egyre többen fordulnak a hivatalhoz segítségért, és egyre kevesebbet tudunk segíteni. Tavaly ősszel már nem volt pénzünk ingyen tűzifára pályázni, most nem tudjuk, mennyi közmunkásra lesz lehetőségünk, pontosabban szólva pénzünk. Az önkormányzatnak is egyre szűkül a mozgástere, mi pedig még az önkormányzatok között is másodrendűnek számítunk, hiszen nem vagyunk hátrányos helyzetű kistérség. De hát nézzen körül, ha ez nem hátrányos helyzet, akkor micsoda?”
Razzia, átvágás
A pár tolja a kerékpárt, közben beszélgetünk. „A polgármesteri hivatal kijelölt nekünk egy árokszakaszt, azt kitisztíthattuk, az ott gyűjtött rőzsét összekötöttük, azzal fűtöttünk, amíg a nagy hidegek voltak” – meséli Kriszta, miközben meg is érkezünk hozzájuk. Megyünk beljebb a hátsó udvarba, ahol Bimbó és Lujza, a „családfenntartók” élnek. Péter büszkén meséli, mekkora szerencséjük volt évekkel ezelőtt Bimbóval: vemhesen vették, majd ikreket ellett a tehén. Az egyik kis borjat el tudták adni, annak az árából tudtak takarmányt venni Bimbónak és másik borjának, Lujzának. Nagyjából 40 ezer forintot költöttek arra, hogy kiváltsák az őstermelői igazolványt, kaptak engedélyt a tisztiorvosi szolgálattól. Ma a Bimbótól származó túró és a sajt jelenti azt a bevételt, amivel még kijönnek valahogy.
Az otthon
Fotó: A szerző felvétele
Péter legutóbb októbertől januárig tudott dolgozni, napi 6 órában, így kapott 37 ezer forintot három hónapon keresztül. Volt a múlt évben, hogy csak négyórás munkát tudtak biztosítani, akkor 23 ezer forintot keresett. „Jó lenne már valami rendes munka, már azt sem tudjuk, milyen az – húzza el a száját Péter. – Futottam már eleget a munkaügyi razziák elől, dolgoztam ingyen, mert elfelejtettek kifizetni. Fiatal vagyok, erős vagyok, de itt helyben nincs semmi munka. Sírkövet is tisztítanék, bármilyen munkát elvégeznék, de sok az eszkimó, kevés a fóka – neveti el magát. – Szegeden azért nem kellek, mert ki kellene fizetni a munkaadónak a bérletemet, ezért inkább a szegedit vesz fel.” Felesége így folytatja: „Ha megtudják, hogy három gyermekem van, szóba sem állnak velem. Muszáj valami munkát találni, kilátástalan így minden. Még kint van a vízből a fejünk, de már nem sokáig.”
| Ebből is kimaradtak Az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Balog Zoltán február 25-én, a dél-alföldi Jánoshalmán jelentette be, hogy több hátrányos helyzetű kistérségben programot indítanak a gyermekszegénység ellen. Kübekháza – és a hasonló falvak, amelyek nem hátrányos helyzetű térségekhez tartoznak – ebből is kimaradnak. |
