Álljon le az ország! – Ezren O alakban körözve lassították a forgalmat Szeged belvárosában

  • narancs.hu
  • 2019. január 18.

Kis-Magyarország

Kossuth Lajos sugárúton egy órán keresztül egy elnyújtott O alakban köröztek az emberek, így a forgalmas főút forgalmát blokkolták. Többen azon viccelődtek: már csak az 1-es és a G hiányzik.

Demonstrációval egybekötött forgalomlassító akcióval tiltakoztak péntek délután Szegeden ellenzéki pártok és civil szervezetek a kormány politikája ellen. A rendezvény végén a szervezők petíciót szerettek volna átadni a helyi kormánymegbízottnak, ám végül a Csongrád Megyei Kormányhivatal portása vette át a dokumentumot.

false

 

Fotó: narancs.hu

„Álljon le az ország! – Szeged” címmel szerveztek tüntetést pénteken délután 3 órára a Csongrád Megyei Kormányhivatal Rákóczi téri épülete elé ellenzéki pártok, szakszervezetek és civil szervezetek. A korai időpont és a szemerkélő eső ellenére a kezdésre mintegy ezer ember jött össze a térre. A korábbi tüntetéssel ellentétben szervezők ezúttal nem készültek gyújtó hangú beszédekkel, ugyanis a cél ezúttal az volt, hogy egy petíciót juttassanak el.

false

 

Fotó: narancs.hu

Lehetőleg személyesen Juhász Tünde Csongrád megyei kormánymegbízottnak, akitől azt remélik a pártok és szakszervezetek, hogy ő továbbítja azt Orbán Viktor kormányfőnek.

false

 

Fotó: narancs.hu

Előtte azonban sajátos akcióval fejezték ki elégedetlenségüket a kormány politikája miatt a résztvevők. A tér mellett húzódó Kossuth Lajos sugárúton ugyanis egy órán keresztül egy elnyújtott O alakban köröztek az emberek, így a forgalmas főút forgalmát folyamatosan blokkolták. Majd egy kis várakoztatás után átengedték az autókat és a villamost is, a közlekedők pedig nem vették rossz néven az akciót. A vonulók közben azzal viccelődtek, hogy menetük kirajzolja az O betűt, már csak az 1-es és a G hiányzik.

false

 

Fotó: narancs.hu

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.