Hiába támogatta egykor Jeszenszky, ma még az ünnepségre sem hívják a magyar-román megbékélés ötletadóját

Kis-Magyarország

A partiumi nagyvárosban, Aradon magyar idő szerint ma kora délután ünneplik meg a Kézfogások, azaz Gyula és Arad városok együttműködésének 25. évfordulóját. De ez a jeles alkalom sem volt elég, hogy a rendezők az ötletgazdát, Susánszki Imrét meghívják az eseményre.

Egy középiskolás fiatalember 1992-ben besétált az akkori gyulai polgármesterhez, Pocsay Gáborhoz (MDF), és előadta, hogy a második világháború utáni német–francia megbékélés mintájára jó lenne belevágni egy hasonló magyar–román projektbe.

Ekkor már az ötletével levélben megkereste a magyar külügyminisztert, Románia budapesti nagykövetét, Arad vezetőit, több magyar parlamenti képviselőt. Amikor betoppant az önkormányzathoz, már a kezében volt Jeszenszky Géza külügyminiszter és Ioan Donca nagykövet válaszlevele. Innentől felgyorsultak az események.

Végül 1994 júniusában Aradon és Gyulán megrendezték az eseményt, a fővédnöki tisztséget Catherina Lalumiére, az Európa Tanács főtitkára vállalta magára, míg védnökként Jeszenszky Géza magyar és Theodor Melescanu román külügyminiszter támogatta a rendezvényt. Ekkor még távoli jövő volt a két kelet-közép-európai ország uniós csatlakozása, valamint Magyarország és Románia még nem kötötte meg az alapszerződést sem.

A sajtóból tudta meg

„Az akkori feszült politikai viszonyok között sokat kellett harcoljak a rendezvényért, de voltak, akik támogatták. A Kézfogások első rendezvénye után, még 1994-ben létrejött Arad, és Gyula testvérvárosi együttműködése is” – mondta a Narancs.hu-nak Susánszki Imre ötletgazda. Aki azzal kereste meg portálunkat, hogy az utóbbi években a gyulai városvezetők, a hivatalos politika őt, mint ötletgazdát, civil kezdeményezőt teljesen kirekesztettek a rendezvényből.

A 15 éves évfordulón az ötletgazda beszél Gyulán

A 15 éves évfordulón az ötletgazda beszél Gyulán

Fotó: Kezfogasok.blog.hu

 

A Kézfogásokat az elmúlt két és fél évtizedben minden évben, váltott helyszínekkel, Aradon és Gyulán rendezik meg. (A rendezvénysorozatról itt olvashat bővebben!)

Susánszki érdeklődésünkre elmondta, most is a sajtóból tudta meg, hogy május 8-án, Aradon lesz a rendezvény 25 éves jubileumi évfordulójának megünneplése. Hozzátette, 2010 óta egyszer sem hívták a rendezvényre, ami aligha lehet véletlen. Megjegyezte, ez annál is érdekesebb, mert 2011-ben már volt egy asszója az ügyben a gyulai fideszes polgármesterrel, Görgényi Ernővel. Akkor is szóvá tette Susánszki, hogy nem hívták meg a rendezvényre. Erre úgy válaszolt a partiumi magyar nyelvű napilapban, a Nyugati Jelenben Görgényi, hogy „nem felejtették el Susánszki Imre érdemeit, de az akkori látogatás szakmai volt, ha lesznek ünnepi események, akkor arra meghívást kap.”

Úgy fest, a 25. évforduló nem ilyen ünnepi esemény.

„Méltatlan vitákba nem megyek bele…”

„Engem egyik város vezetése sem vont be az előkészületekbe, és semmilyen eseményre nem kaptam meghívót, pedig mindkét város vezetése tudja az elérhetőségemet. Ugyanakkor méltatlan lenne a rendezvény 25 éves évfordulójához, bármilyen vita, vagy veszekedés. A városvezetők, politikusok kirekesztő döntését tudomásul vettem. Ez úton is szeretném kifejezni a köszönetemet mindazoknak, akik az elmúlt 25  évben a magyar és román nép barátságát, és Arad, és Gyula városok együttműködését erősítették” – hangsúlyozta a Narancs.hu-nak Susánszki Imre.

Később, 2011-ben közreműködött abban, hogy a Békés megyei Kötegyán és az Arad megyei Nagyzerind testvérvér-települési megállapodást kötött egymással. Majd 2011-ben és 2013-ban megrendezte a Fekete Körös folyó partján, a magyar-román határon keresztül a Kézfogások Kötegyán-Nagyzerind Jótékonysági Kerékpártúrát, amelynek bevételét a Böjte Csaba szerzetes által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány árva és szegény gyerekei kapták meg.

A Kézfogások 25. évfordulóját ünneplő mai aradi eseményen szónokok bizonyára sokat beszélnek majd a két nép együttműködéséről és barátságáról. Ám nagy valószínűséggel a kezdeményező, Susánszki Imre neve nem hangzik majd el a patinás aradi városháza dísztermében. Utoljára 2009-ben a 15 éves évfordulóra hívták meg Susánszkit.

(Szerzőnk a gyulai képviselőtestület tagja, aki nem vesz részt a mai ünnepségen.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.