Az egyházügyi államtitkár szerint a magyarországi románok döntő többsége katolikus és református

Kis-Magyarország

A makói Szent István katolikus plébániatemplom felújítása kapcsán tartott hálaadó szentmisén Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára rendben lévőnek nevezte, hogy a projekt legnagyobb részét a helyi román nemzetiségi önkormányzat pályázata biztosította. Bírálta a korábbi kritikusokat, így lapunkat, emellett furcsa bűvészmutatványba kezdett a honi románság létszámáról és felekezeti hovatartozásáról.

„Makón teljes körű összefogással újulhatott meg Szent István Király Plébániatemplom” – mondta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára még augusztus 20-a előestéjén, amikor hálaadó szentmisén mutatták be a híveknek a felújított templomot. Az államtitkár köszöntőjében az összefogást részletezve elmondta,

a román nemzetiségi önkormányzat által benyújtott pályázatot támogatta az államtitkárság 35 millió forinttal.

Ezt mintegy 200 adakozó 15 millióval, az egyházközség pedig hétmillió forint saját forrással egészítette ki.

Az idén februárban indult beruházás során új aljzatbetont és mészkő padlólapokat, valamint lábazatot alakítottak ki, új festést kaptak a falak alsó, fehér részei. Fűthető padokat készítettek borovi fenyőből (sokoldalúan felhasználható tartós faanyag - a szerk.), mellett megújították a templom hangosító rendszerét is.

Soltész Miklós a támogatást kritizálóknak üzente: a 2011-es népszámláláson 35 ezren vallották magukat Magyarországon románnak; közülük felekezeti hovatartozás szerint 11 ezren katolikusok, 9 ezren reformátusok és evangélikusok, 4200-an román ortodoxok. Ez alapján a magyarországi románság „méltán jogosult akár a katolikus templomainak a megújítására is” – derül ki a Hirado.hu tudósításából. 

Erőteljes arányú a románság katolizációja?

A politikus hozzátette, az elmúlt évtizedben a magyarországi románság támogatása a többszörösére emelkedett. Soltész Miklós beszéde végén szólt arról, hogy Magyarország ezer éven át megmaradt, megvédte magát, most, az újabb migrációs hullám és a muszlim hit támadása során is „ez a feladat”. Birta Júlia Mihaéla, a makói román nemzetiségi önkormányzat elnöke az eseményen úgy fogalmazott „a hitet, mindegy melyiket, kell továbbadnunk a gyermekinknek”. 

Birta Júlia Mihaéla az idén tavasszal érdeklődésünket még értetlenséggel vegyes felháborodással fogadta. 

Akkor annyit elárult, tudomása szerint Makón 229 román nemzetiségű él, majd a pályázattal kapcsolatos kérdésünkre jelezte: „Isten és ember között a templom az összekötő kapocs.” Ezt követően hosszabban beszélgettünk, de utóbb visszavonta szavait, nem engedélyezte, hogy abból bármit közreadjunk. Majd azt is megtiltotta volna, hogy megírjuk, telefonon beszéltünk és rövid eszmecsere után elzárkózott a további felvilágosítástól.

Tudni kell, hogy Makón, ebben a 22 ezer lakosú Csongrád-Csanád megyei városban immár húsz éve működik román nemzetiségi önkormányzat, ám soha nem volt és ma sincs semmilyen román intézmény: sem óvoda, sem iskola, sem templom a városban.

„Nehezen érthető, miért a román nemzetiségi önkormányzat nemzetiségi címszóval nyert támogatást egy más felekezetű vallási közösségnek, amelynek nem tartozik tevékenységi körébe a román nyelv, a románok körében bevett vallás és a román identitás ápolása. Mindezt rendben lévőnek találja-e és nem aggályos valamilyen szempontból?” – kérdeztük még tavasszal a makói román önkormányzat vezetőjét. Fél évvel ezelőtt Birta azt mondta lapunknak, hogy az elmúlt évek során megnőtt a vegyes házasságok száma, Romániából egyre többen települtek át Magyarországra, így Makóra is. Szerinte pedig a román közösség tagjai megfigyelhetően egyre nagyobb számban látogatják rendszeresen a helyi római katolikus templomot

– közben mind az anyaországban, mind Magyarországon egyre többen veszik fel a katolikus vallást a román nemzetiség köréből –,

azonban az épület műszaki állapota az elmúlt évtizedek során jelentősen romlott. A Makói Román Nemzetiségi Önkormányzat nagyon jó kapcsolatot ápol a felekezet vezetőivel, ezáltal együttműködési megállapodás jött közöttük létre.

Ha Birta Júlia Mihaéla szavai igazak, akkor kordokumentumról van szó. A fenti kijelentés ugyanis nem kevesebbet jelenthet, minthogy megkezdődött és nagyarányban folyik is az ortodox románság katolizálása – ha jól értjük, spontán módon, vegyes házasságokon keresztül, többek között makói központtal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Soltész Miklós államtitkár a 2011-es népszámlálás adatait úgy „fordította le”, hogy 35 ezer honfitársunk vallotta magát románnak, s közülük 11 ezer katolikus, 9 ezer református és evangélikus, akkor roppant kusza és a tényeket több helyen mellőző interpretációról van szó.

Mennyi is az annyi?

Ez egyebek mellett nem kevesebbet jelentene, minthogy a honi románság meghatározó része, mintegy 60 százaléka, az ortodox gyökerek ellenére a nyugati keresztény egyházak valamelyikéhez tartozik. Túl azon, hogy ez nyilvánvaló csúsztatás, az ügyben érdekes lenne meghallgatni Siluan gyulai román ortodox püspök véleményét is. Ha ugyanis a fenti számsor igaz, akkor az lesújtó képet fest a Gyula központú román ortodox püspökségről, és már-már annak létjogosultságát is megkérdőjelezi.

Ugyanakkor tény: a 2011-es népszámlás kérdéssorait lehet kreatívan értelmezni. Ám az, hogy valaki úgy válaszolt, van némi román nyelvismerete, még messze nem jelenti azt, hogy a román identitású, gyökerű és mindenestül román etnikumhoz tartozónak vallja magát. Igen sok közöttük az Erdélyből és Románia egyéb más területeiről áttelepült magyar, például moldvaicsángó, de sokan olyanok is beszélnek alapszinten románul, akiknek a vegyesházassága miatt házastársa a román nemzetiséghez tartozik. Erről a témáról, azaz a torzító 35 ezres számról a 2010-es évek első felében cikkek tucatjait közölte a Gyulán megjelenő román nyelvű hetilap, a Foaia Românească.

A honi román értelmiség szerint a magyarországi román kisebbség valós létszáma 8 és 10 ezer közöttire tehető.

Ezt kutatások és a mindennapi tapasztalat támasztja alá.

„Ha tényleg 35 ezres lenne a honi románság létszáma, akkor a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata ülésén és más román intézményekben hivatalosan miért magyarul beszélnek?” – kérdezett vissza egy vezető honi román értelmiségi a Narancs.hu felvetésére.

Jellemző és riasztó példa volt, hogy az országos román önkormányzat 2007. márciusi, gyulai alakuló ülésén a testület többsége – akik nem vagy nem jól tudnak románul – úgy döntöttek, hogy az ülés nyelve kizárólag magyar legyen. Az sem zavarta őket, hogy az előzőleg elmondott esküjükben azt fogadták, hogy „Esküszöm, hogy (...) minden igyekezetemmel a román kisebbség anyanyelvének, hagyományainak, kultúrájának a megőrzésén és fejlesztésén fogok fáradozni.”

A 2018-as áprilisi parlamenti választás előtt alig 810-en regisztráltak azért, hogy a román listára voksolhassanak. Közülük végül 428-an szavaztak arra a listára, amelynek élén Kreszta Traján, addigi országos román önkormányzati elnök állt. Kreszta ilyen szerény támogatottság mellett lett román szószóló a parlamentben; jogállása és juttatásai megegyeznek az országgyűlési képviselőkkel, befolyását viszont erősen korlátozza, hogy szavazati joggal nem rendelkezik. Ha igaz lenne Soltész Miklós 35 ezer magyarországi románt vizionáló kijelentése, akkor közülük mindössze 1,2 százalék voksolt a román listára.

Minden bizonnyal közelebb visz a valós helyzet feltérképezéséhez, ha azt nézzük meg, hogy a 2019 őszi önkormányzati, nemzetiségi és kisebbségi választáson a román névjegyzékbe hányan vetették fel magukat. A pontos szám: 7290. Azaz ha igaz lenne a Soltész által emlegetett 35 ezres szám, akkor ennek csak alig 20 százaléka gondolta úgy, hogy román nemzetiségiként a román listát is választja.  

„Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk”

„Biztos vagyok benne, hogy legalább egy ének, egy könyörgés vagy egy imarészlet elhangzott román nyelven is. Remélem hamarosan lesz román nyelvű istentisztelet is a makói román katolikus közösség lelki épülésére, hiszen államtitkár Úr kihangsúlyozta, hogy Magyarországon több román római katolikus van, mint román ortodox.

Én ezt eddig nem így tudtam, de valószínű, hogy én nem ismerem elég jól a nemzetiségemet.

Mindenesetre örülök, hogy ilyen »sokan« vagyunk és talán egyszer azt is megérjük, hogy a bőséges állami támogatást élvező intézményeikben mindenki románul beszél majd” – reagált némi iróniával a döntően a helyi román önkormányzat pályázata nyomán megújult makói templom felszentelésének hírére Facebook-oldalán Becan Aurel magyarcsanádi román ortodox pap. (S hogy mindezt mindenki érthesse, mindezt románul is közzétette bejegyzésében.)

Arról nincs hír, hogy a makói templom felszentelésén egy román ima vagy ének elhangzott volna. A miserendből pedig kiderül, románul nem hirdetnek igét a makói katolikus Szent István plébániatemplomban.

(Címlapképünkön: Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédet mond a méhkeréki román ortodox templom előtt tartott sajtótájékoztatón 2021. április 12-én. A háttérben Siluan Manuila, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye püspöke (b), Kreszta Traján, a magyar Országgyűlés román nemzetiségi szószólója (b2) és Kovács József, a térség fideszes országgyűlési képviselője (j). Fotó: MTI/Rosta Tibor)

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.