„Nem tettem semmi rosszat, nem én döntöttem, nem az én kompetenciám, ennél fogva nincs is mit nyilatkoznom, kérdezze meg Soltész Miklós államtitkárt!” – fakadt ki a Narancs kérdésére, majd bontotta a vonalat Vetróné Negreu Mariana, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata (MROÖ) pénzügyi bizottságának elnöke, a szervezet Gyulán működő Dokumentációs és Információs Központjának vezetője. Vetróné egyben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez (BGA) az országos román önkormányzat által nemzetiségi ügyekben delegált kurátora. E hármas funkciójánál fogva az ő kezében összpontosul a honi románságot érintő pénzosztás. A magyarországi román nemzetiségi pályázatok is hivatalból átfutnak a kezén, továbbá rálát a BGA döntési folyamataira. Minden esetben közpénzekről van szó.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2018. szeptember 1-jétől intézi a magyarországi nemzetiségek, így a honi románok támogatásának kezelését. A célokról a BGA honlapján ezt olvasni: „A nemzetiségi támogatások célja, hogy a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán nemzetiségeket nyelvük, kulturális hagyományaik, szellemi és tárgyi örökségük méltó ápolásában segítse, és ezzel hozzájáruljon Magyarország kulturális sokszínűségének megtartásához.”
Az alapkezelő honlapján közzétett 2020. évi nemzetiségi egyedi támogatások döntési listáját tanulmányozva azonban több furcsa és nehezen magyarázható tételt találunk. Sokmilliós, esetenként több tízmilliós összegeket nyertek olyan pályázatok a román nemzetiségi címszó alatt, amelyeknek semmi közük a hazai román közösség egyházi, kulturális értékeihez, sem a román vallási közösségekhez, sem a román nyelv ápolásához. Négy példán keresztül mutatjuk be, mi történt.
Román intézmények nélkül
Az egyik eset Makóhoz és az ottani Szent István-plébániatemplomhoz köthető. Az itteni román nemzetiségi önkormányzat a BGA Zrt.-hez tavaly benyújtott pályázatával 35 millió forintot nyert a helyi katolikus templom felújítására. A munkálatok azóta be is fejeződtek, miként erről a helyi önkormányzati lap több fotóval illusztrált cikkében beszámolt. A 22 ezer lakosú Csongrád-Csanád megyei városban húsz éve működik román nemzetiségi önkormányzat, ám soha nem volt és ma sincs semmilyen román intézmény – sem óvoda, sem iskola, sem templom – a városban. A helyi román nemzetiségi önkormányzat vezetője, Birta Júlia Mihaela érdeklődésemet értetlenséggel vegyes felháborodással fogadta. Tudomása szerint Makón 229 román nemzetiségű él, majd a pályázattal kapcsolatos kérdésünkre jelezte, Isten és ember között a templom az összekötő kapocs. Hosszabban beszélgettünk, de utóbb visszavonta nyilatkozatát, nem engedélyezte, hogy abból bármit közreadjak. Sőt azt is megtiltotta volna, hogy magát a telefonbeszélgetésünk tényét közzétegyem. Nem sokkal később e-mailemre válaszolva jelezte: ha írásban felteszem a kérdéseimet, akkor válaszol, feltéve, ha azt lapunk teljes terjedelemben közli.
„Nehezen érthető, miért román nemzetiségi címszóval nyert támogatást egy más felekezetű vallási közösség, amelynek nem tartozik tevékenységi körébe a román nyelv, a románok körében bevett vallás és a román identitás ápolása. Mindezt rendben lévőnek találja-e? Ugyanis így a magyarországi nemzetiségekre, ezen belül a honi románságra szánt pénzt más célra használják fel” – kérdeztem tehát írásban Birta Júlia Mihaelától. „A makói Szent István Király Plébániatemplom az egyik legszebb keresztény templom, a helyi római katolikus közösség központja. Az elmúlt évek során megnőtt a vegyes házasságok száma, Romániából egyre többen települtek át Magyarországra, azon belül Makó városába. A román közösség tagjai megfigyelhetően egyre nagyobb számban látogatják rendszeresen a helyi római katolikus templomot (mind az anyaországban, mind Magyarországon egyre többen veszik fel a katolikus vallást a román nemzetiség körében), azonban a műszaki állapota az elmúlt évtizedek során jelentősen megromlott. A Makói Román Nemzetiségi Önkormányzat nagyon jó kapcsolatot ápol a felekezet vezetőivel, ezáltal együttműködési megállapodás jött közöttünk létre, mely többek között lehetőséget biztosított a plébániatemplom felújítására, mely a hitközösség és a nemzetiségi önkormányzat tagjainak egyaránt fontos feladata és szívügye volt” – válaszolta a rendszerváltás után Gyulafehérvárról Makóra áttelepült, magát román anyanyelvűnek valló helyi nemzetiségi vezető.
A fenti nyilatkozat alapján akár azt is vélhetnénk, hogy megkezdődött az ortodox románság katolizálása – ha jól értjük, spontán módon, vegyes házasságokon keresztül, egyebek mellett makói központtal.
A honi román értelmiség egyik meghatározó figurája a makói esettel összefüggésben a Narancsnak elmondta, hogy a legutóbbi, 2011-es népszámláláskor az öt, a nemzetiséget, a nyelvi ismereteket és a kulturális kötődést firtató kérdés közül Makón legalább egyre válaszolt 220 ember. Ám ez nem azt jelenti, hogy ők valamennyien román identitással rendelkeznének, s hogy valóban a magukénak éreznék a román kultúrát, vagy akár minimális nyelvismerettel rendelkeznének. De ha így is lenne, ez is csak a lakosság 1 százalékát jelentené a dél-alföldi városban.
Másrészt köztudott, hogy a magyarországi románság jellemzően ortodox vallású, csupán Méhkeréken, Kétegyházán és Magyarcsanádon létezik román nyelvű baptista közösség, valamint szintén Méhkeréken román nyelvű pünkösdi közösség. Nem ismert, hogy Makón lenne román nyelvű katolikus közösség. Megtudtuk azt is, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó makói katolikus templomban egyetlen alkalommal sem tartottak román ortodox misét, és nem is terveznek ilyet.
„Mozgassuk meg a fantáziánkat!”
Ennél is különösebb a Békés megyei mezőgyáni református templom felújítása, amelyre 14 millió forintot nyert a helyi református missziós közösség a BGA-tól. A pályázat „a Békés megyei helyi román nemzetiségi közösség hitéletében jelentős szerepet betöltő mezőgyáni református templom külső és belső felújításának, korszerűsítésének támogatása” címen futott. A szépen rendbe hozott templomnál járva kiderült, az épület renoválására az Európai Unió 2007 és 2013 közötti költségvetési ciklusában is nyertek pénzt, akkor 27 millió forintot.
Mezőgyán Sarkadkeresztúr és Geszt között fekszik, a rendszerváltáskor a faluban közel 3 ezren éltek, ma alig ezren – vagyis erősen fogyó népességű, sok hátránnyal küzdő, szegény településről van szó. A kis viharsarki község alig néhány kilométerre van a román határtól, ennek ellenére ott soha nem élt román közösség, a 2011-es népszámlálási adatok szerint sem vallotta senki magát román nemzetiségűnek. Mezőgyánban értelemszerűen nincs román nyelvű hitélet, de nincs román óvoda, iskola és nincs nemzetiségi önkormányzat sem. Tartalmilag tehát nehezen igazolható, miként nyerhetett román nemzetiségi címszóval támogatást a helyi református egyházközség, mint pályázó a templom külső és belső felújítására.
Kérdésemre a falubeliek egybehangzóan elmondták, hogy a templomban soha nem volt román ortodox mise, de a református istentiszteletekre is kevesen járnak. „Miért román nemzetiségi támogatásként adták be a pályázatot?” – kérdeztem Kovács László tiszteletestől írásban, aki időhiányra hivatkozva nem látott lehetőséget a személyes találkozóra. Írásban feltett kérdéseimre sem válaszolt érdemben, viszont örömének adott hangot, amiért megkerestem. Ehhez hozzátette, hogy „a jelenleg nyilvánosan elérhető információkon túl egyebekkel nem tudok szolgálni, aminek oka, hogy bár a projektnek a templomfelújítás része megtörtént, azonban az ahhoz kapcsolódó programok megvalósítása az immár lassan egy esztendeje húzódó járványhelyzet miatt várat magára”.
Lecserélik az órát a mezőgyáni templomtornyon címmel lelkes cikkben számolt be még tavaly októberben a Békés Megyei Hírlap és annak netes kiadása a mezőgyáni református templom felújításáról. A tudósítás szerint az erre elnyert 14 millió forint a BGA-tól érkezett, ám az nem derült ki, mi volt a pályázat címe és tartalma. A cikkhez mellékelt egyik fotón Dani Attila (Fidesz–KDNP) polgármester és Kovács László református tiszteletes áll a felállványozott templom előtt. A képaláírás szerint „a megvalósuló fejlesztés a helyi közösséget szolgálja”. Kár, hogy a községből épp csak az a nemzetiségi közösség hiányzik, amelynek a támogatására címkézték a pályázati kiírást – elvben.
„Mozgassuk meg egy kicsit a fantáziánkat. A támogatás X faluban működő ortodox templom számára megy, amely jelentős szerepet játszik a Hargita megyei magyar nemzetiség hitéletében. Jól hangzik, nem?” – írta ki Facebook-oldalára Becan Aurel magyarcsanádi román ortodox pap. Aki, mint posztjában említi, nem tudta visszafogni magát, és felhívta a mezőgyáni református lelkészt. Becan gratulált a nyertes pályázathoz, és megkérdezte, tudnának-e románul beszélni? A tiszteletes elárulta, sajnos, nem tud románul. Becan megkérdezte azt is, vannak-e a parókiának román református hívei. A válasz az volt, hogy Békés megyében a románok körében csak ortodox hívek vannak. „Mivel én egy kíváncsi ember vagyok, nem tehetek róla (…), arra is rákérdeztem, hogy akkor miért vonta bele a pályázatba a Békés megyei román közösséget? Válasz: nagyon sajnálom, ha Ön úgy érzi, hogy mi a románok pénzét vettük el” – olvasni a bejegyzésben.
Körösszakál és Biharkeresztes
Akad két Hajdú-Bihar megyei eset is, itt szintén a református templomokat újították föl. Megjegyzendő, a pályázatok leírása ezúttal nem pontosította a nemzetiséget. A Körösszakáli Református Egyházközség 4 millió forintot nyert a „helyi nemzetiségi közösségek hitéletében jelentős szerepet betöltő körösszakáli református templom fűthetővé tételének és a kiállítótér kialakításának támogatására”. Biharkeresztesen pedig a helyi református egyházközség ugyancsak 4 millió forintot nyert a „helyi nemzetiségi közösségek hitéletében jelentős szerepet betöltő biharkeresztesi református templom felújításának támogatására”.
Körösszakálban sok évszázada él román nemzetiségi közösség. Saját egyházi közösségük, ortodox román templomuk van, de a kisközségben működik román óvoda és iskola, így létezik román nyelvű oktatás; régebben még román nyelvű kórusmozgalom is volt a településen. Fontos hangsúlyozni: soha nem a református egyház keretein belül. A kis Hajdú-Bihar megyei településen két és fél évtizede folyamatosan van román nemzetiségi önkormányzat is, mellette román egyesületek és klubok működnek. A körösszakáli református templom felújítására beadott pályázatban szereplő „nemzetiségi közösségek” kifejezés alatt csakis a helyi románok érthetők – de ők a református templomot nem látogatják.
Néhány éve Biharkeresztesen is működik román nemzetiségi önkormányzat, az óvodában tanítják a román nyelvet, köszönhetően annak, hogy a szomszédos Bedő községből sok román nemzetiségű család átköltözött a kisvárosba. Ők jellemzően görögkatolikus vallásúak, vagyis kevés közük van a helyi református közösséghez és a biharkeresztesi református templomhoz.
Bukarest is tudni fogja
„A probléma az, hogy a makói, a mezőgyáni, a körösszakáli és a biharkeresztesi pályázati támogatás majd úgy szerepel a soron következő magyar–román kormányközi tárgyalásokon, hogy az itt felhasznált pénzek címzettje a magyarországi románság volt, mert a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázati kimutatásaiban ez szerepel. De a helyzet mégiscsak az, hogy három honi református és egy katolikus templom, azaz a két legnagyobb magyarországi történelmi egyház kapta az összességében 57 millió forintot. Ezt Bukarestben is tudni fogják” – mondta a Narancsnak egy neve mellőzését kérő magyarországi román ortodox egyházi munkatárs.
A fenti esetekre reagált Csóka-Szűcs János, a Gyulai Román Nyugdíjas Klub elnöke. Mint mondta, ők az idén pályáztak a BGA-hoz 200 ezer forintra, hogy méltóképpen tudják megünnepelni szervezetük fennállásának 20. évfordulóját. A református és katolikus templomokkal szemben ez a román klub azonban nem kapott támogatást. Csóka-Szűcs feltételezni sem meri, hogy mindez azért történhetett, mert ő civilben a helyi ellenzéket erősíti (tavaly májusban a fideszes polgármester minden alapot nélkülöző feljelentése miatt rémhírterjesztés gyanújával a lakásáról állították elő a rendőrök, ahogyan arról lapunk is beszámolt).
Természetesen megkerestem a pályázatok ügyében a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatóját, Erdélyi Rudolf Zalánt is. Az alapkezelő a Miniszterelnökség sajtóosztályához irányított, ahonnan azonban lapzártánkig nem érkezett válasz.
Arról sehol nem találtam információt, hogy az országos román önkormányzat BGA-hoz delegált kurátora, Vetróné Negreu Mariana a fenti pályázatok ügyében kifogást emelt volna.
