Elképesztő esetről számoltunk be lapunk nyomtatott kiadásában néhány héttel ezelőtt, amikor arról írtunk, hogy közigazgatási végzés formájában idézést kapott egy teljesen normális életet élő nyugdíjas férfi, hogy a gondnokság alá helyezéséről szóló ügyében jelenjen meg február elején az egyik megyei kormányhivatal járási hivatalában. Minderre „gyámhatósági ügyben hivatalból megindult gyámhatósági eljárás keretében” került sor. Arra is felhívták „a megidézett ügyfél” figyelmét, hogy „a gyámhatósági ügyre vonatkozó rendelkezésre álló bizonyítékokat” is vigye magával – de hogy mik volnának ezek, azt nem tisztázta a hivatalos levél. (Az eljárás megindításakor az érintett fél még kérte neve mellőzését, így lett belőle ideiglenesen András – B. T.)
Néhány nappal az idéző végzés után András újabb hivatalos levelet kapott a gyámhivataltól. Ebben arról értesítették, hogy a gondnokság alá helyezése miatt hivatalból megkeresték a helyi kórház pszichiátriai szakrendelésének főorvosát azzal, hogy 15 napon belül adjon elmeszakorvosi véleményt a mentális állapotáról. Felszólították, hogy jelenjen meg nála. Az újabb levél végére a gyámhivatal odaírta: „a végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye”. Február első napjaiban András megjelent a járási hivatalban és próbált a méltatlan helyzethez jó képet vágni, egyszersmind bizonyítani, hogy a legkevésbé sem szorul gyámság alá. A vártnál kellemesebb hivatali tapasztalatait lehűtötte a hazatérés. Otthonában a helyi kistérségi szociális szervezet munkatársának hivatalos értesítése várta, amely szerint felkereste volna őket környezettanulmányt készítése céljából, ám nem talált otthon senkit.
András ügyvédje az illetékes járási hivatal és a megyei főügyészség vezetőjénél megpanaszolta az eljárást, amelynek mielőbbi leállítását kérte. Leírta, hogy megbízója több egyetemen oktat, turisztikai szakkönyvek szerzője és szerkesztője, törvénytisztelő és köztiszteletben álló, a korához képest jó egészségnek örvendő nyugdíjas polgár, aki senkit sem háborgat, békességben, a szerettei körében éli az életét. „Kóros szenvedélye vagy pszichiátriai kórelőzménye nincsen, mások segítségére nem szorul rá, büntetlen előéletű, a kifogásolt jelen eljáráson kívül semmilyen egyéb hivatalos eljárás nincsen folyamatban vele szemben” – írta az ügyvéd, majd hangsúlyozta, hogy a gyámhivatal indította és az András által panaszolt aránytalan eljárással a legközelebbi hozzátartozói sem értenek egyet. Éppen ellenkezőleg: a család megdöbbenéssel és megütközéssel értesült az eljárásról, amelyet szükségtelennek, jogsértőnek, aggályosnak és megalázónak tart.
Ügyvédjével és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel egyeztetve András nem ment el az elmeorvosi vizsgálatra, egyben tiltakozott a környezettanulmány ellen is. Nem sokkal később kiderült,
a gyámság alá helyezési eljárást egy évtizedes jó ismerőse, korábbi munkatársa kezdeményezte ellene,
akivel kétségkívül korábbi megbízatási helyén súlyos szakmai, jogi és ennek eredményeként személyes konfliktusba került, ám legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy egy ilyen természetű vita gondnokság alá helyezési ügyig juthat el.
Nemrégiben az ügyben érintett járási hivatal megszüntette a gondnokság alá helyezési eljárást. Ezt követően a korábbi riportunkban az Andrásként szereplő érintett feladva inkognitóját, hozzájárult ahhoz, hogy megírjuk, személyében kiről van szó. A nyugdíjasként Gyulán élő Albel Andor állt az András név mögött, aki nemrégiben még a 2200 taggal működő Gyulai Hőforrás Üdülőszövetkezet igazgatóságának volt a tagja. Albel Andor a rendszerváltás előtt a békési fürdőváros utolsó MSZMP-titkára volt, majd 1990 után is részt vett a város közéletében: volt önkormányzati képviselő és alpolgármester, de vezette a dél-alföldi térség idegenforgalmi szervezetét is.
Az ellene a gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményező és a hivatalos procedúrában a nevét vállaló bejelentő Tokaji Ferenc, a Gyulai Hőforrás Üdülőszövetkezet volt ügyvezetője, aki nemrégen történt nyugdíjba vonulása után megtartotta az igazgatóság elnöki tisztét. (Tokaji 1994 és 1998 között az MSZP egyéni országgyűlési képviselője volt a gyulai körzetben.) Korábbi cikkünkben beszámoltunk, hogy a kérelmező szerint Albel „egészségi állapota fizikailag is, mentálisan is rohamosan romlik, kiszámíthatatlan reakciói rá és környezetére is kihatnak”. Hogy e súlyos érvnek ható következtetéseket a jogász végzettségével miből vonta le, arról a kérelem (a „jelzés”) nem informált. Mindenesetre kérte a gyámhivatalt, vizsgálja meg, szükséges-e Albel gondnokság alá helyezése.
Emellett konkrétumok említése nélkül rágalmazással és tudatos károkozással vádolta Albel Andort. A hivatalhoz írt kérelme több ponton ellentmondásba kerül magával a kezdeményezéssel. Így kilátásba helyezte, hogy a közeljövőben jogi eljárások sorát indítja meg Albel ellen, miközben egy gondnokság alá helyezni kívánt ember önálló döntési és cselekvési képességek hiányában nem lehet perképes. Amikor azzal kerestük meg Tokajit, hogy a jogi, szakmai és ebből kibomló személyes vitát mennyire szerencsés gyámhatósági útra vinni, akkor elhárította a megszólalás lehetőségét Arra hivatkozott, hogy egy jövőbeli perben a kártyáit nem szeretné most kijátszani.
Az illetékes Gyulai Járási Hivatal nem sokkal Albel Andor meghallgatása után
„okot adó körülmény jelenleg nem áll fenn” indoklással, mellőzve a korábban elrendelt elmeorvosi vizsgálatot és környezettanulmányt, megszüntette a gondokság alá vételi eljárást,
amelyet többek szerint meg sem kellett volna indítania.
Némiképp más vélemény van azonban Boros Ilona, a TASZ Esélyegyenlőségi programjának vezetője. Megítélése szerint önmagában nem jogszabálysértő a járási hivatal részéről az eljárás hivatalos megindítása. Ugyanakkor határozott igennel felelt arra a kérdésre, amely szerint ma Magyarországon minden alap nélkül, akár rosszindulatú jelzés alapján bárki ellen lehet gondnokság alá helyezési előkészítési eljárást indítani. Hozzátette, nehéz, de célszerű ehhez derűsen és együttműködően hozzáállni, s így, mint jelenn esetben is, viszonylag gyorsan lezárják a vizsgálatot, anélkül, hogy az az érdemi ügydöntő részbe, a bírósági szakba kerülne. Boros Ilona azt viszont rejtette véka alá: túlzásnak tartja, hogy már Albel Andor meghallgatása előtt a Gyulai Járási Hivatal elrendelte elmeorvosi vizsgálatát és a környezettanulmányt. Ezt rossz gyámhatósági gyakorlatnak tartja. Emellett arra hívta fel a figyelmet, tendenciaként megfigyelhető az utóbbi években, hogy egyre több gondokság alá helyezési eljárás indul meg – nem egy esetben valós okok nélkül.
A történtek miatt Albel Andor személyiség jogi pert kezdeményezését fontolgatja.
Meglátása szerint az ellene tett bejelentés a jóhírneve és a becsülete csorbítására alkalmas volt. A majdani perben sérelmi díj megállapítását kéri. Ezt az összeget azoknak a szerényebb körülmények között élő nyugdíjas üdülőszövetkezeti tagoknak szeretné majd felajánlani, akik az utóbbi időben nehezen teremtik elő az igencsak megemelkedett éves tagdíj árát.
Közben a Gyulai Üdülőszövetkezet tagsága is megmozdult. Közülük több tucatnyian levelet írtak Tokaji Ferencnek, amelyben felháborodásuknak és tiltakozásuknak adnak hangot a gondnokság alá helyezési eljárás kezdeményezése miatt. Hangsúlyozzák, egy olyan személy ellen tette meg mindezt az üdülőszövetkezet első embere, akitől még nemrégiben tanulmányt kért a középtávú fejlesztési tervekről. A levélírók megítélésük szerint – Tokaji állításaival szemben – Albel Andor semmilyen jogszabályt és belső rendelkezést nem sértett meg. Emellett azt írták, a tagság bevonása nélküli alapszabály-módosítást érvénytelennek tartják. Többek között ezek miatt szállt síkra Albel Tokajival szemben, rögzítik a tiltakozók, jelezve, igazgatósági munkáját végezve tett fel jogos kérdéseket az igazgatósági tag.
Az ügyben megkerestük a Gyulai Járási Hivatal vezetőjét, Gulyás Imrét kérdéseinkkel, ám napok óta nem kaptunk választ tőle.
(Címlapképünkön a Gyulai Járási Hivatal. Forrás: kormanyhivatal.hu)
