Cipőre gyűjtenek a siófoki mentősöknek

Kis-Magyarország

Civilek igyekeznek összedobni annyi pénzt, hogy minden siófoki kivonuló mentős lábára jusson legalább egy pár munkavédelmi cipő. Az Országos Mentőszolgálat által biztosított évi 7000 forint cipőpénzből ugyanis mai árakon majd' öt évig kellene spórolni megfelelő, strapabíró lábbelire.

„A Siófoki Mentők most a ti segítségeteket kérik!! Céljuk, hogy minden szolgálatot teljesítő mentő lábára jusson egy új munkavédelmi cipő! Tehát az álmuk 37 pár cipő, amiben szolgálatteljesítés közben kényelmesen tudnak mozogni” – ez a felhívás jelent meg egy siófoki Facebook-oldalon még február első felében. Mint lapunk megtudta, a gyűjtés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy egy balesethez kivonuló mentőcsapat tagja kiömlött benzinre lépett, mert csak úgy tudta kiemelni a sérültet. Következésképpen a benzin eléggé elbánt a rajta lévő olcsó kínai cipő gumitalpával, így a mentősnek az a mentés egy pár cipőjébe került. 

Siófokon elég népszerű a mentős közösség, gyakran előfordul, hogy civilek ételt, italt visznek a mentőállomáson dolgozóknak. A cipőre gyűjtés azonban megmozgatta az egész várost. Az alapítvány támogatói jegyeket bocsátott ki és jótékonysági bált szervezett március közepére, a jegyeket magánvállalkozók árulják üzleteikben (jelenleg, tehát a bál megrendezése után is). Egy ilyen elosztóhelyen érdeklődtünk, hogy fogynak. Azt a választ kaptuk, hogy viszonylag jól. Az emberek ledöbbentek, hogy a mentős szakápolóknak gyakorlatilag koldulniuk kell a munkacipőért, amit egy frissen munkába állt építőipari segédmunkás alapból ingyen kap a munkaadójától. A siófoki állománynak harminchét strapabíró cipőre lenne szüksége összesen 1,2 millió forint értékben, vagyis 32 400 forint egy pár.

Megkérdeztük az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ) a ruha- és cipőnormákról. Győrfi Pál kommunikációs és PR-vezető válaszolt: „A mentődolgozók ruházata munkaruhának minősül, ellátásukról részletes belső szabályzat rendelkezik. Kiemelten fontos szempontként kezeljük bajtársaink munkavégzés közbeni komfortját, ezért a tervezés során (anyag, szabás, varrás, zsebek lehelyezése stb.) igényeiket, véleményüket hangsúlyosan figyelembe vesszük. A munkaruhára vonatkozó műszaki specifikáció a mentőmunka különleges jellegzetességeit is figyelembe veszi, hiszen egy fűtött lakásban végzett betegellátást akár egy utcai újraélesztés is követhet. A gyakorlati szükségletekhez való igazodás példája a ma már a munkaruha részét képező térdvédő protector rendszeresítése, ami egy elhúzódó újraélesztésnél a beteg mellett térdelve komoly segítséget jelent. Munkaruháink magas minőségűek, arculatuk illeszkedik a mentés egyéb arculati elemeihez. A magyarországi szervezett életmentés kezdetétől, illetve az Országos Mentőszolgálat 1948-as megalakulása óta problémát jelentett a szennyeződött ruhadarabok otthoni tisztítása, mára azonban valamennyi mentőállomáson megteremtődtek a gépi mosás feltételei, amit költségvetési lehetőségeink között tisztítószer-vásárlási hozzájárulással is támogatunk.”

Az OMSZ válasza kiterjedt a ruhadarabok kihordási idejeére is. E szerint a mentőápolók két évre kapnak 2 rövid ujjú és 1 hosszú ujjú pólót. Három évre kapnak 3 nadrágot, egy pár térdvédőt, egy pár levehető zsebet, egy derékövet. Négy évre kapnak egy vékony dzsekit. Hat évre kapnak egy kabátot. Hozzátették, hogy amennyiben a munkaruha még kihordási idő alatt szolgálatteljesítés közben tönkremegy, természetesen cserélik. Az OMSZ a saját költségvetési forrásaiból kigazdálkodva valóban nettó 7000 forint összeget utal cipővásárlás támogatására, valamint nettó 6000 forintot tisztítószer-vásárlásra.

További kérdéseinkre, hogy elégségesnek tartják-e a kivonuló mentőápolók ruhapénzét és munkaruha-ellátottságát, valamint érkeztek-e panaszok az állománytól ezzel kapcsolatban és ha igen, milyen intézkedések születtek, az alábbi választ kaptuk: „Minden lehetőséget megragadunk bajtársaink anyagi és erkölcsi megbecsülésének fejlesztéséért, járandóságaik, juttatásaik bővítéséért. A jelenlegi munkaruha kapcsán az utóbbi időben panasz, kifogás nem érkezett, tapasztalataink szerint bajtársaink minden korábbi ruhavariációhoz képest elégedettebbek a jelenleg használtakkal.”

Az elégedettségnek némiképp ellentmond a siófoki gyűjtés. Egy mentőápoló február 6-i levelében Siófok önkormányzatától, Lengyel Róbert polgármestertől is kért támogatást a munkacipők beszerzésére, az előterjesztésben 500 000 forint szerepel. A kérelmet Boda Zsuzsanna jegyző ellenjegyezte, mint törvényességi szempontból megfelelő kérelmet, be is került a márciusi előterjesztések közé, majd alaki kifogások miatt visszadobta a kérelmezőnek.

Arról, hogy összejött-e a cipőpénz a bál bevételéből és a támogatói jegyekből, a felhívást közzé tevők későbbre ígértek tájékoztatást.

(Címlapképünk illusztráció)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.