Dermesztő képet mutat Magyarországról a tiszakécskei gyilkosság háttere

  • - ngm -
  • 2017. május 17.

Kis-Magyarország

Számos, eddig nem ismert részletet tártunk fel a tavalyi év leghírhedtebb emberölési esetéből.

Tavaly áprilisban N. Károly és S. Edvárd brutális módon gyilkolta meg az izraeli állampolgárságú G. Ofirt. Az esettel kapcsolatban számos tudósítás megjelent, ahogy arról a bírósági ítéletről is, amely N. Károly elsőrendű vádlottat életfogytiglanra, míg S. Edvárdot 18 év szabadságvesztésre ítélte. A Narancs tudósítója ott volt a tárgyalásokon, amelyek után a két elkövető tucatnyi ismerősével beszéltünk azok életútjáról, a folyamatról, amely végül is ide vezetett.

A gyilkosság helyszíne tavaly

A gyilkosság helyszíne tavaly

Fotó: Huszti István

A legfrissebb Narancsból számos, eddig nem ismert részlet derül ki N. Károly és S. Edvárd életéről, de az áldozattal kapcsolatban is találtunk olyan információt, amely új megvilágításba helyezi a korábban ismerteket. Meglátogattuk a gyilkosság helyszínét, ám a tragikus emlékű romos épületet mára az önkormányzat lebontotta. Kiderült, hogy a helyi lakosok ezt már régóta kérték a várostól…

A lebontott ház telke most

A lebontott ház telke most

 

Mindeközben a Narancs megszólaltatta azt a férfit is, aki feldobta a 22 és 20 éves elkövetőt, de a történtek elemzésében drogprevencióval foglalkozó szakemberek is segítettek a Narancsnak. A gyilkosságban ugyanis meghatározó szerepet játszik a szintetikus drogok elképesztő terjedése. „Húsz éve vagyok a szakmában, de soha olyan nehéz helyzetben nem voltunk, mint most a szintetikus drogok miatt. Tíz éve elképzelhetetlen volt egy 13 éves gyerekről, hogy drogfüggő, két-három éve már nem az” – mondja az eset kapcsán az a Molnár Ferenc, aki annak a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnak a vezetője, amely Tiszakécskén is működtet irodát. „A kilátástalan mélyszegénységben élők vannak a legrosszabb helyzetben, itt a legnagyobb a probléma. A szintetikus drogok olcsók, kiszámíthatatlan és mérgező hatásúak, nekünk sokszor hetekbe telik kideríteni, egyáltalán mit használ a kliens. Ma például a kristály elnevezés mást takar Észak-, mint Dél-Kecskeméten, de egy évtizeddel ezelőtt még az is különbözött, hogy akkor lassabban jutott a használó az intravénás használathoz, s közben szerzett magának némi tudást arról, hogyan tud vigyázni magára. Ma már ez nincs így. Tizenéves fiatalok egyből lövik maguknak, akár a nyílt utcán is. Óriási tehetetlenséget érzünk ilyen esetek kapcsán.” Molnár fontosnak tartja kiemelni, hogy a kábítószer-fogyasztásban Tiszakécske nem különbözik egy hasonló méretű magyar várostól, így ez az eset máshol is megtörténhetett volna.

Sárosi Péter drogszakértő a Károlyék által használt szintetikus anyagokról azt mondja: jellemző, hogy rohamokat, paranoiát, megnövekedett agressziót okoz a fogyasztásuk. „Ezek a szerek a személyiség sötét oldalát erősítik fel, de le kell szögezni, hogy a tiszakécskei esethez hasonlók nagyon ritkán történnek. Mélységében nem ismerve a történetet azt feltételezem, hogy a háttérben más, komoly disszociális, akár más élet- és szociális problémák is állhattak.” Ennek ellenére Sárosi szerint sok beavatkozási pont lehetséges, ahol az ehhez hasonló eseteket „meg lehet fogni”. Nagyban rontja szerinte ennek esélyét a jelenlegi kormányzati politika – amely kriminológiai eszközökkel nyúl a drogproblémákhoz, és nem a kiváltó okok kezelésére fókuszál –, valamint a tény, hogy az iskolákban kevés a képzett szakember, aki a krízis­eseteket kezelni, felismerni képes.

További részletek a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.