Egykor tanyasi iskola és kollégium volt az épület, amely éveken át hajléktalanoknak adott otthont Törökszentmiklóson. A városszéli kiserdőben található épület ajtóin ma már lakat és riasztó van, mivel a szállót két hónapja egyik napról a másikra bezárták. (Az okokról lejjebb mindjárt bővebben.)
| ||
A korábban a szállón élők az utcára kerültek. Azaz a disznóólba. A bezáráskor 15-en éltek a szállón, közülük többen szétszéledtek, mások egy közeli disznóólban húzzák meg magukat. Azért itt, mert ide pont nem szereltek fel riasztót.
„Hova mehetnék?” – kérdezi mosolyogva a 35 éves fiatalember. „Apám 1997-ben, édesanyám 2005-ben meghalt. De nem is ismertem őket, hiszen állami gondozásba adtak. Nem volt jó családi életünk, sok alkoholt ittak. Öt testvéremmel együtt intézetben éltünk. Amikor 18 éves lettem, kaptam az államtól 619 ezer forintot, néztem is házakat, de ennyiért nem volt, még olyan se, amiben nem volt vezetékes víz. 24 éves koromig volt egy gondozóm, aki segített a pénzügyekben, az ő tanácsára előtakarékossági számlára tettem a pénzem. Még munka is akadt. A Dunántúlon dolgoztam egy gyárban, munkásszállón laktam. Jó volt.”
| ||
Aztán megszűnt a gyár, a férfi Székesfehérvárra költözött, de ott már nem volt munkásszálló. „Az albérletet nem tudtam már fizetni a keresetemből. Akkor még élt az édesanyám, megkerestem. Sok jót nem kaptam, alig ismertük egymást. Aztán meghalt, a nővéreimmel ránk maradt a háza, de tele volt adóssággal, ezért el kellett adnunk, így megint maradt az albérlet. Az egyik húgommal meg a két gyerekével együtt laktunk. Aztán a húgom uzsorásnak tartozott, pár tízezer forintot kapott, de sok száz lett belőle. Hogy megmeneküljön, kivettem a pénzem, abból kifizettük, meg beiskoláztattuk a gyerekeket. Az sok pénz. Ma már nincs semmim. Hova menjek? Már munka sincsen, időnként el tudok szegődni napszámba.”
| ||
Miközben beszélgetünk, a két asszony, akik idekísértek, csak ülnek csendben a padon. Ők járnak ide hetente legalább egyszer: hoznak ruhát, ételt, főznek néha. „Az egész úgy indult – meséli Földvári Edit –, hogy a boltos kiírta a közösségi oldalon a zárt csoportunkba, hogy hallotta az odajáró hajléktalanoktól, hogy kitették a szűrüket.”
Erre beindult a „segítségjárat”. „Kilincseltünk, mentünk, hogy tudjunk valamit segíteni, de az önkormányzatnál csukott ajtókra találtunk. Itt volt Bea, akkor még terhesen. A 23 éves várandós lányt még összecsomagolták és elszállították Érdre egy anyaotthonba, ott aztán mintha nem is tudtak volna róla, Bea visszajött. Összedobtunk neki albérletre valót, mindent összekalapoztunk, amire egy újszülött babának szüksége van. Bea gyermeke időközben meg is született. Aztán mégsem hagyták nála a babát, elvitték gondozásba” – mesélik az asszonyok.
Van itt egy garázs is – mutatják –, ahová azóta, két hónapja gyűjtik az adományokat, a ruhákat. „Amióta ez történt, nyitottabb szemmel járnak, gyorsan értesülnek, ha valaki nehéz helyzetbe kerül.” Most éppen egy nagycsaládhoz sietnek, visznek nekik ruhát meg ennivalót.
| ||
Az asszonyok írtak levelet az országgyűlési képviselőjüknek is, neki talán módjában áll segíteni, de Boldog István csak annyit válaszolt, megnézi, mit tehet, de tudomása szerint rendeződött az ügy, ugyanakkor afelől is érdeklődött, hogy személyesen érintettek-e a hajléktalanok ügyében. Az asszonyokat bántotta a képviselő levelének hangneme, ezért azt elküldték még Orbán Viktornak is. Választ azonban tőle még nem kaptak.
| ||
„A bizonytalanság, az átmenetiség a legrosszabb. A szállón egy kicsit otthon érezhettük magunkat” – mondja Hermann József, aki szintén a disznóólban él.
„Elvagyunk az ólban, megférünk”
A 61 éves férfinak sincs hová mennie, 10 éve hajléktalan. Akkoriban élettársával élt, két gyerekük született. Munkanélküli lett, állást nem talált, így két évig Németországban dolgozott. Keresett is jócskán, de mire visszajött, addigra az élettársa látni sem akarta. „Kiperelt a gatyámból is” – meséli József. – „Asszonypárti a magyar társadalom. Hiába jelentkezem munkára, amint meghallják, hogy mennyi idős vagyok, már teszik is le a telefont. Bár volt három ágyéksérvműtétem, azért tudnék dolgozni. Nemsokára elérem a nyugdíjkorhatárt, nem tudom, mit számítanak meg nekem, futja-e abból majd albérletre. Most itt Törökszentmiklóson van egy öreg barátom, neki szoktam a ház körül segédkezni. Abból apróságokra futja, de ha ők nem lennének, mióta kidobtak bennünket – biccent a két nő felé –, nem tudom, mi lenne velünk. Itt az ólban elvagyunk, megférünk egymással. Már hordtunk téglát a matracok alá, amit Erzsikéék szereztek, amikor kitettek bennünket, nehogy elvigye a fekhelyünket a sok eső. Volt olyan, hogy lapátoltuk egy-egy nagyobb zuhi után a vizet. Most így nyáron még jó, télen befagy a fenekünk is, fogalmam sincs, hogy lesz. Azt nyilatkozta a polgármester asszonyunk, hogy lesz krízisszálló, ha jön a tél, majd látjuk.”
A jelenlegi helyzethez még ezt teszi hozzá: „Most van egy nappali melegedő, oda bemehetünk, kapunk két szelet kenyeret is, meg 60 forint a kávé. Különben nem tudom, miből tellett mobiltelefonokra meg egyebekre. Még plazmatévét is kerestek rajtunk, pedig a szállón, amikor elromlott a tévé, azt is egy képviselő pótolta egy általa már nem használt készülékkel. Jó biznisz a hajléktalanellátás!”
| ||
És ezzel el is értünk a miértekhez. A jelenlegi gyanú szerint ugyanis gazdasági visszaélések miatt nyomoznak annál a szervezetnél, amely bezáratta a szállót. József erre utalt.
Hűtlen kezelés a gyanú
Normatívacsalás miatt több tízmillió forint visszafizetésére kötelezte Törökszentmiklóst a Magyar Államkincstár, és büntetőfeljelentést is tett a Kistérségi Szociális Szakszolgálat Központ (KSZSZK) tevékenységében feltárt visszásságok miatt, a nyomozást a területileg illetékes NAV folytatja. A 2011-ben igényelt és a valósan ellátottak után járó normatíva közötti különbséget a kistérség gesztora, Törökszentmiklós pályázaton igényelt, tehát állami pénzből visszafizette az állam kasszájába – minderről a város jegyzője számolt be egy 2014. április 24-i testületi ülésen. (A jegyző szó szerinti tájékoztatását keretes írásunkban közöljük.)
Időközben egy, a KSZSZK másik időszakának vizsgálata miatt rendőrségi feljelentés is történt július 25-én. Erről a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrkapitányság ugyan nem árult el részleteket a nyomozás érdekeit szem előtt tartva, annyit azonban megerősített a magyarnarancs.hu-nak, hogy
| Jegyzői tájékoztatás „A Képviselő-testület előtt is ismeretes az, hogy a Magyar Államkincstár jogerős határozatában kötelezte önkormányzatunkat, mint gesztor önkormányzatot visszafizetésre, mely visszafizetésnek eleget tettünk oly módon, hogy pályázati támogatási összeget tudtunk nyerni. Tehát a visszafizetés a járulékokkal együtt megtörtént. A Magyar Államkincstár az ellenőrzés adatai alapján büntetőfeljelentést tett, a büntető feljelentés megindult. A nyomozást a Nemzeti Adó és Vámhivatal Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Parancsnokságának Szolnoki Vámparancsnoksága folytatja. Ebben az eljárásban a visszafizetett normatíva összeget, mint polgárjogi kárigényt bejelentettük. A büntetőhatóságnak két lehetősége van: amennyiben a büntetőeljárás folyamatának végén a büntetőbíróság arra a megállapításra jut, hogy minden adat a rendelkezésére áll, és a polgárjogi igény tekintetében tud dönteni, akkor e tekintetben kötelező döntést hoz, mármint a kötelezettet megfizetésre kötelező döntést hoz. Amennyiben úgy látja, hogy további bizonyítás lefolytatása szükséges, akkor polgárjogi bíróság eljárása is elképzelhető az ügyben. A visszafizetett összegek tekintetében az nyilvánvaló, hogy ennek az 51 millió forint + járulékainak csak egy része terhelte önkormányzatunkat, hiszen kistérségi, társulási normatíváról volt szó. Ezt a visszafizetési kötelezettséget megosztották tagönkormányzatok között olyan módon, hogy amelyik településen található szervezeti egységhez volt köthető a normatíva visszafizetési kötelezettség, azt annál az önkormányzatnál jelenítették meg, mint visszafizetési kötelezettséget. Ezek alapján Tiszapüspöki, Tiszabő, Tiszatenyő és Kengyel településeket felszólították a normatíva rájuk eső összegének Törökszentmiklós Városi Önkormányzat részére történő megfizetésére.” |
hűtlen kezelés gyanújával nyomoznak. Információink szerint ugyanakkor egy belső vizsgálat meglepő tételeket tárt fel az elszámolásban: 30 ezer forintért piros bőrtáskát vásárolt az intézmény, majd 2013 októberében „okostelefonokat” is vettek, melyeket egy hónappal később leselejteztek. Időközben pedig az Államkincstár vizsgálta 2011-es időszakban a szolgálatot igazgató Králik Arankának megszüntették a munkaviszonyát, aki azóta is a szociális szférában dolgozik. Jelenleg megbízott igazgatóként Budai Ferencné irányítja a szociális szolgálatot a városban – ő ugyanakkor nem kívánt kérdéseinkre válaszolni. Így azt sem tudta elmondani, miért zárták be a hajléktalanszállót.
A helyi portálnak korábban viszont elmondta: „Az elmúlt években sajnos nem úgy működött a hajléktalanellátás, ahogy kellett volna. Törökszentmiklóson nappali melegedő volt, s gondolván az otthontalanokra, nem kötelező városi feladatként 2007-ben jött létre az éjjeli melegedő. Csakhogy ez nem a céloknak, jogszabályoknak megfelelően működött” – mondta, utalva többek között arra is, hogy egy ekkora városban nem életszerű, hogy 50-60 hajléktalan legyen. (…) „Aztán szép lassan szinte munkásszállóvá alakult az éjjeli menedékhely, hiszen a hajléktalanok közül sokakat elhordtak dolgozni (hogy milyen fizetségért, nem tudjuk), de aludni, tisztálkodni persze visszahozták a menedékhelyre. Ráadásul sok olyan ember élt ott, akinek máshol lett volna a helye, így például idősotthonban vagy rehabilitáción, vagy szenvedélybeteg-ellátóban stb. Arról nem beszélve, hogy szinte kivétel nélkül rendelkeztek jövedelemmel – mesélte Budainé, akit tavaly májusban bíztak meg a központ vezetésével. (…) Nem sokkal azután ÁNTSZ-ellenőrzést kaptunk, melyből kiderült, nem szakszerű a környezet, az épület, ezért az előírásoknak megfelelően mindent rendbe kell tenni. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem működhet tovább” – mondta Budainé.
Az RTL Klub híradójának a város polgármestere elmondta, hogy a törvény szerint nem kötelességük éjjeli menedék kialakítása, csupán nappali melegedőt kell biztosítaniuk.
Az államtitkárra várva
A törökszentmiklósi helyzettel kapcsolatosan megkerestük Czibere Károlyt, a felzárkóztatásért felelős államtitkárt, aki jelenleg szabadságát tölti; munkatársai azt ígérték, hogy visszatérte után megválaszolja kérdéseinket.
Králik Aranka, akinek vezetése alatt a normatívák valóságnak nem megfelelő igénylése történt a törökszentmiklósi szociális szolgálatnál, továbbra is a szociális szférában dolgozik, az államnak okozott kárt közpénzből megtérítették. Az asszony tavaly alapított egy nonprofit kft.-t, mely idősek ellátásával foglalkozik, és létrehozott egy szociális szövetkezetet is, amely szolnoki székhellyel működik.
A település fideszes polgármester asszonya, Juhász Enikő sem személyes megkeresésünkre, sem telefonon nem kívánt nyilatkozni, Szabó Péter alpolgármester pedig azzal hárította el kérdéseinket, hogy nem törökszentmiklósi, hanem kistérségi hatáskörű intézményről van szó, így tehát nem áll módjában válaszolni.
| Hasonló eset? Ha Ön vidéken él, és jogsértést vagy hatalmi visszaélést tapasztal, kérjük, írja meg nekünk a címre. |
