Interjú

„Ellentmondásos karakterek”

Charlie Steen – Shame

Zene

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.

Magyar Narancs: Hogy sikerültek az eddigi fellépések?

Charlie Steen: Köszi, eddig tök jól, csak ne lennék ennyire másnapos. Tegnap komppal jöttünk át Svédországból Finnországba, és ez egy 13 órás út… Ami viszont a koncerteket illeti, tényleg nem panaszkodhatunk. Eddig mindegyik fellépés nagyon jól sikerült, és megkockáztatom, hogy a mostani párizsi bulink életünk eddigi legjobb koncertje volt.

MN: 2023-ban egy fesztiválra jöttetek Magyarországra, 2024-ben előzenekarként. Milyen egy nagyobb, híresebb zenekar vendégeként játszani?

CS: Attól függ. A tavalyi Dropkick-bulikat nagyon élveztük, bár hozzá kell tennem, hogy pont a budapesti koncertünk nem sikerült igazán jól, mivel épp beteg voltam. Nagyon vacakul éreztem magam, csak álldogálva tudtam énekelni, ami annyira nem jellemző rám. Fontos, hogy ki előtt játszunk, és el kell fogadnunk, hogy a közönség nagy valószínűséggel nem ismer minket. Ilyenkor az a dolgunk, hogy megkedveltessük magunkat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem.

MN: Nemrég jelent meg a Cutthroat című albumotok. A legutóbbi interjúnkban a korábbi lemezeiteket különböző járművekhez hasonlítottad. Ha az új LP-t is egy járműhöz hasonlítanád, melyik lenne az?

CS: Nézd csak meg a borítót. Egy salakmotor látható rajta, és a vezetője eléggé tapasztaltnak tűnik. Most már valamennyire mi is azok vagyunk. Még nem töltöttük be a harmincat, de már túl vagyunk négy lemezen. És hogy ki az ott a borítón? Fura, de én sem tudom. Egy barátunk barátja készítette a fotót, de fogalmam sincs, ki a motoros.

MN: A Cutthroatot John Congletonnal készítettétek. Mennyiben más az ő produceri metódusa James Fordhoz vagy Floodhoz képest, akivel a korábbi lemezeiteket csináltátok?

CS: A legfontosabb különbség az időbeosztás. John szigorúan csak nappal dolgozik, délelőtt 10-től este 7-ig tartó műszakban. Nekünk ez pont megfelelt. Ő Steve Albini tanítványa, és hasonló elveket vall. Nem szereti a kamuzást, a maszatolást. Mindig meghallgatta a demófelvételeinket, aztán el kellett játszanunk a dalokat a stúdió próbatermében, és utána már csak nagyon ritkán kellett felvétel közben elismételnünk bármit. Három take-nél többre szinte soha nem volt szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.