Interjú

„Ellentmondásos karakterek”

Charlie Steen – Shame

Zene

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.

Magyar Narancs: Hogy sikerültek az eddigi fellépések?

Charlie Steen: Köszi, eddig tök jól, csak ne lennék ennyire másnapos. Tegnap komppal jöttünk át Svédországból Finnországba, és ez egy 13 órás út… Ami viszont a koncerteket illeti, tényleg nem panaszkodhatunk. Eddig mindegyik fellépés nagyon jól sikerült, és megkockáztatom, hogy a mostani párizsi bulink életünk eddigi legjobb koncertje volt.

MN: 2023-ban egy fesztiválra jöttetek Magyarországra, 2024-ben előzenekarként. Milyen egy nagyobb, híresebb zenekar vendégeként játszani?

CS: Attól függ. A tavalyi Dropkick-bulikat nagyon élveztük, bár hozzá kell tennem, hogy pont a budapesti koncertünk nem sikerült igazán jól, mivel épp beteg voltam. Nagyon vacakul éreztem magam, csak álldogálva tudtam énekelni, ami annyira nem jellemző rám. Fontos, hogy ki előtt játszunk, és el kell fogadnunk, hogy a közönség nagy valószínűséggel nem ismer minket. Ilyenkor az a dolgunk, hogy megkedveltessük magunkat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem.

MN: Nemrég jelent meg a Cutthroat című albumotok. A legutóbbi interjúnkban a korábbi lemezeiteket különböző járművekhez hasonlítottad. Ha az új LP-t is egy járműhöz hasonlítanád, melyik lenne az?

CS: Nézd csak meg a borítót. Egy salakmotor látható rajta, és a vezetője eléggé tapasztaltnak tűnik. Most már valamennyire mi is azok vagyunk. Még nem töltöttük be a harmincat, de már túl vagyunk négy lemezen. És hogy ki az ott a borítón? Fura, de én sem tudom. Egy barátunk barátja készítette a fotót, de fogalmam sincs, ki a motoros.

MN: A Cutthroatot John Congletonnal készítettétek. Mennyiben más az ő produceri metódusa James Fordhoz vagy Floodhoz képest, akivel a korábbi lemezeiteket csináltátok?

CS: A legfontosabb különbség az időbeosztás. John szigorúan csak nappal dolgozik, délelőtt 10-től este 7-ig tartó műszakban. Nekünk ez pont megfelelt. Ő Steve Albini tanítványa, és hasonló elveket vall. Nem szereti a kamuzást, a maszatolást. Mindig meghallgatta a demófelvételeinket, aztán el kellett játszanunk a dalokat a stúdió próbatermében, és utána már csak nagyon ritkán kellett felvétel közben elismételnünk bármit. Három take-nél többre szinte soha nem volt szükség.

 
Fotó: A Shame Facebook-oldala 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.