Szolnok

Kultúrház áron alul

  • narancs.hu
  • 2012. augusztus 17.

Kis-Magyarország

A felajánlás ellenére nem kell a szolnoki önkormányzatnak a városi Helyőrségi Művelődési Otthon. Ezért az eddigi tulajdonos minisztérium értékesíti az ingatlant, ahol évtizedekkel ezelőtt még Hofi Géza lépett fel.

Értékesíteni fogja a szolnoki Táncsics Mihály u. 5–9. szám alatti ingatlant, a Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO) épületét a Honvédelmi Minisztérium (HM) – tudtuk meg a tárca sajtóosztályától. Az elhatározásra azt követően került sor, hogy a HM korábban felajánlotta az ingatlan átadását a szolnoki önkormányzatnak. Először állítólag „a tárca megkeresésére az önkormányzat pozitív választ adott, melynek értelmében nem zárkózik el az ingatlan térítésmentes átvételétől, hiszen a helyőrségi klub meghatározó szerepet tölthet be mind az önkormányzat, mind pedig a szolnoki polgárok és a város életében”. Ezt a választ még júliusban kaptuk a minisztérium sajtóosztályától.

Meglepő ellentmondás
Ekkor megkerestük a szolnoki felet, onnan viszont meglepő válasz érkezett érdeklődésünkre. „Szó sincs arról, hogy átvennénk a helyőrségi művelődési otthont” – reagált a városi sajtóreferens.

Ezt követően ismételten megkerestük a HM-et, ahonnan végül csütörtökön már arról informáltak bennünket, hogy „Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata meghozta végleges döntését. Ennek értelmében az önkormányzat nem kívánja tulajdonba venni a helyőrségi klubot, így a honvédelmi tárca az ingatlan értékesítését kezdeményezi.” A HM értékesítendő ingatlanjaival egy külön honlap foglalkozik, ezen egyelőre nem található meg a Táncsics utcai épület. Értékesítésről szóló bővebb információt nem kaptunk, ahogy nem tudjuk azt sem, hogy mindez a szolnoki HEMO végét jelenti-e, vagy sem.

Hónapok óta
Egy szolnoki blog már hónapokkal ezelőtt arról számolt be, hogy bizonytalan a hetvenes évek elején épült művelődési ház sorsa. A portálon megjelent cikk tanúsága szerint a minisztérium már májusban tapogatózott az önkormányzatnál az épület átadását illetően. Ekkor azonban döntés még nem született. A blog megemlékezik arról is, hogy a nyolcvanas években a Táncsics Mihály úti HEMO-ban „rendszeres vendég volt Hofi Géza”, míg a rendszerváltás után „a honi hadsereg létszámának csökkenésével párhuzamosan mind több ingatlanától szabadult meg a honvédség. (…) A nagyobb művelődési házak azonban eddig a Honvédelmi Minisztérium kezelésében maradtak, a Táncsics Mihály úti például a fővárosi Stefánia palotában székelő Honvéd Kulturális Központ részeként működött. Az elmúlt években önálló rendezvényei már nem nagyon voltak a háznak, viszont számtalan kulturális és szabadidős csoportnak – nyugdíjasklubok, tánccsoportok – biztosított állandó helyet.”

Emellett a szolnoki HEMO ad otthont egy olyan kiállításnak is, amely a katonai ejtőernyőzést mutatja be. A II. világháború után Szolnok ugyanis az ejtőernyősképzés fontos helyszíne lett, és a mai napig folyik itt az oktatás. A HEMO sorsának változásával azonban a kiállítás további léte is bizonytalan, hiszen ha például visszakerülne a helyi laktanyába, félő, hogy a nagyközönség számára nem lenne elérhető a gyűjtemény.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.