Nagykanizsa

Elfekvő

  • Gera Károly
  • 2011. december 8.

Kis-Magyarország

Egyhamar aligha újul meg a nagykanizsai kórház, noha a felújításra szánt pénz szinte már zsebben volt.

A Kanizsay Dorottya Kórház felújításának története még 2009-ben kezdődött, amikor az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében jelentős kórházfejlesztésekről írtak ki pályázatot, és ennek első ütemében – más városok mellett –, 2010 elején Nagykanizsa 451 millió forintot nyert a sürgősségi betegellátó osztály fejlesztésére. Az erre épülő második ütemben pedig további közel hárommilliárdot. Ebből az összegből a teljes fekvőbeteg-ellátás megújulhatott volna Nagykanizsán.

 

Sokáig úgy is tűnt, hogy nem jöhet közbe semmi, hiszen a támogatási szerződést már a tavaly tavasszal hivatalba lépő kormány kötötte meg a várossal, igaz, még az önkormányzati választások előtt. Aztán az új, kormánypárti polgármester összevonta a beruházás két ütemét – amelyek egyébként nem ugyanolyan előkészítettségi fokon álltak –, azóta pedig nem történt az ügyben semmi érdemi lépés, leszámítva azt, hogy lecserélték a pályázatot sikerre vivő helyi projektcéget, helyette egy budapesti ügyvédi irodát bíztak meg.

 

A több hónapnyi tétlenség feltűnt a fővárosban is: a kormány idén nyáron felszólította az amúgy képviselő-testületileg is kormánypárti többségű várost, hogy fizesse vissza az első ütemre lehívott, büntetőkamatokkal összesen 170 millió forintra hízó előleget, mivel azt a megadott határidőig nem használta fel. Nagykanizsa pedig eleget tett a kérésnek, és a támogatást visszautalta az államnak, anélkül, hogy egy fillért is fejlesztésre fordított volna.

 

A tétlenség oka hivatalosan nem ismert, azonban a városban terjedő felfogás szerint az egész mögött az egészségügy teljes átszervezése, a kanizsai kórház esetleges karcsúsítása áll, s emiatt „felsőbb utasítás” jött a Fidesz részéről a fejlesztés leállításáról. Mindez azonban csak a nem hivatalos álláspont: a tény az, hogy egy már megnyert pályázatot nem sikerült menedzselnie a városnak, ez pedig a lakóknak fog fájni.

 

Ráadásul úgy tudni, hogy az amúgy stabil költségvetésű kórházat az egyes osztályok leépítésétől tartva egymás után hagyják el az orvosok, s teszik át székhelyüket Zalaegerszegre vagy Marcaliba, veszélybe sodorva ezzel az elvileg felújításra váró sürgősségi betegellátó osztály működését is. A Kanizsay Dorottya Kórház főigazgatója egyébként nem kommentálta a folyamatot, miként az építkezés késlekedésével sem foglalkozott még nyilvánosan. Eközben a legutóbbi közgyűlésen felmerült ugyan a kórház felújítására vonatkozó kínos kérdés, amire Cseresnyés Péter polgármester némi habozás után csak úgy felelt: a beruházás elindul jövő februárban, hacsak közbe nem jön valami. Mintha máris festené az ördögöt a falra.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.