Nagykanizsa

Elfekvő

  • Gera Károly
  • 2011. december 8.

Kis-Magyarország

Egyhamar aligha újul meg a nagykanizsai kórház, noha a felújításra szánt pénz szinte már zsebben volt.

A Kanizsay Dorottya Kórház felújításának története még 2009-ben kezdődött, amikor az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében jelentős kórházfejlesztésekről írtak ki pályázatot, és ennek első ütemében – más városok mellett –, 2010 elején Nagykanizsa 451 millió forintot nyert a sürgősségi betegellátó osztály fejlesztésére. Az erre épülő második ütemben pedig további közel hárommilliárdot. Ebből az összegből a teljes fekvőbeteg-ellátás megújulhatott volna Nagykanizsán.

 

Sokáig úgy is tűnt, hogy nem jöhet közbe semmi, hiszen a támogatási szerződést már a tavaly tavasszal hivatalba lépő kormány kötötte meg a várossal, igaz, még az önkormányzati választások előtt. Aztán az új, kormánypárti polgármester összevonta a beruházás két ütemét – amelyek egyébként nem ugyanolyan előkészítettségi fokon álltak –, azóta pedig nem történt az ügyben semmi érdemi lépés, leszámítva azt, hogy lecserélték a pályázatot sikerre vivő helyi projektcéget, helyette egy budapesti ügyvédi irodát bíztak meg.

 

A több hónapnyi tétlenség feltűnt a fővárosban is: a kormány idén nyáron felszólította az amúgy képviselő-testületileg is kormánypárti többségű várost, hogy fizesse vissza az első ütemre lehívott, büntetőkamatokkal összesen 170 millió forintra hízó előleget, mivel azt a megadott határidőig nem használta fel. Nagykanizsa pedig eleget tett a kérésnek, és a támogatást visszautalta az államnak, anélkül, hogy egy fillért is fejlesztésre fordított volna.

 

A tétlenség oka hivatalosan nem ismert, azonban a városban terjedő felfogás szerint az egész mögött az egészségügy teljes átszervezése, a kanizsai kórház esetleges karcsúsítása áll, s emiatt „felsőbb utasítás” jött a Fidesz részéről a fejlesztés leállításáról. Mindez azonban csak a nem hivatalos álláspont: a tény az, hogy egy már megnyert pályázatot nem sikerült menedzselnie a városnak, ez pedig a lakóknak fog fájni.

 

Ráadásul úgy tudni, hogy az amúgy stabil költségvetésű kórházat az egyes osztályok leépítésétől tartva egymás után hagyják el az orvosok, s teszik át székhelyüket Zalaegerszegre vagy Marcaliba, veszélybe sodorva ezzel az elvileg felújításra váró sürgősségi betegellátó osztály működését is. A Kanizsay Dorottya Kórház főigazgatója egyébként nem kommentálta a folyamatot, miként az építkezés késlekedésével sem foglalkozott még nyilvánosan. Eközben a legutóbbi közgyűlésen felmerült ugyan a kórház felújítására vonatkozó kínos kérdés, amire Cseresnyés Péter polgármester némi habozás után csak úgy felelt: a beruházás elindul jövő februárban, hacsak közbe nem jön valami. Mintha máris festené az ördögöt a falra.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.