Vaskeresztes

A szomszéd bora finomabb

  • Rózsa Melinda
  • 2012.10.04 07:10

Kis-Magyarország

A határ menti település bora a környék szimbóluma lehetne, a szombathelyi vendéglátóhelyek kínálatából jórészt mégis hiányzik. Ami pár kilométerre, Ausztriában természetes, az nálunk ismeretlen: ott összefogtak a helyiek, nálunk viszont a „nagyok” viszik a prímet.

Szúrópróbaszerűen megyünk be tíz különböző vendéglátóhelyre Szombathely belvárosában. Akad köztük elegáns étterem, egyszerű borozó, szálloda és kávézó is. Helyi borok iránt érdeklődünk, ám a tízből hét helyen csak a fejüket rázzák a felszolgálók. Egy helyütt megtudom, hogy néha van készleten vaskeresztesi vörösbor – jól jön, ha a villányi elfogy. Egy pinceborozóban azt mondják, hogy korábban volt vaskeresztesi a kínálatban, de leálltak vele, mert gondok voltak a minőséggel, és jelenleg nem tudnak olyan pincészetről, ahonnan elegendő mennyiséget szerezhetnének be.

Képünk csak illusztráció


Képünk csak illusztráció

Fotó: MTI

 

Hamar megárt
„Próbálkoztunk helyi folyóborral, de nem tudtuk eladni. Az üveges bort fogyasztók 90 százaléka a villányi borokat és a szekszárdiakat keresi. Mint magánember kifejezetten szeretem a vaskeresztesit, ugyanakkor elismerem, nem egy beszélgetős bor, hamar megárt” – meséli Lancsák Károly, aki a vendéglátósszakma egyik meghatározó alakjának számít Szombathelyen. „Hiába a miénk a vaskeresztesi, nehéz volna eladnom a ház boraként. Hiányzik a jó marketing, és azok a nagy cégek sem állnak a helyi termelők mellé, amelyek megtehetnék: a rendezvényeken inkább a jól bevált villányi borokat kínálják. A borfogyasztó közönség ezekkel találkozik, ezeket találja meg a fesztiválokon (a Savaria Történelmi Karneválon sem volt külön pavilonja a helyi termelőknek a Borok utcájában – R. M.), ezekről hall a médiában. A vendégek azt keresik, ami divatos.” A vendéglátós szerint hiányzik az összefogás: „Míg Ausztriában járva azt tapasztalom, hogy több pincészet borait együtt árulják, akár közös díszdobozba csomagolva is, addig itt mindenki csak a sajátjával van elfoglalva. Ha meg sikeres valaki, máris irigykednek.”
Kivétel azonban akad: a közeli négycsillagos vendégudvarban halljuk, hogy „természetesen van helyi borunk”. Itt folyóborként árulják a vaskeresztesi Mittl József pincészetéből származó kékfrankost: jól fogy, minden második rendelés ez.

A Vas-hegy két oldala
Vaskeresztes közvetlenül az osztrák–magyar határ mellett található: a túloldalon lévő borvidék és a vaskeresztesi voltaképpen egy és ugyanaz, hiszen a Vas-hegy két oldaláról van szó. Léteznek is határon átnyúló együttműködések: a Pornóapáti és Szentpéterfa között, de már Ausztriában található Bildein vinotékájában is árusítják a vaskeresztesi Mittl András borait. A bildeini Weinarchiv, azaz Borarchívum és a hozzá tartozó vinotéka egyébként is az összefogás iskolapéldája: környékbeli borászok üzemeltetik, alkalmazottat nem tartanak, hanem felváltva állnak a pult mögött, és árusítják, ajánlják egymás borait. Májusban Bortavaszt rendeztek, a vendégek egy belépő megváltásával mindegyik – összesen hatvan – részt vevő pincészetnél kóstolhattak; a környékbeli vendéglősök pedig el sem tudják képzelni, hogy távolabbról rendeljenek.

A vaskeresztesi hegyközség hegybírája (ő viszi a hegyközség adminisztrációs ügyeit, gyakorolja a munkáltatói jogokat a hegyközség alkalmazottai felett, ő intézkedik a hegyközség felelősségi körébe tartozó közigazgatási ügyekben), Hatos István szerint nagyon kevés olyan termelő van a Vas-hegyen, aki éttermeknek szállít. „Egyrészt azért, mert van lehetőség más úton is értékesíteni a borokat. Helyben, a pincéknél kimérve sok fogy.” Hatos István kicsit csodálkozik, hogy Szombathelyen milyen kevés helyen forgalmaznak vaskeresztesi bort, de azt elismeri, hogy kisebb városokban, például Sárváron jobban megy az eladás. „Az éttermekkel az a probléma, hogy olcsóbban tudják beszerezni a nagy borvidékek borait, legyen szó akár szekszárdiról, akár egriről, tehát az ország másik végéből származóról. Ezeken a vidékeken, mivel nagyobb területeken folyik a bortermelés, alacsonyabbak a fajlagos előállítási költségek. Ez a másik akadály. Az eladásokat tekintve nagy gond az állami vállalat megszűnése, ezzel ugyanis megszűnt a folyamatos felvásárlás. Nagy volumeneket egy-egy termelő önállóan nem tud kiszolgálni. Az összefogás pedig nem alakult ki, ezért a nagy láncokba nem tudnak bekerülni.”

Ha a lehetséges eladási helyeket nézzük a Vas-hegyről, a szombathelyi éttermekért jóval nagyobb harcot kell vívni, mint más környékbeli helyekért. „Ez egy nagykereskedők által uralt piac – szögezi le Hatos. – A vendéglátósokhoz akkor jut a borukból, ha le tudnak szerződni a nagykereskedőkkel. Ez már azért sem egyszerű, mert a nagykereskedők lenyomják az árakat, annyira, amit a kicsik nem tudnak vállalni.”

 

Két fecske
Jó példák is akadnak azonban a környékről: Garger Imréé igazi sikertörténet. A vaskeresztesi termelő 2009-es kékfrankosa szerepelt például az egyik országos napilap minden évben megjelenő top 100-as kiadványában. A szerkesztők egy budai étterem vezetőjének ajánlására figyeltek fel rá, aki a bordeaux-i borok mellett kínálja a Garger-pincéből származókat is. Több szálloda kínálatában is megtalálhatók a borai, és egyre népszerűbb – Ausztriában.
Saját borait kínálja a Szombathely határában található Mándli-borozóban a vállalkozó család: rajnai rizlinget, chardonnay-t, szürkebarátot (ezekhez a szőlő Bérbaltaváron, illetve Zalaszentgróton terem), zweigeltet és kékfrankost. Megtudjuk, hogy a vörösön van most a hangsúly, ez ugyanis abszolút környékbeli, azaz kőszegi szőlőből készül – maga a borászat szintén Vas megyében, Csempeszkopácson van. Több díjnyertes boruk van, és mivel a borozóban nemcsak helyben lehet fogyasztani, de elvitelre is árusítanak, a város másik végéről is járnak ide vendégek.

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.

Gyerekjáték

Beleszeretett egy erotikus sátánista könyveket író nőbe, és lemondott érte püspökségéről az ördögűzései révén ismertté vált katalán pap; a Fischer Iván Operatársulat új bemutatójának napján éppenséggel ez a hír jelezte számunkra a szerelem világbíró hatalmát, hogy aztán Monteverdi utolsó operája is ugyanerről meséljen a Müpában.