Vaskeresztes

A szomszéd bora finomabb

  • Rózsa Melinda
  • 2012. október 4.

Kis-Magyarország

A határ menti település bora a környék szimbóluma lehetne, a szombathelyi vendéglátóhelyek kínálatából jórészt mégis hiányzik. Ami pár kilométerre, Ausztriában természetes, az nálunk ismeretlen: ott összefogtak a helyiek, nálunk viszont a „nagyok” viszik a prímet.

Szúrópróbaszerűen megyünk be tíz különböző vendéglátóhelyre Szombathely belvárosában. Akad köztük elegáns étterem, egyszerű borozó, szálloda és kávézó is. Helyi borok iránt érdeklődünk, ám a tízből hét helyen csak a fejüket rázzák a felszolgálók. Egy helyütt megtudom, hogy néha van készleten vaskeresztesi vörösbor – jól jön, ha a villányi elfogy. Egy pinceborozóban azt mondják, hogy korábban volt vaskeresztesi a kínálatban, de leálltak vele, mert gondok voltak a minőséggel, és jelenleg nem tudnak olyan pincészetről, ahonnan elegendő mennyiséget szerezhetnének be.

Képünk csak illusztráció


Képünk csak illusztráció

Fotó: MTI

 

Hamar megárt
„Próbálkoztunk helyi folyóborral, de nem tudtuk eladni. Az üveges bort fogyasztók 90 százaléka a villányi borokat és a szekszárdiakat keresi. Mint magánember kifejezetten szeretem a vaskeresztesit, ugyanakkor elismerem, nem egy beszélgetős bor, hamar megárt” – meséli Lancsák Károly, aki a vendéglátósszakma egyik meghatározó alakjának számít Szombathelyen. „Hiába a miénk a vaskeresztesi, nehéz volna eladnom a ház boraként. Hiányzik a jó marketing, és azok a nagy cégek sem állnak a helyi termelők mellé, amelyek megtehetnék: a rendezvényeken inkább a jól bevált villányi borokat kínálják. A borfogyasztó közönség ezekkel találkozik, ezeket találja meg a fesztiválokon (a Savaria Történelmi Karneválon sem volt külön pavilonja a helyi termelőknek a Borok utcájában – R. M.), ezekről hall a médiában. A vendégek azt keresik, ami divatos.” A vendéglátós szerint hiányzik az összefogás: „Míg Ausztriában járva azt tapasztalom, hogy több pincészet borait együtt árulják, akár közös díszdobozba csomagolva is, addig itt mindenki csak a sajátjával van elfoglalva. Ha meg sikeres valaki, máris irigykednek.”
Kivétel azonban akad: a közeli négycsillagos vendégudvarban halljuk, hogy „természetesen van helyi borunk”. Itt folyóborként árulják a vaskeresztesi Mittl József pincészetéből származó kékfrankost: jól fogy, minden második rendelés ez.

A Vas-hegy két oldala
Vaskeresztes közvetlenül az osztrák–magyar határ mellett található: a túloldalon lévő borvidék és a vaskeresztesi voltaképpen egy és ugyanaz, hiszen a Vas-hegy két oldaláról van szó. Léteznek is határon átnyúló együttműködések: a Pornóapáti és Szentpéterfa között, de már Ausztriában található Bildein vinotékájában is árusítják a vaskeresztesi Mittl András borait. A bildeini Weinarchiv, azaz Borarchívum és a hozzá tartozó vinotéka egyébként is az összefogás iskolapéldája: környékbeli borászok üzemeltetik, alkalmazottat nem tartanak, hanem felváltva állnak a pult mögött, és árusítják, ajánlják egymás borait. Májusban Bortavaszt rendeztek, a vendégek egy belépő megváltásával mindegyik – összesen hatvan – részt vevő pincészetnél kóstolhattak; a környékbeli vendéglősök pedig el sem tudják képzelni, hogy távolabbról rendeljenek.

A vaskeresztesi hegyközség hegybírája (ő viszi a hegyközség adminisztrációs ügyeit, gyakorolja a munkáltatói jogokat a hegyközség alkalmazottai felett, ő intézkedik a hegyközség felelősségi körébe tartozó közigazgatási ügyekben), Hatos István szerint nagyon kevés olyan termelő van a Vas-hegyen, aki éttermeknek szállít. „Egyrészt azért, mert van lehetőség más úton is értékesíteni a borokat. Helyben, a pincéknél kimérve sok fogy.” Hatos István kicsit csodálkozik, hogy Szombathelyen milyen kevés helyen forgalmaznak vaskeresztesi bort, de azt elismeri, hogy kisebb városokban, például Sárváron jobban megy az eladás. „Az éttermekkel az a probléma, hogy olcsóbban tudják beszerezni a nagy borvidékek borait, legyen szó akár szekszárdiról, akár egriről, tehát az ország másik végéből származóról. Ezeken a vidékeken, mivel nagyobb területeken folyik a bortermelés, alacsonyabbak a fajlagos előállítási költségek. Ez a másik akadály. Az eladásokat tekintve nagy gond az állami vállalat megszűnése, ezzel ugyanis megszűnt a folyamatos felvásárlás. Nagy volumeneket egy-egy termelő önállóan nem tud kiszolgálni. Az összefogás pedig nem alakult ki, ezért a nagy láncokba nem tudnak bekerülni.”

Ha a lehetséges eladási helyeket nézzük a Vas-hegyről, a szombathelyi éttermekért jóval nagyobb harcot kell vívni, mint más környékbeli helyekért. „Ez egy nagykereskedők által uralt piac – szögezi le Hatos. – A vendéglátósokhoz akkor jut a borukból, ha le tudnak szerződni a nagykereskedőkkel. Ez már azért sem egyszerű, mert a nagykereskedők lenyomják az árakat, annyira, amit a kicsik nem tudnak vállalni.”

 

Két fecske
Jó példák is akadnak azonban a környékről: Garger Imréé igazi sikertörténet. A vaskeresztesi termelő 2009-es kékfrankosa szerepelt például az egyik országos napilap minden évben megjelenő top 100-as kiadványában. A szerkesztők egy budai étterem vezetőjének ajánlására figyeltek fel rá, aki a bordeaux-i borok mellett kínálja a Garger-pincéből származókat is. Több szálloda kínálatában is megtalálhatók a borai, és egyre népszerűbb – Ausztriában.
Saját borait kínálja a Szombathely határában található Mándli-borozóban a vállalkozó család: rajnai rizlinget, chardonnay-t, szürkebarátot (ezekhez a szőlő Bérbaltaváron, illetve Zalaszentgróton terem), zweigeltet és kékfrankost. Megtudjuk, hogy a vörösön van most a hangsúly, ez ugyanis abszolút környékbeli, azaz kőszegi szőlőből készül – maga a borászat szintén Vas megyében, Csempeszkopácson van. Több díjnyertes boruk van, és mivel a borozóban nemcsak helyben lehet fogyasztani, de elvitelre is árusítanak, a város másik végéről is járnak ide vendégek.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.