Hiánykomp lózungokkal

A politikusok nagyokat öblögettek, milliós tanulmányok is készültek, de a második balatoni komp, bármennyire ígérték, csak nem épül meg lassan már egy évtizede, pedig a környéknek szüksége lenne rá. Magyaros történet következik, benne lesz jobb- és baloldal egyaránt.

A Balatonnal sok testület foglalkozik: létezik Balaton Fejlesztési Tanács, Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság, Balatoni Fürdőegyesületek Szövetsége, léteznek stratégiák, átfogó intézkedési tervek, sőt létezik részletes fejlesztési terv is. Létezik egy (mit egy! ma már több) terv is, miszerint kompjárat indulna Badacsony és Fonyód között, amely közelebb hozná a Balaton nyugati térségét a fővároshoz és az M7-es autópályához, csökkentve ezzel az északi parti települések átmenő forgalmát. A kompra szükség lenne, ebben nincs vita. Sőt az elképzelést az elmúlt években szavakban több „magas rangú” politikus is támogatta: mégsem történik lényegében semmi.

A kezdetek és a milliárdok
A látszat, hogy nincs komp, ne csapjon be senkit: már rengeteget dolgoztak rajta. 2006 márciusában a Balatoni Hajózási Zrt. szakembereket bízott meg a „II. Balatoni Kompátkelő Döntés-előkészítő Tanulmány” elkészítésével. Liktor Erzsébet és Bíró József el is készítette a dolgozatot, ebben ezt írták: az „eddigi megállapításokkal egybehangzóan és a technikai megvalósíthatóság alapján a Badacsony–Fonyód településeket összekötő kompjárat kiépítését javasoljuk.” Lain Ferenc, a zrt. műszaki igazgatója szerint – a személyhajózásból adódó tapasztalatok alapján – hosszú távon fenntartható és megtérülő befektetés lenne a kompkikötők kialakítása.

A tanulmányt átadták. Várakozás.

A Tihany és Szántód között közlekedő komp

Fotó: MTI

Közben eltelt több mint egy év. 2007 májusában Garamhegyi Ábel, az akkori Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára szerint már készül a megvalósíthatósági tanulmány a Fonyód–Badacsony kompjárat működtetésének feltételeiről. Arról még nincsenek adatok – tette hozzá a parlamentben a politikus –, hogy mennyire lenne gazdaságos az új kompjárat, de a Balatoni Hajózási Zrt. is támogatja az elindítását, és a regionális operatív programok keretében a beruházáshoz szükséges forrásokat is elő lehetne teremteni. Megjegyezte: a pünkösdhétfői Balaton-parti dugó is jelezte a komp szükségességét.

Pár hét múlva a kompjáratért lobbiztak a térség polgármesterei a fonyódi Balaton-partin. Ők kitartanak amellett, hogy az új járattal gyorsabban lehetne elérni az északi partról az M7-es autópályát, csökkenne az üdülőhelyeken az átmenő forgalom, esetleg Bécsből is könnyebben utazhatnának Siófokra az osztrák turisták. A beruházás mintegy 3-3,5 milliárd forintba kerülne, állította a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója. Horváth Gyula már részleteket is mond: „a négy balatoni komp egyikét átirányítanák erre az útvonalra, további két hajót vásárolnának, vagy esetleg maguk építenének fel. Ez 2-2,5 milliárd forintba kerülne. A két kikötő átalakítására hozzávetőleg 1-1,2 milliárd forintot kellene költeni, ám ez rövidesen megtérülne.” A vezérigazgató tájékoztatása szerint a szükséges forrást a részvénytársaság önerőből és hitelekből, uniós támogatásból, valamint szükség esetén befektetői tőke bevonásával teremtené elő. A tervek szerint 2009 második felében indulhatna az új járat, ami „szolgálná a magyar és a nemzetközi turizmust”.

Feltűnik Suchman Tamás
Újabb év telik el: 2008. március 26-án Suchman Tamás – a Balaton Fejlesztési Tanács akkori elnöke – Balatonfüreden azt nyilatkozta: „szeretnénk, ha a kormány kiemelt beruházásként kezelné a második balatoni komp ügyét.” Horváth Gyula itt már arról beszélt, hogy „az új komp akár már 2010-ben szállíthat utasokat, szolgálva a magyar és a nemzetközi turizmust”.

Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt

Ám még mindig nem szolgálja, mert nem történik hatékony lépés.

Újabb fél év telik el: novemberben Suchman Tamás levélben kéri az akkori gazdasági minisztériumot, adja meg a közlekedési indokoltságról szóló információkat, a fejlesztések becsült költségeit a várt forgalomról, a tervezett árakról, a remélt gazdaságossági mutatókról rendelkezésükre álló adatokat. A válasz meg is érkezik: „tárcánk nem rendelkezik pontos adatokkal, csupán becsült költségeket (…) ismer. Ezek az alábbiak: közúthálózati, tehermentesítő hatása (mármint a kompé – a szerk.) csekély, de turisztikai jelentősége nagy lehet. Az igényelt közúti kapcsolatok becsült költsége Fonyódon és Badacsonyban 1,2-1,3 milliárd forint körüli. A megvalósítás uniós vagy régiós forrást feltételez, állami forrás nincs beállítva a projekt támogatására. Forgalmi adatokkal nem szolgálhatunk, ugyanis ez még megvalósításra váró átkelés. Pontosabb adatok tekintetében a Balatoni Fejlesztési Tanács illetékes” – azaz épp az a szervezet, amelyet akkor Suchman vezetett.  

Megint eltelik egy év. Suchman 2009 augusztusában már azt mondja: „2013 elején állhat üzembe a Balaton második kompja. A terv szerint két hajó közlekedik majd Fonyód és Badacsony között, egyenként mintegy 50 autót és 350 embert szállíthatnak.” (Időközben már tiltakozók is feltűnnek a projekt közelében, akik a víz élővilágát féltik, és ellenzik a kompjárat megvalósítását – a szerk.)

 

Újabb ugrás az időben! 2010. február. Horváth Gyula újra nyilatkozik: „A Új Magyarország Fejlesztési Terv közlekedési operatív programjából százszázalékos támogatás jut az új kompjárat megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére (hányadik tanulmány lesz már ez? – a szerk.), amelyhez elnyerte a támogatást a Balatoni Hajózási Zrt. a második, fonyód–badacsonyi balatoni komp hatástanulmányához szükséges közbeszerzésre.” Horváth Gyula azt is hozzáteszi: a közbeszerzési eljárásra – melyet 150 nap alatt kell teljesíteni – közel kétmillió forintos támogatást kaptak. A terveket elküldték Brüsszelbe, az unió illetékes bizottsága hosszú ideig sem igent, sem nemet nem mondott, de egy részletes megvalósíthatósági tanulmány (újabb tanulmány!! – a szerk.) elkészítéséhez kötötte lehetséges döntését. A közbeszerzési eljárás lefolytatása során az eredetileg megjelölt díjnál kizárólag magasabb ajánlat érkezett, amely új, módosított pályázati szerződéskötést igényelt, amely egy (sic!) évig tartott. Horváth Gyula elmondása szerint ennél rövidebb határidőt terveznek azért, hogy „az év végére a megközelítőleg ötvenmillió forintos hatástanulmány is elkészülhessen.” Ötvenmilliós, igen.

Kormányváltás után
Időközben jött a választás és vele az új kormány, ám a komp ügye továbbra sem mozdult. 2011. március, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója ismét optimista: „szakemberek hamarosan megvizsgálják és kiértékelik, hogy műszaki, gazdasági és környezeti tevékenység szempontjából lehet-e kompjáratot közlekedtetni Badacsony és Fonyód között. (Mintha 2006-ban és 2010-ben már egyszer kiértékelték volna, nem? – O. Gy.). Természetesen azt is meg kell vizsgálni, hogy gazdaságos lehet-e a komp üzemeltetése. (…) Fonyód és Badacsony között közúton a menetidő kb. 80-100 perc, ez a komp üzemeltetésével 25 percre csökkenhetne. A Balatoni Hajózási Zrt. kikötőiben a működéshez szükséges infrastruktúra kisebb átépítés után rendelkezésre áll, a kikötők jól megközelíthetőek. (…) Amennyiben a vizsgálatból az derül ki, hogy érdemes foglalkozni a beruházással, akkor el lehet kezdeni az engedélyezés és kivitelezési tervek beszerzését.”

Idén, 2012-ben ismét hatástanulmány készül. Lain Ferenc műszaki igazgató továbbra is kitart amellett, hogy a kompra szükség van, ám ahhoz, hogy európai támogatást kapjunk rá, szerinte legkésőbb 2014 második félévére be kellene fejeződnie a munkálatoknak, márpedig erre a jelenlegi helyzetben kevés az esély. Szomorú tényként tette hozzá Lain, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben egyetlen szó sem esik a balatoni hajózás fejlesztéséről… Így csak remélni lehet, hogy az új tanulmány készítése jól halad, bár meglehet, akármilyen jól sikerül is az anyag, végül az elődjei mellett landol majd. A kukában, vagy jobb esetben egy mély fiókban.