Békéscsaba

Az MTI elhallgatta: Hoffmann Rózsa megszökött

Kis-Magyarország

Bár az invitálás meglehetősen egyértelmű és hangos volt, Hoffmann Rózsa mégsem ment ki csütörtök délután a békéscsabai demonstráló diákok kérésére a hóra. Ellenben a hátsó kapun keresztül kereket oldott. A diákok a „Magyar rendőr velünk van!” kiáltással foglalták el a kormányhivatal auláját.

A magyar oktatás első számú irányítója csütörtökön, a békési megyeszékhelyen a Viharsarok 9 kinevezett tankerületi igazgatójának beiktatási ünnepségén vett részt, majd a Békés Megyei Kormányhivatal dísztermében előadást tartott a Körös-völgy középiskolai igazgatóinak és oktatási szakembereknek. Itt Hoffmann arról beszélt, hogy „remekül megy a közoktatás átalakítása.” Ezzel egy időben tüntetést szerveztek ellene a békéscsabai diákok.

„A keretszámok drasztikus csökkentése és a legtöbbeknek megfizethetetlen tandíj miatt vonultunk utcára. Szolidárisak szeretnénk lenni a budapesti, pécsi, szegedi, miskolci tüntetőkhöz, és semmiképpen sem akarjuk, hogy az oktatásban kasztrendszer alakuljon ki” – mondta a magyarnarancs.hu tudósítójának érdeklődésére Csík Renáta, a békéscsabai demonstráció szervezője.


A zömében középiskolás tüntetőknek kapóra jött, hogy csütörtökön Békéscsabára látogatott Hoffmann Rózsa. A békési megyeszékhely gimnáziumaiból és szakközépiskoláiból érkezők először a Békés Megyei Kormányhivatal épületének sarkánál gyülekeztek. Majd fél 5 után, amikor a demonstrálók száma már elérte a 200-at, a főbejárat elé vonultak. Tábláikon az egyetemisták által korábban megfogalmazott 5+1 ponton kívül azt is olvasni lehetett, hogy „Hervadj Rózsa!” és „Nem hagyjuk!”

A mínusz 10 fokos hidegben a diákok skandálni kezdtek. (Közben a díszterem fényárban úszott, s a meleg helyiségben Hoffmann Rózsa előadást tartott.) „Hoffmann Rózsa, gyere ki a hóra!”, „Nézz a szemünkbe!”, „Viszlát Viktor, viszlát Rózsa, a miénk lesz a jövő kulcsa!” – kiabálták. De elhangzott a „Hervadt Rózsa, ki kell dobni, hej, hej!” rigmus is.

A békéscsabai tüntetésen akkor következett be fordulat, amikor alig valamivel 5 óra után a rendőrök kezdeti ellenkezése ellenére a demonstrálók bementek a Békés Megyei Kormányhivatal főbejáratán keresztül az aulába. Innen nyílik az a díszterem, ahol Hoffmann Rózsa előadott.


 

Közszolgálati elhallgatás

Az MTI hírt adott Hoffmann Rózsa békéscsabai látogatásáról, de meg sem említette, hogy azzal egy időben, s attól kicsit sem függetlenül diáktüntetés is zajlott ugyanott. Ellenben ismertette az oktatási államtitkár élménybeszámolóját az átalakításokkal kapcsolatban, ez így hangzott: „Ebben a sokszor széthúzással terhelt társadalomban, ahol az emberek néha csip-csup dolgokért egymás torkának esnek – némi túlzással –, azt tapasztalom mindenhol, ahol megfordulok és irányítom ezt az átmenetet, példás együttműködésről tesznek tanúbizonyságot a szereplők.”

A diákokat képviselő Scheirich Gyula ügyvéd  a helyszínt biztosító rendőri vezetőknek kifejtette, hogy közforgalmú helyről van szó, ahova mindenkinek joga van bemenni. A rendőrök azt vetették ezzel szembe, hogy az ügyfélfogadási idő lejárt. De végül a diákok minden erőszak nélkül elfoglalták az aulát, aztán újra rázendítettek. Majd amikor újabb rendfenntartó egységek érkeztek, a tiltakozók azt kezdték el kiabálni, hogy a „Magyar rendőr velünk van, magyar rendőr velünk van!”. Emellett válaszoltak Kövér László házelnöknek a diákságot csütörtökön gyanúsító szavaira is. „Magunktól jöttünk, magunktól jöttünk!” – skandálták, majd az aulában felolvasták hatpontos, a korábbi demonstrációkról jól ismert követeléseket.

Fél 6 előtt nem sokkal befejeződött a díszteremben az oktatási fórum, ahonnan a tiltakozókat elkerülve a hátsó ajtón távozott a diákok elől az oktatási államtitkár. Végül a demonstrálók békésen elhagyták a megyei kormányhivatal épületét, és a városháza elé vonultak. Itt abban maradtak, hogy legközelebb jövő kedden, a Szent István Egyetem békéscsabai kara előtt találkoznak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.