Kaposváron résen vannak a Fidesz közeli propagandaeszközök, ha a város fényezésére a legapróbb lehetőség adódik, ki nem hagynák. Így volt ez MÚOSZ Sajtófotó-pályázat eredményeinek a minapi megjelenésekor is: a helyi médiumok többsége, a kormány tájékoztatási monopolszervének részévé vált Somogyi Hírlap, a Szita Károly szoros felügyelete alatt működő ún. Most médiacsoport (rádió, weboldal, városi ingyenes hetilap), és a városi televízió, a Kapos Tv beszámolt az eseményről, illetve arról, hogy egy kaposvári pályázó nyert, ráadásul két kategóriában is.
Lőrincz Ferenc, akit szerényen „szabadúszó fotóriporternek” neveznek, a sport- és a természetfotó szekcióban kapott egy-egy első díjat, amire természetesen joggal lehet büszke mindenki. Ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy Lőrincz valójában búvár-hobbifotós, amúgy egy építész-tervező vállalkozás, az Arker Stúdió tulajdonosa, amely a városban hosszú évek óta rendre nyeri sok száz millióért a tervezési megbízásokat – talán nem teljesen függetlenül attól, hogy Kaposvár főépítészét Lőrinczné Balogh Krisztinának hívják.
Mindez hogyan jelenik meg a helyi médiumokban?
E körülmény talán egyedül Kaposváron nem számít összeférhetetlenségnek, de cégük telephelyén székel a Mészáros Lőrinc tulajdonába került ZÁÉV Csiky Gergely Színház átépítését végző építésvezetősége is.
Ennek természetesen nincs köze a víz alatti fényképezés területén nyújtott, kétségkívül elismerésre méltó teljesítményéhez, ahhoz viszont sejthetően van, mindez hogyan jelenik meg a helyi médiumokban. Nos, született egy másik, szintén a helyi nyilvánosság elé kívánkozó teljesítmény a sajtófotószemlén, amelyről viszont makacsul hallgattak a kapsovári propagandaeszközök. Röhrig Dánielről van szó, aki éppúgy kaposvári, és harmadik díjat nyert a jóval erősebb „társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia” szekcióban.
Kínos fotó a városnak
A kormánypárti bojkott oka kettős: egyrészt Röhrig Dániel korábban a Kapos Televízió operatőre volt, ahonnan finoman szólva sem békével távozott, s arra sem kapott esélyt, hogy a kézi vezérléssel működő helyi médiumok bármelyikénél állást találjon. A fotó, amellyel a díjat nyerte, először az akkor még működő Magyar Nemzetben jelent meg – meglehet persze, még e körülmények egyike sem adott volna okot az mellőzésre, viszont a képen ábrázolt világ annál inkább.
| ||
A fénykép Kaposváron, a fideszes világ egyik sikervárosában készült. Ez kínos egy olyan településnek, ahol ismeretlen a nyomor, ahol jólét, fejlődés és általános boldogság van – legalábbis a hivatalos kommunikáció szintjén. Kínos azért is, mert rávilágít a NER lényegére: a propaganda cinizmusára, amely nem vesz tudomást a körülötte lévő világról.
Ami pikánssá teszi
Fizikai nyomorúság a földön, szellemi sivárság, vizuális nyomor az állvány rozsdás magasában.
A kép üzenetét Kaposváron még egy dolog teszi pikánssá: a nyomorúságos viskó, néhány hasonló társaságában annak a Kecel-hegynek a lábánál lapul, amelynek tetejét a helyi fideszes elit népesítette be az elmúlt évtizedekben épült palotáival.
