Hogyan érdemes díjakat nyerni a NER Magyarországán? – Két fotós, két eset Kaposváron

  • Huszka Imre
  • 2019. február 1.

Kis-Magyarország

Valaki vagy passzol a NER-hez vagy nem. Ettől függ munkájának a megítélése is.

Kaposváron résen vannak a Fidesz közeli propagandaeszközök, ha a város fényezésére a legapróbb lehetőség adódik, ki nem hagynák. Így volt ez MÚOSZ Sajtófotó-pályázat eredményeinek a minapi megjelenésekor is: a helyi médiumok többsége, a kormány tájékoztatási monopolszervének részévé vált Somogyi Hírlap, a Szita Károly szoros felügyelete alatt működő ún. Most médiacsoport (rádió, weboldal, városi ingyenes hetilap), és a városi televízió, a Kapos Tv beszámolt az eseményről, illetve arról, hogy egy kaposvári pályázó nyert, ráadásul két kategóriában is.

Lőrincz Ferenc, akit szerényen „szabadúszó fotóriporternek” neveznek, a sport- és a természetfotó szekcióban kapott egy-egy első díjat, amire természetesen joggal lehet büszke mindenki. Ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy Lőrincz valójában búvár-hobbifotós, amúgy egy építész-tervező vállalkozás, az Arker Stúdió tulajdonosa, amely a városban hosszú évek óta rendre nyeri sok száz millióért a tervezési megbízásokat – talán nem teljesen függetlenül attól, hogy Kaposvár főépítészét Lőrinczné Balogh Krisztinának hívják.

Mindez hogyan jelenik meg a helyi médiumokban?

E körülmény talán egyedül Kaposváron nem számít összeférhetetlenségnek, de cégük telephelyén székel a Mészáros Lőrinc tulajdonába került ZÁÉV Csiky Gergely Színház átépítését végző építésvezetősége is.

Ennek természetesen nincs köze a víz alatti fényképezés területén nyújtott, kétségkívül elismerésre méltó teljesítményéhez, ahhoz viszont sejthetően van, mindez hogyan jelenik meg a helyi médiumokban. Nos, született egy másik, szintén a helyi nyilvánosság elé kívánkozó teljesítmény a sajtófotószemlén, amelyről viszont makacsul hallgattak a kapsovári propagandaeszközök. Röhrig Dánielről van szó, aki éppúgy kaposvári, és harmadik díjat nyert a jóval erősebb „társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia” szekcióban.

Kínos fotó a városnak

A kormánypárti bojkott oka kettős: egyrészt Röhrig Dániel korábban a Kapos Televízió operatőre volt, ahonnan finoman szólva sem békével távozott, s arra sem kapott esélyt, hogy a kézi vezérléssel működő helyi médiumok bármelyikénél állást találjon. A fotó, amellyel a díjat nyerte, először az akkor még működő Magyar Nemzetben jelent meg – meglehet persze, még e körülmények egyike sem adott volna okot az mellőzésre, viszont a képen ábrázolt világ annál inkább.

Választás 2018

Választás 2018

Fotó: Röhrig Dániel

A fénykép Kaposváron, a fideszes világ egyik sikervárosában készült. Ez kínos egy olyan településnek, ahol ismeretlen a nyomor, ahol jólét, fejlődés és általános boldogság van – legalábbis a hivatalos kommunikáció szintjén. Kínos azért is, mert rávilágít a NER lényegére: a propaganda cinizmusára, amely nem vesz tudomást a körülötte lévő világról.

Ami pikánssá teszi

Fizikai nyomorúság a földön, szellemi sivárság, vizuális nyomor az állvány rozsdás magasában.

A kép üzenetét Kaposváron még egy dolog teszi pikánssá: a nyomorúságos viskó, néhány hasonló társaságában annak a Kecel-hegynek a lábánál lapul, amelynek tetejét a helyi fideszes elit népesítette be az elmúlt évtizedekben épült palotáival.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.