Két szék között a pad alá esett Győr a színház felújításával

Kis-Magyarország

Negyvenmilliárdból újult volna meg a Győri Nemzeti Színház, erről még Borkai Zsolt állapodott meg a kormánnyal. A polgármester bukása után az új fideszes városvezető kukázta a projektet, nagyobbat álmodott. De teljesült-e?

2017-ben járunk, Győrben: még bőven a háború, a járvány, a válság és Borkai Zsolt fideszes polgármester csúfos bukása előtt. Orbán Viktor két évvel korábban jelentette be, hogy a Modern Városok Program keretében fejleszteni fogják a megyei jogú városokat, és végig is látogatta mind a huszonhármat. Győr valamiért a végére maradt. A folyosói pletykák szerint a miniszterelnök nem is volt elégedett a győri vezetés által összerakott projektekkel. Mindenesetre megállapodtak: az akkori híradások szerint 17 projekt került a terítékre. Ezek közül az egyik legnagyobb és legfontosabb a Győri Nemzeti Színház épületének felújítása volt.

Az épületet 1978-ban adták át, építését a központi akarat ellenében küzdötték ki a győriek: a szakmához értők szerint a maga korában nagyon jól felszerelt, nagyon jó színháznak számított. A különleges formájú épület, bár nem mindenki békült ki vele teljesen, de a város egyik szimbóluma lett

 
A Győri Nemzeti Színház
Forrás: Wikipédia

Hiába volt a legfiatalabb vidéki színházépület, az idő szép lassan eljárt felette: miközben sorra újultak meg a vidéki színházak, a győrit lassan kikezdte az enyészet. Folyamatos problémák voltak a vizesblokkokkal, a színház oldalát díszítő Vasarely-mozaik csempéi elkezdtek lepotyogni és a szellőztetéssel-fűtéssel is akadtak problémák. Más gondok is voltak: a belváros szívébe épített színház környékén nehézkessé vált a parkolás.

A 2018-ban kiválasztott győztes felújítási terv orvosolta volna ezeket a problémákat, bár a szakma nem minden részletével volt teljesen megelégedett. Mindenesetre ennek mentén indult el a projekt: a színház előtti tér szintén régóta esedékes felújításával, plusz egy automata mélygarázs építésével együtt ekkor már nagyjából 40 milliárdosra rúgtak a költségek. Csak a tervezésre elment bruttó 1,7 milliárd forint

A Borkai-botrány után

Tekerjünk ismét vissza az időben: 2019 ősze, önkormányzati választás. Ördög ügyvédje, országos botrány, Borkai Zsolt győri polgármester jachton orgiázott fiatal lányokkal és pár barátjával. Ezzel együtt mindenféle korrupciós ügyek is előkerülnek, elterjed a közbeszédben a Borkai körül kialakult vállalkozói kör kapcsán a „győri polip” kifejezés.

Kisebb huzavona után – és miután a város ennek ellenére újraválasztja polgármesternek – Borkai lemond és visszavonul, az időközi választáson a párt régi motorosa, a kardiológus Dézsi Csaba lesz a polgármester. Az új városvezető első másfél évét azzal tölti, hogy szép fokozatosan majdnem mindenkitől megszabadul, akinek a Borkai-féle 13 éves városvezetéshez köze volt – ez akkor mintegy a korrupció elleni harcnak tűnik majd, később azonban egyre több jelzés jön arról, hogy sokan visszasírják Borkait

Színház új helyen?

2020 áprilisában a nemrég megválasztott Dézsi szinte csak úgy mellékesen, a NER-be már betagolt megyei napilapnak adott interjújában megjegyzi, hogy

a színházfelújítás projektje rossz. Szerinte új színházat kell építeni más helyen, ezt meg lebontani, és parkot, mélygarázst építeni a helyére

Ebből fejlődik ki később Dézsi szívügye, a győri kulturális negyed, amelynek helyeként a város egykori ipari központját, a Rába-gyár parlagon heverő területét jelöli ki. Ez a belvárostól keletre fekvő óriási terület, ahová az új színház mellé új bábszínházat, koncert- és konferenciatermet, lakó- és irodanegyedet építene egy mesterséges félszigetre.

Amikor egy interjúban azt kérdezik tőle, hogy nem túl merész ötlet-e ez – hiszen a világjárvány első hónapjaiban járunk, várható recesszió előtt –, azt feleli: „Az inga mindig túlleng, a fellendülés érzésem szerint nagy lesz. (...) A kérdésre válaszolva: ha az első ütem megvalósul, akkor az húzza maga után a továbbiakat.”

Jönnek a tiltakozások, az ellenérvek. Közvélemény-kutatások készülnek, amelyek szerint a győriek szeretik a színház épületét; a polgármester lesöpri ezeket.

 
Dézsi Csaba
Forrás: Dézsi Csaba Facebook

Nagy a hallgatás

A polgármester többször is megígérte, hogy széles társadalmi konzultációba kezd majd ötletéről. Erre a mai napig várnak a győriek. Mindössze látványtervek készültek, ezekkel házalt a kormánynál a polgármester: egyre inkább úgy tűnik, hogy sikertelenül. A projekt körül nagy a hallgatás, legutóbb a fideszes megyefőnök, Németh Zoltán vallotta be egy kommentben, hogy valószínűleg nem lesz semmi az egészből. Pedig Dézsi még azt is felvetette, hogy épüljön fel ezen a területen a Fudan Egyetem: de még ez sem kellett a kormánynak, ami 2022-re még az ennél jóval kisebb volumenű fejlesztéseket is leállította. 

Szóval úgy néz ki, itt marad Győr az időközben leváltott volt direktor, Forgács Péter szerint bármikor működésképtelenné váló régi színházépülettel, a málladozó térrel a város szívében, a parlagon heverő hatalmas volt ipari területtel a belváros szélén. Se felújított színház, se kulturális negyed.

Dézsi Csaba mert nagyot álmodni: csak nem lett belőle semmi.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.