„Úgy nézzen ránk, hogy közülünk szinte mindenki elvált” – mondja a 49 éves Kati. Borsod megyében vagyunk, Ózdon. Egy olyan iskolában, ahol a közmunkaprogram résztvevőinek oktatása zajlik. Arra vagyunk kíváncsiak, kik vesznek ebben részt, mit tanulnak, és mit szólnak ahhoz, hogy újra iskolapadba kell ülniük.
Elváltak a segély miatt
De kanyarodjunk vissza Katihoz: harminc év házasság után kellett elválnia férjétől, mert másképpen éhen haltak volna. Azt mondja, ilyenek a törvények: egy családon belül ugyanis csak egy személy kaphat segélyt, de ha valamelyikük más lakcímre költözik, és igazolja, hogy a bíróság kimondta a válást, akkor mindketten felvehetik a mintegy 23 ezer forintot. Most segély helyett 50 600 forintot kap, igaz, a jövőjét még így sem látja.
Társa, V. Gyuláné egy 16 éves gyereket nevel egyedül, aki még tanul. Többször sikerült bekerülnie a közmunkaprogramba, akkor még cipőt is tudott venni a kínai boltban. Mostanra az kilyukadt, de nincs másikra pénz, mert inkább a fiára költi. Az oktatásról elmondta: eleinte nevetségesnek hangzott, hogy az általános iskolában tanultakat ismételtetik velük, aztán kiderült, hogy analfabéta is került a csoportjukba, aki pedig egykor hat osztályt végzett.
T. Csabáné viccesen annyit mond, hogy most „megszaladt” nekik, mert a közmunkaprogramba hárman kerültek be a családjából, így 150 ezer forintot visznek haza. Ő nem vált el a férjétől, ezért házaspárként csak egy segélyre jogosultak. Attól fél, hogy május elsejétől visszaáll a korábbi állapot, és ismét várhatják havonta a 44 ezer forinttal érkező postást.
Szigorúan titkos
November elsejétől országosan kétszázezer ember vesz részt a téli közfoglalkoztatásban. Borsodban, ahol az álláskeresők száma eléri az 58 ezret, 34 ezren kerültek be a kistérségi foglalkoztatási programokba, közülük 26 ezren az oktatással egybekötött téli közfoglalkoztatásba. Tanáraik képzett pedagógusok, akik között éppúgy megtalálható a főállás mellett pluszmunkát vállaló, mint a nyugdíjas és a diplomás munkanélküli. Azt mondja egyikük, hogy örömmel vették a lehetőséget, hogy újra katedrára állhatnak, hiszen a 45 perces tanórák után óránként 2500 forint a munkabérük. A tanításhoz minden oktató modulfüzetet vett át, abban kapnak útmutatást az előírt tananyag ütemezéséről. Hogy miért kell mindezt titkosan kezelni, arra nehéz lenne választ találni: a munkában részt vevő tanároknak ugyanis teljes körű titoktartási kötelezettséget kellett aláírniuk.
| ||
Az alapkompetenciák ismétlésére besorozott munkanélküliek között a 20 évestől a 60 évesig találhatók „tanulók”. Van olyan álláskereső, aki két-három OKJ-s szakmával rendelkezik, ennek ellenére Borsodban esélye sincs az elhelyezkedésre, de még inkább a tisztességes munkabér elérésére. A részvételért közel 50 ezer forintot kap, és az utazási költséget is fizetik.
Festő a padban
Váradi Gábor festővel is találkozunk, ő ezen a héten a tanteremben sajátítja el az energiafűz- és az akác ültetésének, gondozásának, hasznosításának alapjait, aztán vehet részt a csemetézésben. Előtte vizsgát kell tenni az elméletben tanultakról. Ha az nem sikerül, jöhet a pótvizsga. Váradi festményeivel több kiállításon megjelent az elmúlt években, és részt vett Bódvalenke freskófalu házfalainak a megfestésén. Korábban is dolgozott már közmunkásként, akár utcát sepert. Hengerész forrasztár szakmájával Borsodban 24 éve nem talál állást, bár az elmúlt évben is sikerült bejutnia Putnokon egy ipari üzembe. Csoporttársa, V. Gyula 26 éves és nyolc általánost végzett. Két gyermeke van, a családi pótlékkal és a közmunkáért kapott pénzzel most 78 ezer forint a négytagú család bevétele. Ebből albérletet fizetnek, a többiből próbálnak megélni. Októberben még segélyen volt, akkor mindössze 50 ezer volt az összjövedelmük. A szerződésük április végén jár le, nem tudják, utána mi lesz, mert eddig senki nem tájékoztatta őket.
Kiszámolják a rezsicsökkentést
Reggelente hat órakor kezdődik itt az oktatás. Ekkor kell a közfoglalkoztatottaknak beülni az iskolapadokba. Egyesek visszasírják azt, amikor utcát sepertek, csemetéket ültettek, vagy árkot takarítottak. Akkor legalább szabadon mozoghattak, és nem kezelték őket kisgyermekként. Az „osztályokban” ugyanis úgy kell viselkedniük, mint a kisiskolásoknak – amikor a pedagógus megjelenik, felállva kell fogadniuk.
A magyarnarancs.hu által megszólaltatott pedagógusok szerint főleg a középkorúakon látható a fásultság, a reménytelenség. Közülük némelyik azért örül az egykor tanultak felfrissítésének, mert a jövőben jobban tud majd segíteni gyermekének, unokájának a tanulásban. Eleinte többen nem értették, miért kell újratanulni a legelemibb dolgokat, ám az azért kapott összeg meggyőzőnek bizonyult. A feladatok között előfordul egyszerű, könnyebb összeadás, de volt olyan is, hogy kiszámolták a kormányzati rezsicsökkentés mértékét.
Azok az oktatók, akik a szigorú tiltás ellenére mertek véleményt mondani, úgy vélték: nehéz feladatra vállalkoztak, de számtalan sikerélményt gyűjtöttek be a november elejétől eltelt időszakban. Másik oldalról viszont látják a kilátástalan sorsokat. Az idősebbek már azon gondolkoznak, mi lesz velük április elsejétől, amikor véget ér a téli közfoglalkoztatás és az oktatás, ami után újra csökken a támogatási összeg.
