Nyírlugos, Őriszentpéter, Pálháza és Túrkeve – ez a négy település ért el kereken 0 (sic!) pontot a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) átláthatósági törvényeknek való megfelelést mérő indexén. Azaz ezek a települések gyakorlatilag semmilyen lényeges, a törvények által is megkövetelt információt nem tettek közzé önkormányzataik honlapján.
A CRCB 2013 után tavaly is elvégezte a magyar önkormányzatok honlapjainak tartalomelemzését, a kutatást lezáró tanulmányt júliusban jelentették meg. A CRCB munkatársai arra voltak kíváncsiak, az önkormányzatok mennyire tartják be az átláthatósági előírásokat, illetve honlapjaik mennyire segítik a lakosok közéleti tájékozódását.
Az összkép végül elég lesújtó lett.
Bár 2013-hoz képest a városok nyitottságindexe és a törvényi megfelelés mutatója is nőtt valamelyest, a haladás statisztikailag alig kimutatható. Az önkormányzatok képviselő-testületi üléseik napirendjének előzetes közzétételében teljesítenek a legrosszabbul, a vizsgálatba bevont 368 település csupán 29 százaléka tett eleget ennek a törvényi előírásnak. Azaz kicsit több mint az összes önkormányzat negyede.
| ||
A zárkózottság látszata
Az átláthatósági szabályok megszegése nem csak az állampolgári aktivitásra hat negatívan, önmagában is rossz üzenet a lakosok, vállalkozások felé, ha egy önkormányzat még azt az adatmennyiséget sem teszi fel honlapjára, amit kötelező lenne. „Ha maguk a közintézmények sem tartják be a szabályokat, akkor hogyan várhatnak törvénytisztelő magatartást a cégektől és az állampolgároktól? Először az államnak kell betartania a saját törvényeit” – mondja Tóth István János, a CRCB igazgatója. (A vele készült korábbi interjúnkat itt olvashatja.)
A kutatók az összes budapesti kerületet, 23 megyei jogú várost és további 322 várost vontak be a mintába. Purczeld Eszter, a tanulmány egyik szerzője szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik településtípus önkormányzatai működnek átláthatóbban: egyes információkat inkább a fővárosi kerületek, másokat a kisebb városok tesznek közzé. „Az biztos, hogy 2013-hoz képest Budapest mutatta a legnagyobb fejlődést, volt olyan kerület, amelyik 0,6 pontot javított az indexünkön” – magyarázza Purczeld.
Jóllehet az átláthatóság hiányából nem lehet közvetlenül a korrupcióra következtetni, azért van összefüggés. „Egy nyitott önkormányzatnál nehezebb azoknak a helyzete, akik korrupt módon akarnak viselkedni, megnőnek a korrupció szervezési költségei” – véli Tóth. „Egy cégvezető nem meri olyan látványosan túlárazni a projektet, ha tudja, hogy a közbeszerzés eredménye az önkormányzat honlapján lesz kint, és nem egy harmadik emeleti, eldugott faliújságon. De talán az önkormányzati alkalmazottak is elgondolkodnak, hogy ne csinálja már az összes óvodafelújítást a Jóska vagy a Lőrinc.”
Miért épp az EU-s pénzek?
Tóth István János szerint a rossz átláthatósági adatok ellenére az önkormányzati projektek korrupciós kockázata összességében kisebb, mint az állami beruházásoké. Ez pedig azért van így, mert a vizsgálatok szerint minél nagyobb egy beruházás, annál magasabb a hozzá kapcsolódó korrupció veszélye. Valószínűleg csökkenti a korrupciós kockázatot, ha egy képviselő-testület politikai erőviszonyai viszonylag kiegyenlítettek, ha egy politikai erő sem tudja hosszú időre bebetonozni a többségét.
A magyarországi vizsgálatok egyébként rendre kimutatják, hogy az EU-s projektek korrupciós veszélyeztetettsége magasabb, mint a nem EU-s pénzekből megvalósulóké. Ezt különösen érdekessé teszi, hogy az uniós beszerzésekre szigorúbb előírások vonatkoznak, az ellenőrzésért külön intézményrendszer felel. Az EU-s projektek átláthatósága sem rossz, a CRCB tanulmánya szerint 2015-ben a budapesti kerületek 100 százaléka megfelelő információkat közölt honlapján az uniós pályázatokról.
Tóth szerint az „uniós hatást” az okozhatja, hogy ezek a projektek rendszerint olyan fejlesztéseket takarnak, amelyek nem feltétlenül szükségesek a település mindennapi életének fenntartásához. „Ha beázik az iskola teteje, és fel kell újítani szeptemberre, akkor nem éri meg megkockáztatni a korrupciót, mert a munka esetleg nem lesz kész, silány minőségű lesz, a szülők fellázadnak. Ellenben egy a település nevezetességeit bemutató kiállítóteremnél kevésbé kínos a csúszás, az ilyen fejlesztések költségkerete is nehezen meghatározható, annyi pénzt pakolhatnak bele, amennyit nem szégyellnek.”
Következmények nélkül
Tóth és Purczeld is hangsúlyozza, hogy a magyarországi törvényi szabályozás elég szigorú, a gond a törvények betartatásával van. Igaz, 2013-hoz képest negatívan értékelik azt a változást, hogy a közbeszerzések adatait már nem az egyes önkormányzati honlapokon, hanem egy központi adatbázisban kell közzétenni. „A lakosok számára ez nem kézenfekvő, ráadásul a kozbeszerzes.hu nem igazán felhasználóbarát, inkább a közbeszerzések résztvevőinek tájékoztatását szolgálja” – mondja Tóth.
A honlapokon közzétett adatokat a Közbeszerzési Hatóság és az Igazságügyi Minisztérium is vizsgálhatná, figyelmeztethetné a törvényszegő önkormányzatokat, és végső esetben büntethetne is. Ez azonban a jelek szerint elmarad. „Hiába derült ki már a 2013-as tanulmányunkból, hogy az önkormányzatok túlnyomó többsége törvényt sért, még most, utólag sem tették közzé az elmaradt információkat” – mondja Purczeld Eszter. „Független kutatóműhelyként nekünk kell felhívnunk az önkormányzatok figyelmét a jogsértésre, aztán vagy figyelembe veszik, amit írunk, vagy nem” – panaszolja Tóth István János.
Jó hír azonban, hogy a tanulmány megjelenése óta több önkormányzat kereste meg a CRCB-t. Információt, tanácsot kértek arról, hogyan tehetnék átláthatóbbá internetes felületeiket. A törvényeknek való teljes megfelelés sem lehetetlen vállalkozás, a 2015-ös listán Bábolna, Balatonfűzfő, Balmazújváros, Újbuda, Bük, Cegléd, Hévíz, Szentes és Kecel is maximális pontszámot kapott.
