„Májushoz képest minden megyében csökkent a nyilvántartott álláskeresők száma” – olvasható a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) június havi jelentésében. A nemrég publikált dokumentum szerint június végén az egész országban nyilvántartott álláskeresők létszáma 524,4 ezer fő volt – ez pedig csaknem kétszázalékos (kicsivel több mint 10 ezer fős) csökkenés az előző hónaphoz képest, illetve 5,2 százalékkal (29 ezer fővel!) kevesebb 2011 júniusához viszonyítva. A foglalkoztatási hivatal adataival összhangban, májusban Czomba Sándor államtitkár is optimistán értékelte az elmúlt két év foglalkoztatási politikáját: „A kormány megállította a foglalkoztatottak számának zuhanását, s a munkában lévők száma immár huszadik hónapja növekszik.” A Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár „sok mindent megtettünk, mégsem dőlhetünk hátra, hiszen nagyon sok olyan, dolgozni akaró honfitársunk van, akinek nincs munkája”.
A narancs.hu az egyik leghátrányosabb helyzetben lévő megyében, Borsodban nézett körül. Az volt ugyanis az előzetes sejtésünk (helybeliekkel történő beszélgetések alapján), hogy az NFSZ statisztikái nem tükrözik a teljes képet.
Van munkájuk, de nem regisztráltak
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a megyei munkaügyi hivatal szerint 2012 májusában 65 ezer 242 ember keresett állást – tudta meg a narancs.hu. Csaba akkor már nem volt az álláskeresők között, ő ugyanis Hollandiában szerel állványokat. Hosszú évekig dolgozott az építőiparban, amíg ózdi cége a körbetartozások miatt csődbe nem ment. Utána két éven át ingázott kisebb cégekkel az ország különböző pontjaira, ám 2010-ben jött a külföldi munka lehetősége. Két kamasz lánya és felesége megérzi hiányát, de így legalább – mint mondja – normális nívón élhetnek. Csaba kéthavonta jár haza: ilyenkor egy hétig otthon van, majd minden kezdődik elölről. Keresete 1400–1600 euró között mozog, azaz csaknem félmillió forintot keres havonta. Itthon, főképp Borsodban ilyen fizetésre – legálisan – aligha lenne esélye.
Hasonló cipőben jár Árpád is: ő alpinistaként dolgozik Brüsszelben egy magyar cégen keresztül. Autószerelő-szakmával több vasipari munkát is kipróbált már, de a hazai 100–120 ezer forintos fizetésekkel nem jutott előre. Odakinn már öt éve lóg a kötélen: házfalakat fest, szigetel, máskor gépészeti berendezéseket javít. Kemény a munka, de azt mondja, megfizetik. Ötvenöt évesen még bírja a tempót, és igyekszik megalapozni a jövőjét, amit továbbra is Borsodban képzel el.
Képünk csak illusztráció!
Két borsodi forrásunk közül egyik sincs bejelentve munkanélküliként, és mindketten az elmúlt két évben mentek külföldre. Azt, hogy hány borsodi dolgozik külföldön – hivatalosan – nem tudni, mivel a megyei munkaügyi hivatalnak nincsenek erről adatai. „A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nem végez külföldi munkavállalással kapcsolatos adatgyűjtést, így nincs róla statisztikájuk sem” – tudatta a megyei munkaügyi központ a narancs.hu-val. Az EURES (Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja) sem tudja nyomon követni a hozzájuk fordulók elhelyezkedését, mivel nincs számukra visszajelzési kötelezettség. Aki ugyanis egyénileg vagy feketén vállal külföldön munkát, többnyire sehol nincs nyilvántartva, így nélkülük készülnek el az álláskeresői kimutatások. Ahogy „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem rendelkezik pontos információval arra vonatkozóan, hogy hány magyar állampolgár vállal külföldön munkát, illetve, hogy mely országokban” – kaptuk a tájékoztatást érdeklődésünkre.
Több tízezren odakinn
Mindez azért lényeges, mert – a munkaügyi központban dolgozó, ám névtelenséget kérő forrásainktól származó – információink szerint az észak-magyarországi térségből (Heves, Nógrád, Borsod) ma már több tízezren dolgoznak külföldön, jelentős részük pedig az elmúlt két évben döntött úgy, hogy átmenetileg, de itt hagyja Magyarországot. Legtöbben valamelyik nyugati országban (főleg Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában), de akadnak Borsodból olyanok is, akik a kazahsztáni Tengíz olajmezején keresik kenyerüket.
Ráadásul a külföldön dolgozó magyarok száma az elmúlt két évben jelentősen megnőtt: 2009 végén 3175 magyar állampolgár szerepelt a német statisztikai hivatal betelepülési nyilvántartásában, ez a szám 2011 végére 17 ezerre növekedett. Tavaly május óta pedig közel 17 ezerrel nőtt a magyar munkavállalók száma Ausztriában azután, hogy 2011-ben az osztrák munkaerőpiac megnyílt az unióhoz 2004-ben csatlakozó tagországok állampolgárai előtt. Ezzel együtt ma körülbelül hatvanezer magyar, azaz egy nagyobb méretű hazai város lakossága dolgozik nyugati szomszédunknál. (A Vas megyei ingázókról szóló cikkünket itt olvashatja.)
| Egyre többen A Tárki Társadalomkutatási Intézet 2012. május 23-án megjelent felmérése szerint jelenleg minden ötödik magyar felnőtt tervez külföldi munkavállalást. Ez az arány 2010-től a másfélszeresére nőtt. A megkérdezettek 13 százaléka pár hónapos, 16 százalékuk többéves munkát vállalna, 7 százalékuk pedig véglegesen elhagyná Magyarországot. Ezek a számok a Tárki szerint az elmúlt 20 évben soha nem voltak ilyen magas szinten. |
Hasonló tendenciáról számol be az EURES is: tapasztalataik szerint a külföldi munkavállalás iránt az utóbbi 1,5-2 évben jelentősen emelkedett az érdeklődés. A megyei munkaügyi központban dolgozó forrásunk pedig szintén a kifelé áramló, növekvő borsodi munkaerőről számoltak be. „Egyre többen mennek ki, mert ma már Budapest sem vonzó célpont: egyre kisebb eséllyel lehet ott elhelyezkedni. A közmunkáért kapható 47 ezer forintért pedig szintén nem marad itthon az, aki elmehet. Főleg akinek van valamilyen szakmája.”
A tendencia azonban – a fent említett regisztrálás hiányában – nem jelenik meg a megyei munkaügyi központok adatai közt, így azok országos összesítése valójában csupán látszólagos optimizmusra adhat okot, hiszen sokan (ez a szám akár elérheti a kétszázezret is) ahelyett, hogy bejelentkeznének munkakeresőként, inkább külföldre mennek szerencsét próbálni.
| Egy vonzó perspektíva: gyomszedés Hollandiában A közelmúltban Miskolcon toborzással egybekötött tájékoztatót szervezett a helyi munkaügyi központ. Az EURES hálózat munkatársa keresett munkavállalókat dán cégek részére, illetve Hollandiába, gyomot szedni. Közel 300 érdeklődő jelent meg a rendezvényen, jelentős részük angol nyelvtudással rendelkezett. Mintegy 60 fővel készült interjú, végül Dánia öt különböző részén 15 embernek biztosítottak munkát, míg hárman gyakornoki programban vehetnek részt. A holland partnernél 30 interjú után nyolc fő helyezkedett el. |
Persze akadnak rossz tapasztalatok külföldön is. A 26 éves Tamás egy borsodi városban dolgozott, ám nyolcórás munkaidejét hatórásra csökkentette az ügyvezetője, így fizetése már csak szűkösen fedezte megélhetését. Barátnőjével együtt találtak munkalehetőséget London egyik külvárosában, ahol a vendéglátásban tudtak elhelyezkedni – takarítottak és mosogattak. Egy hónapot végigdolgoztak, ám magyar munkaadójuktól onnantól csak hitegetést kaptak fizetés helyett. Ezt végül megunták, és inkább hazajöttek. Az utazás, illetve a kinti élet mintegy 200 ezer forintjukba került. Tamás azóta talált állást itthon: négy órában nyír füvet és sepreget, vagy épp az árurakodásban segít egy multinacionális cégnél. Ezzel havi 50 ezer forint nettót keres. Párja egyelőre kapja a munkanélküli-segélyt, és együttműködik a megyei munkaügyi központtal. Kettejük havi összbevétele nem éri el a százezer forintot.
| Falvak, ahol mindenki dolgozik – és ahol kevesen Két BAZ megyei faluban nincs nyilvántartott munkanélküli: Teresztenyén 17, Tornabarakonyon 9 fő munkaképes lakos él – ők mindnyájan dolgoznak. Ezzel szemben Hernádvécsén 39, Gadnán 40, Hernádpetrin 45,6 százalék a munkanélküliek aránya. Ózd térségében annak ellenére, hogy több ezren az ország más városaiban vagy külföldön dolgoznak, 18 százalék fölötti a munkanélküliség. |
