Messzebb kerültek Nyugat-Magyarországtól a légimentők

  • narancs.hu
  • 2023. december 27.

Kis-Magyarország

Sármellékről Marcaliba helyezték át a légimentőbázist, most már 35 perc alatt ér Sopronba a helikopter.

A Nyugat-Magyarországon élők számára nem olyan jó hír, hogy vadonatúj légimentőbázis épült Marcaliban – írja a Telex.

A Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ugyan örömmel jelentette be, hogy a sármelléki repülőtérről direkt azért helyezték át Marcaliba a bázist, hogy jobb legyen az ellátás területi lefedettsége Nyugat-Dunántúlon, a Telex által megkérdezett légimentési szakember szerint e lépéssel Nyugat-Magyarország egy részére, a 8-as főúttól északkeletre lévő területre már nem ér oda ideális idő alatt a helikopter. 

Ez azért is gond, mert az a vidék már eddig is távol volt a bázistól.

Sopron Marcalitól légvonalban 154 kilométerre van, Mosonmagyaróvár Marcalitól 143 kilométerre. Győr szerencsésebb helyzetben van, mert Budaörsről is kaphat segítséget, az csak 106 kilométerre van, és nem 124-re, mint Marcali.

Az ideális idő – bár törvény nem írja elő, csak szakmai irányelvek rögzítik – 15 perc, ez alatt ajánlott a mentőhelikopternek megérkeznie a sérülthöz. A hazai légimentők hivatalos adatai szerint a helikopter utazósebessége 254 kilométer óránként, a maximális sebesség 287 kilométer per óra. 260-nal számova Marcaliból 35 és fél perc alatt ér a légijármű Sopronba.

Magyarországon Miskolcon, Debrecenben, Szentesen, Szekszárdon, Marcaliban, Balatonfüreden és Budapesten működik légimentőbázis, egy-egy helikopterrel. Az összehasonlítás a nyugati országokkal ebből a szempontból sem kedvez nekünk, mert a sürgősségi betegellátással kapcsolatos elvárások sok helyen szigorúbbak: ami nálunk 15 perc, az máshol 8 perc. Az orvosok szerint az első tíz perc a legkritikusabb, ha ez idő alatt nem kezdik el az újraélesztést, ezután percenként tíz százalékkal csökken a siker esélye.

Arról, hogy mi számít elég gyors sürgősségi ellátásnak, lehet vitázni. Akad olyan település Magyarországon, ahol saját mentési központot működtetnek, hogy a faluban öt percen belül bárhová odaérjen a segítség:

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.