Messzebb kerültek Nyugat-Magyarországtól a légimentők

  • narancs.hu
  • 2023. december 27.

Kis-Magyarország

Sármellékről Marcaliba helyezték át a légimentőbázist, most már 35 perc alatt ér Sopronba a helikopter.

A Nyugat-Magyarországon élők számára nem olyan jó hír, hogy vadonatúj légimentőbázis épült Marcaliban – írja a Telex.

A Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ugyan örömmel jelentette be, hogy a sármelléki repülőtérről direkt azért helyezték át Marcaliba a bázist, hogy jobb legyen az ellátás területi lefedettsége Nyugat-Dunántúlon, a Telex által megkérdezett légimentési szakember szerint e lépéssel Nyugat-Magyarország egy részére, a 8-as főúttól északkeletre lévő területre már nem ér oda ideális idő alatt a helikopter. 

Ez azért is gond, mert az a vidék már eddig is távol volt a bázistól.

Sopron Marcalitól légvonalban 154 kilométerre van, Mosonmagyaróvár Marcalitól 143 kilométerre. Győr szerencsésebb helyzetben van, mert Budaörsről is kaphat segítséget, az csak 106 kilométerre van, és nem 124-re, mint Marcali.

Az ideális idő – bár törvény nem írja elő, csak szakmai irányelvek rögzítik – 15 perc, ez alatt ajánlott a mentőhelikopternek megérkeznie a sérülthöz. A hazai légimentők hivatalos adatai szerint a helikopter utazósebessége 254 kilométer óránként, a maximális sebesség 287 kilométer per óra. 260-nal számova Marcaliból 35 és fél perc alatt ér a légijármű Sopronba.

Magyarországon Miskolcon, Debrecenben, Szentesen, Szekszárdon, Marcaliban, Balatonfüreden és Budapesten működik légimentőbázis, egy-egy helikopterrel. Az összehasonlítás a nyugati országokkal ebből a szempontból sem kedvez nekünk, mert a sürgősségi betegellátással kapcsolatos elvárások sok helyen szigorúbbak: ami nálunk 15 perc, az máshol 8 perc. Az orvosok szerint az első tíz perc a legkritikusabb, ha ez idő alatt nem kezdik el az újraélesztést, ezután percenként tíz százalékkal csökken a siker esélye.

Arról, hogy mi számít elég gyors sürgősségi ellátásnak, lehet vitázni. Akad olyan település Magyarországon, ahol saját mentési központot működtetnek, hogy a faluban öt percen belül bárhová odaérjen a segítség:

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.