Paprikát csent a Műcsarnok

A Műcsarnok Mi a magyar? című kiállításának plakátja kísértetiesen emlékeztet egy 80-as években készült sorozat darabjaira. A festőt azonban nem kereste fel a fővárosi kiállítóhely, sőt, amikor Pinczehelyi Sándor maga írt levelet Gulyás Gábornak, még csak választ sem kapott rá. Több szakmabeli is állítja: hibáztak a kiállítás szervezői.

Pinczehelyi Sándor júliusban látta először a Műcsarnokban látható Mi a magyar? című kiállítás plakátjait. A kiállítást reklámozó paprikák saját, 80-as években készített sorozatára, a PFZ-re (értsd: Piros-Fehér-Zöld) emlékeztették.

A plakát és az eredeti mű

„Amikor megláttam a plakátot, írtam Gulyás Gábornak, hogy mennyire örülök, hogy rátaláltak a paprikás motívumra. Emlékeztetőül két paprikás kitűzőt is mellékeltem a levélben” – mondja a

Pinczehelyi Sándor

narancs.hu-nak Pinczehelyi Sándor, aki rövid, ironikus éllel megfogalmazott (ám válasz nélkül maradt) levelét hamarosan  L. Simon László kulturális államtitkárnak is megküldte.

A pécsi Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész nem véletlenül fogalmazott tömören: dolgozott együtt már Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgatóval, aki felkészült szakemberként természetesen ismeri a Pécsett élő festő munkásságát. A felhasználás – ezt fájlalja az alkotó – úgy történt, hogy még csak nem is értesítették őt.

Pinczehelyi egyébként nem plágiumot emleget, csupán a közöny, a nemtörődömség az, ami megdöbbentette. „Jó néhány évet eltöltöttem ezzel a három színnel, megfelelő hozzáállással, kutatással. A művek mögött egy magatartás van, amit csak úgy nem lehet a polcról leszedni és alkalmazni. A Műcsarnok gesztusa számomra az előzményekkel nem foglalkozó, vállvonogató, kit érdekel aspektusából fakadó, tipikus, mostani magyar hozzáállás” – utal a plakát „megszületésének” körülményeire a festő.

Más is észrevette

Nem a festő volt az egyetlen, aki a PFZ-re asszociált a plakátról. Bordács Andrea kritikus - aki szerint a kiállítás anyaga nagyon összetett, és a művek jó része kifejezetten izgalmas - már első pillantásra azt hitte, hogy a plakát Pinczehelyinek tulajdonítható. „Nem véletlenül: a PFZ-sorozat – melynek több darabján paprika is szerepel a nemzeti színekben – igencsak beépült a kulturális köztudatba, ráadásul Pinczehelyi PFZ-munkái az életművének is emblematikus sorozata. Aztán kiderült, hogy Pinczehelyi Sándor nem résztvevője a kiállításnak, ami meglepő volt, hisz a hazai művészetben ő és Horváth Tibor (aki szintén nem szerepel a kiállításon – a szerk.) azok, akik következetesen, szinte mániákusan a magyarság kérdését ragozzák.” (Más kritikusnak is feltűnt a hasonlóság, lásd például Hajdu István Magyar Narancsba írt kritikáját.)

Molnár Tamás grafikus, a PTE Művészeti Karának oktatója szerint: „ha egy ilyen tematikájú kiállításról van szó, felelőtlenség tudomást sem venni egy olyan művészettörténeti és ideológiai értelemben is fontos sorozatról, amire ez bizony erősen emlékeztet. A tények nem ismerete ebben az esetben sem mentesít a morális felelősség alól, ráadásul Gulyás Gábor biztosan ismerte a tényeket. Mielőtt a grafika szakon nekilátunk egy tervezési feladatnak, a tanulóknak kötelező feltérképezniük, hol mikor milyen formában jelent már meg ugyanaz a téma, ki és hogyan oldotta már meg azt a tervezői problémát. Az a feladatuk, hogy ezekhez képest találjanak új megfogalmazásokat és vizuális megoldásokat. Úgy tűnik, ez az utángondolás itt elmaradt. Kétségtelen azonban, hogy nem egyedüli jelenség ez a mai magyar, erőteljesen felhígult, a szakmai kánont figyelemre sem méltató grafikusszakmában.”

Gulyás szerint nincs miről beszélni

Gulyás Gábor

Fotó: MTI – Kollányi Péter

Nem érti a festő aggályait Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója. „A paprikát az arculatot tervező grafikus – a jóváhagyásommal – választotta. Azt gondolom, hogy ez a motívum képes megjeleníteni a kiállítás egyik meghatározó karakterjegyét: a sztereotípiákhoz való reflektált viszonyt” – mondja az igazgató. Hozzáteszi: „Pinczehelyi munkáit jól ismerem, négy-öt évvel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy együtt dolgozhattunk. A plakát nem az ő munkáit eleveníti fel, bár kétségkívül viszonyul munkáihoz, amennyiben – egyébként a grafikus szándékától függetlenül – értelmezhető azok parafrázisaként is. Ugyanannyira, mint például egy híres designtörténeti megoldás parafrázisaként. Azért azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy Pinczehelyi – egyébként szerintem fontos – munkái után soha többé, senki másnak nem szabad a paprikát mint motívumot megjeleníteni egy képzőművészeti kiállítás arculatán.”

Arról is érdeklődtünk, vajon miért nem reagált a művész megkeresésére Gulyás, és miért nem tisztázta a helyzetet. „Nincs mit tisztázni – válaszolta Gulyás. – Ez a típusú eset sajnos egyáltalán nem szokatlan Magyarországon. Bizonyára akadnak, akik emlékeznek arra, amikor egy kevéssé ismert szerző plágiummal vádolta meg Esterházy Pétert, mert szó szerint átemelt az írásából mondatokat. Az idézetet vagy a parafrázist jogi kategóriaként értelmezni számomra megmosolyogtató. A mi esetünkben persze még csak erről sincs szó.”

Egy szakjogász szerint szerzői jogi szempontból a Műcsarnok plakátja tiszta. „Nem másolta le, nem emelte át Pinczehelyi egyetlen munkáját sem. A kérdés nem jogi, hanem etikai természetű.”  


(A kiállításról Kürti Emese és Tamás Gáspár Miklós közös kritikája itt olvasható.)