A hosszú siker titka – Portré Pásztor Béláról

  • Kovács Péter
  • 2014.09.25 06:00

Kis-Magyarország

Talán Európa-szerte egyedülálló módon, közel fél évszázada vezeti az ország egyik legdinamikusabban fejlődő kistérségi központját, Veresegyházat Pásztor Béla polgármester. Már a Kádár-korszakban is azt vallotta, hogy a közjó érdekében időnként át kell lépni az életidegen szabályokat. Poros kis faluból tette közel fél évszázad alatt az ország egyik legdinamikusabban fejlődő kistérségi központjává Veresegyházat a város ma is hivatalban lévő polgármestere, Pásztor Béla. A Kádár-korban induló településvezető pályafutása azonban korántsem nélkülözi az ellentmondásokat.

Felmentette első fokon a Budapest Környéki Törvényszék Pásztor Bélát, Veresegyház polgármesterét a hűtlen kezelés vádja alól bűncselekmény hiányában 2012. január végén. Maga az eset akár még jól is jellemezheti a Pest megyei város első emberét: az ügy szálai még 1996-ra nyúlnak vissza, amikor a polgármester úgy adott el önkormányzati ingatlanokat 27,5 millió forintért a budapesti S+G Kft.-nek, hogy a szerződésben kötelezettséget vállalt a telkek 13 nap alatt történő teljes körű közművesítésére, ellenkező esetben az önkormányzat kötbért köteles fizetni a vállalatnak. A cég résztulajdonosa Somody Imre vállalkozó, a Plussz pezsgőtablettát gyártó Pharmavit Rt. korábbi vezetője. Igen ám, de Pásztor csak a vételi szándékot terjesztette a képviselő-testület elé, a kötbérre vonatkozó záradékra csak akkor derült fény, amikor megromlott a polgármester viszonya a városhoz egyébként éveken át más üzleti szálakkal is kapcsolódó Somodyval. (Ő építette például a lényegében városi kórházként üzemelő Misszió Egészségközpontot, amely az első MSZP–SZDSZ kormány által kiötlött irányított betegellátási rendszer mintaprojektje volt. A programot és így a Missziót az azt követő Orbán-kormány is támogatta.) A több mint 200 millió forintos kötbérkövetelésből végül olyan egyezséggel szállt ki a város, melyben kifizetett 122 milliót, cserébe viszont Somody Misszió-beli tulajdonrészének birtokába jutott.
Ily módon a bíróság szerint tulajdonképpen a város nyert az üzleten. (Nem így véli azonban az ügyészség, amely fellebbezett a nem jogerős ítélettel szemben.)



Fotó: MTI

Sokan egyébként már a vádemelést is sikernek tekintik egy olyan városban, ahol „országosan a legmagasabb a kedvezményesen telekhez jutó jogászok aránya” – ahogy egyik informátorunk fogalmazott. Amúgy nem ez az első, az állami szervek által kifogásolt megoldása a polgármesternek. Mint azt a narancs.hu-nak ő maga kifejtette, a szocialista korszakban is előfordult (és nem ígéri meg, hogy a jövőben nem esik meg), hogy „a közjó érdekében átlépi az életidegen szabályozásokat”. Elmondása szerint már a Kádár-korszakban is rendszeresen kellett „a szőnyeg szélén állnia”, ám bírósági szakaszig csak ez az ügy jutott el, aminek „ő kifejezetten örült”, hiszen így jogilag is igazolhatta ártatlanságát.


Párttag soha, de 25 évesen már üzemvezető
Az 1938-ban, a felvidéki Ipolybalogon, bírói felmenőkkel is büszkélkedő munkás-paraszti családban született Pásztor egyébként rekorder a magyar polgármesterek között: alighanem Európában is egyedülálló módon 1965-től vezeti települését, amely irányítása alatt négyezer fős, elszegényedett faluból az ország egyik legdinamikusabban fejlődő, 16 ezres városává vált.


Az 1948-ban, az akkor még Veresegyházhoz tartozó Erdővárosban (ma: Erdőkertes) letelepedő család gyermeke korán kitűnt (ellenzéke által is elismert) zseniális szervezési képességeivel. A ráckevei érettségi után megszerzett szerszámkészítői szakmájában csak rövid ideig dolgozott, 1960-tól már Dunakeszin üzemdiszpécser, 1963-tól pedig üzemvezető volt. Mindeközben szervezett Erdőkertesen színjátszó csoportot, tevékenykedett KISZ-titkárként és sportköri elnökként is. 1960-ban a váci járási tanács tagja és a kulturális bizottság titkára lett. Az igazi kiugrást azonban az akkoriban épülő veresegyházi kultúrház igazgatói tisztsége hozta el számára, amelynek elnyerése után olyannyira bekapcsolódott a falusi tanács munkájába, hogy 1965-ben, a Csomádra tsz-elnöknek eltávozó tanácselnök őt jelölte utódjának, amit el is fogadtak a tanácstagok, még annak ellenére is, hogy a járás többszöri felszólításának sem eleget téve, a magát a mai napig következetesen baloldaliként meghatározó vezető nem volt hajlandó belépni a pártba – holott „a szocializmussal, mint a kisemberek életének javítási programjával” alapvetően egyetértett az egyébként templomba járó egykori tanácselnök. Azért egy politikai esti egyetem és tanácsakadémia elvégzésére mégis rábeszélte a szocialista vezetés, amely tananyagból Marx közgazdasági tételeinek egy részét Pásztor Béla ma is vállalhatónak tartja.

Kádári emelkedés
Veresegyház felemelkedésének kulcsa a város környéki, meglehetősen rossz minőségű, homokos földek több lépcsőben történő „megszerzése” volt. Sokan mai napig neheztelnek Pásztorra az 1960-as években történt kisajátításokért, de nem volt átlagos megoldás az sem, ahogy a rendszerváltozáskor a kárpótlási jegyeket (és ezáltal a földeket) irreálisan magas áron vásárolták fel a tulajdonosoktól több 100 millió forintnyi hitelből, beelőzve a spekulánsokat. A megszerzett földeket aztán folyamatosan parcellázta fel a tanács 1968-tól, a budapesti átlagpolgárokat megcélozva. A telkek megvételére csábító vonzerőt pedig a – főleg társadalmi munkával kialakított – tóvidék képezte. Az eredetileg elhanyagolt patakmedret kitisztították, majd több duzzasztóval hangulatos horgász- és kirándulótavakká alakították. (Ráadásul helyi rendeletben a korban engedélyezett és a minisztériumban Pásztortól többször számon kért 13 négyzetméteres kalyibák helyett lehetővé tették akár 80 négyzetméteres házak felhúzását is a telkekre.) Versegyházon az ingatlanárak meredeken indultak felfelé, és a 80-as évekre már háromezer nyaralótulajdonosa volt a falunak.
Pásztor másik húzása az iparosítás támogatása volt. A cégeket sorra győzte meg az olcsón és nem mellékesen egy tulajdonostól megszerezhető földek hasznosításáról, amelyekhez jelentős infrastrukturális kiépítettséget is vállalt a város. Az 1989-ben érkező és hamarosan a település védjegyévé váló, gyógyszerforgalmazó Pharmavit Rt. után sorra érkeztek jelentős ipari üzemek a lakóterület köré, több ezer munkahelyet teremtve ezáltal. Ez magával vonzotta, hogy az amúgy is sok helyen téliesített „nyaralóházak” lakói közül egyre többen költöztek ki végleg: kezdtek sorban épülni a lakóparkok, a tendenciát pedig csak erősítette, hogy látványberuházások (uszoda, főtér, medvefarm) sora tette élhetővé az 1999-től városi rangra emelkedő és mára 16 ezresre hízó települést.

Nem gyűrte le a rendszerváltás sem
Közben Pásztor gond nélkül átvészelte a rendszerváltást is. Bár 1990-ben a pártok „a kisajátító” tanácselnök ellen kampányoltak, a lakosság túlnyomó többsége egyértelműen kiállt mellette. Pásztornak bejött, hogy úgy tudott továbbra is baloldali maradni, hogy egyúttal érvelhetett azzal is, hogy sosem volt párttag, és később sem lépett be egy pártba sem.


Fotó: MTI

A hirtelen növekedés azonban új problémákat is felvetett. Sokak szerint az úthálózat túlterheltté vált, és a környezetet is negatív hatások érik az ipari üzemektől. Pásztor első igazán látványos kudarcát is ezen a téren szenvedte el: a részben politikai indíttatásból is szerveződött zöld szervezeteknek sikerült megakadályozniuk egy fecskendőgyár építését 2007-ben. (Erről korábbi cikkünk itt olvasható.)

„Veresegyház egy szép piros alma, ami belül kukacos” – nyilatkozta lapunknak Horváth Ernő, volt fideszes polgármesterjelölt. Véleménye szerint a hibás közgazdasági szemlélet miatt a város hosszú távon fenntarthatatlan pályán mozog. A mértéktelen hitelállományt nem tetézni kellene újabb és újabb látványberuházásokkal, hanem mindenképpen csökkenteni, ami azonban szerinte Pásztorral lehetetlen. A polgármester azonban ezt másképp látja: „mindig is magas volt a hitelünk, ez nem probléma, ez mozgatja a gazdaságot” – érvel. Pásztor olyan 6-7 milliárd forintra teszi a jelenlegi hitel nagyságát, ami szerinte nem is olyan sok egy évi 10 milliárdos költségvetésű és ebből legalább 4 milliárdos saját bevételű városnak.

Mások szerint viszont jóval több lehet a valódi tartozás, főleg, ha még a Somody-perhez hasonlóan előkerülnek iratok a polgármester íróasztalából. Horváth Ernő információi szerint különösen a városüzemeltető GAMESZ-nél voltak „érthetetlen” kifizetések – legalábbis addig, amíg ő nem lett a GAMESZ vezetője. Horváth egyébként már nem dolgozik a GAMESZ-nél (innen azután távozott, hogy másfél éve alulmaradt a választásokon Pásztorral szemben), és azt még ő is elismeri, hogy a várost valójában működtető kapcsolati hálót teljes egészében csak Pásztor látja át, akár napok alatt összeomolhatna minden, ha ő hirtelen kiesne. (A polgármester több helyi vállalkozóval ápol igen jó viszonyt, ráadásul Pásztor egyik fia a szomszédos Erdőkertes vezetője.)
Az eltelt hosszú évtizedek alatt a polgármester bátran támaszkodhatott képviselő-testületeire, ahol mindig sikerült kialakítania a stabil többségű támogatottságát, még akkor is, ha esetleg az aktuális választás eredménye nem feltétlen ezt előlegezte meg. Pásztor ellenfelei szerint, aki „ellenáll”, annak nincs „karrier” Veresegyházon. A javaslatok többségét Pásztor terjeszti elő, amit kevés kivételtől eltekintve, elsőre át is tud vinni a szavazásokon.

Szakadt autóval járt
Mindebben, valamint sikereiben kétségkívül óriási szerepe van Pásztor Béla személyiségének. Kifogástalan úriemberként viselkedik, személyes kapcsolataiban bátran támaszkodhat egészen kivételes név- és arcmemóriájára. Akár 30 évvel ezelőtti személyiségekre és az azok családi hátterére is emlékszik. Így a város híres piacán sétálva név szerint szólíthat meg mindenkit, akár unokája egyetemi előrehaladásáról is érdeklődve. Az esküvők és temetések jó részén személyesen teszi tiszteletét, jószerivel nincs városi rendezvény nélküle, a bálokban pedig a táncparkettet is megkoptatja. Népszerűségét tovább erősíti, hogy az időnként felröppenő őrbottyáni birtokairól szóló híresztelések ellenére látható vagyona nincs. Ma is az egykoron apósa által épített házban lakik, és a legutóbbi évekig egy „szakadt” autóval járt be a hivatalba. A narancs.hu-nak úgy interpretálta magát, mint aki „tiszta fejjel és tiszta kézzel” tevékenykedett mindig, hozzátéve: „sosem állt be a sorba”, de szerinte fontosabb, hogy a szavai helyett inkább a „tettei ítéljék meg”.
A város lakossága pedig úgy tűnik, így tesz: 65 százalékkal nyerte a legutóbbi választást.

Neked ajánljuk