Pócs János azzal hárította el az ellenzéki vitameghívást, hogy inkább a kormányzattal szeretne

Kis-Magyarország

Sajátosan értelmezi a vitát Pócs János jászsági fideszes országgyűlési képviselő, aki érdekes érvekkel indokolta, hogy miért nem szeretne vitázni az ellenzéki jelölttel. 

Január 8-án alakult meg a Minden Fiatal Magyarországa (MFM, nagyjából a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom ifjúsági szervezete) Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezete, amely megalakulása után nem sokkal vitára invitált két jászsági politikust: a közös ellenzéki jelölt Kertész Ottót és Pócs Jánost, a Fidesz jelenlegi országgyűlési képviselőjét.

A levelet, amelyben a vitára hívták Pócs Jánost, közzé is tették. Ebben azt írták, szerintük a választások előtti vita alkalmas lehet arra, hogy egymástól ideológiailag és politikailag távol helyezkedő közéleti személyek ütköztessék érveiket, valamint a hallgatóság megértse a felek álláspontját.  

Úgy vélték, ahogy az ország számos helyén, úgy a Jászságban is kiélezett a politikai csatározás, az elfajult közbeszéd mára már olyan határokat feszeget, melyen véleményük szerint sokat enyhítene a két egymással szemben álló jelölt nyilvános vitaestje. 

Az MFM azt kérte Pócs Jánostól, hogy egy előre meghatározott, általa is elfogadott helyen és időben, előre egyeztetett témakörökben, mindkét fél számára elfogadható, pártsemleges, civil moderátor közreműködésével fogadja el a meghívásukat.  

Az MFM aztán a múlt héten már azt közölte, bár bíztak benne, hogy politikai kultúraváltás kezdődhet az ellenérdekelt felek érv alapú, minőségi eszmecseréjével, belátták, tévedtek. Pócs János ugyanis levélben közölte velük, hogy nem kíván élni a lehetőséggel.

A fideszes képviselő a Jászsági Térségi Televízióban fejtette ki bővebben, hogy miért nem áll ki vitázni. Itt azzal érvelt, hogy 

  • ő 2010 óta mindenkivel vitatkozik; 
  • az ellenzéki jelölt Kertész Ottóval jó barátságot ápolnak, ezt ne rontsák el;
  • a hatpárti „egyvelegnek” egymással kell vitáznia;
  • Kertész Ottó kampányfőnöke Szekeres Imre, most akkor ő Szekeres magyar hangjával vitázzon?
  • ő egyébként a vitát vállalja,

de azt szívesebben és főleg eredményesebben teszi a kormányzattal.

A Jászságban amúgy volt már egy, a magyar politikatörténet szempontjából is híres vita: Torgyán József (FKGP) és Szekeres Imre (MSZP) Jászapátin 1997. május 29-én csapott össze a művelődési házban. A vita két moderátora sem akárki volt: Forró Tamás és Havas Henrik. 

Abból a vitából inkább Szekeres Imre került ki győztesen, a következő évi választásokat az akkor még kormányzó MSZP elvesztette. Akkor jött az első Orbán-kormány Torgyán Józseffel együtt.

Múlt héten Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje is vitára hívta Orbán Viktor miniszterelnököt. Orbán a meghívásra nem reagált, de Hollik István, a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója azzal intézte el a dolgot, hogy Márki-Zay csak egy beosztott

Emlékezetes, hogy 2006. április 5-én rendezték az utolsó miniszterelnök-jelölti vitát hazánkban – amelyből Gyurcsány Ferenc került ki győztesen –, és nagyon valószínű, hogy idén sem lesz ilyen. Kérdés, hogy lesz-e majd olyan helyi fideszes politikus, aki hajlandó lesz kiállni. 

Borítóképünkön: Pócs János saját termesztésű dinnyéjével kínálja poltikai ellenfelét, Kertész Ottót. Forrás: Facebook/Pócs János

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.