A szervező Diverz Ifjúsági Hálózat önmeghatározása szerint „a Pécsi Tudományegyetemen működő Wlislocki Henrik Szakkollégium tagjainak egy új típusú önszerveződő közössége. A Szakkollégium inkluzív szemléletű, fiatalokat aktívan bevonni kívánó és a fiatalságot helyzetbe hozó tevékenység eredményeképpen jött létre a Diverse Youth Network, melynek tagjai elkötelezettek a hátrányos helyzetű csoportok támogatására, hisznek az önkéntesség erejében és a befogadó társadalom eszméjében.” Ennek szellemében kezdődik a gyülekező.
Fél kettőkor még csak néhány szervező, adománygyűjtő aktivista és szivárványszínű tárgyakat kínáló árus van a téren, valamint ingyen ölelést lehet igénybe venni az elfogadás jegyében.
Megjelenik két hidzsábos muszlim lány is, de valószínűleg nem ők a célközönség, mert mellettük két fiú ölelkezik, ezt látván elmennek onnan. Kapunk az azonos neműek házasságát a különneműékével egyenlőnek elismerését szorgalmazó szöveget szórólapon, kis matricákat és karkötőt. Hangos szó is esett, egy lányra szólnak rá, valami olyasmit, hogy „Nézz már magadra, teljesen normális vagy, nincs rajtad semmi, ami ne lenne normális. Ha én elfogadlak, fogadd már el te is magadat!”
Kis fehér autóval megérkeznek a Kétfarkúak, a tetőre applikálják a kutyát, szivárványos takaróval és néhány krepp-papír girlanddal szerelik fel harsány vidámság közepette.
Háromnegyed kettőkor már kezd megtelni a tér, megjönnek a diplomaták is. Kanadai, holland, brit zászlókat látunk. David Pressman, az Egyesült Államok nagykövete a Narancs.hu kérdésére, hogy találkozott-e a civil társadalom képviselőivel és mi a tapasztalata a civilekről, elmondta: „Figyelemre méltó a pécsi közösség. Minden alkalommal, amikor itt voltam, meglepett az itteni polgárok elkötelezettsége, az, hogy megpróbálják erősíteni értékeiket és a közösséget. Azt hiszem, amit ma megnyilvánul ebben, és abban, hogy milyen sokan jöttek el, azt jelenti, hogy sok magyar hisz a hazájában, hisz a jövőjében az országán belül, és azt akarja, hogy a jövő előre vigye a közösséget. És az Egyesült Államok természetesen készséggel támogatja őket ebben.” A nagykövet szerint az LMBTQ-közösség hátrányos megkülönböztetése nem kitalált probléma; ahol könyveket fóliáznak, múzeumigazgatókat rúgnak ki ilyen okból, ott az valóság, ami nem kerüli el a nemzetközi figyelmet. Néhány órával később a nagykövetség hivatalos közleményt adott ki: „Az Egyesült Államok mindig ki fog állni azok mellett, akik az alapjogok és az emberi méltóság előmozdításán dolgoznak. Míg ezek a bátor magyarok azért küzdenek, hogy biztosítsák jövőjüket és előmozdítsák jogaikat szeretett hazájukban, az Egyesült Államok büszkén vonul fel mellettük.”
A diplomatákkal civilek is beszélgethettek a téren, Pressman nagykövetet többen felismerték és üdvözölték. Kettőkor nagy rendőri készültség mellett elindult a tömeg. A szervezők megkérték a „Diplomats for Equality” molinóval vonulókat, menjenek a menet elejére, álljanak be közvetlenül a kétfarkú kutyás autó után, Pressman azonban ezt a privilégiumot nem kérte, de ő is vitte a molinót. Nem ők a fontosak itt, hanem a civilek. A nagykövetség néhány tagja a tavalyi Pride-ra készíttetett „Szabadság és szerelem” feliratú felsőben vonult.
Az első sarkon az egyik házból integetnek a vonulóknak, mindenki visszainteget, a Kutyák, a Momentum vezérkara, a diplomaták is. Jó arcok vonulnak egyébként, beszélgetni lehet a részvevőkkel, nem az a búval aszott populáció, akik többségben vannak a buszokon, köztereken. Kifejezetten élveztük, hogy belehallgathattunk beszélgetésekbe, amelyek nem arról szóltak, hogy hol olcsóbb a kifli és mi történt a legújabb reality drámában. Egyfarkú kutyákat simogathattunk. Szerelvényt igazító transzparens-hordozó helyett vihettük a rudat.
A menet elején a Kutyák „Leszarom” feliratú kétfarkú, egyszarvú kutyás molinója haladt.
Mellette, mögötte rovásírásos tábla. Kérdezzük, mi van ráírva, mert rovásírást nem tudunk kapásból olvasni. A tábla hordozója sem ismeri a felirat jelentését. Felidézünk egy hasonló esetet, amikor egy tréfás kedvű ismerősünk a Magyar Sziget nevű rendezvényen osztogatott rovásírásos XXL-es pólókat ingyen, amiket köszönettel el is kapkodott a közönség;0 így esett, hogy sokak mellkasán és hátán virított rovásírással a „Libsi vagyok! Éljen Gyurcsány!” felirat. A Pécsi Pride táblájára egyébként az volt írva, hogy „Minden apa férfi, minden anya nő”.
A Mi Hazánk Mozgalom pécsi szervezete egyébként tiltakozott a rendezvény miatt, nonszensznek nevezték. A Pécs Aktuál idézi Varga Tamás önkormányzati képviselőt, aki szerint „nonszensz az, hogy az LMBTQ-propaganda ennyire nyomul Pécsett, mert például már a gyerekeknek szivárványos napot is tartottak, a gyerekek érzékenyítése kapcsán. Egy hetero sem vonul fel, hogy hetero. Úgy gondolom, hogy a homoszexuálisoknak sem kell felvonulni Magyarországon” – mondta és közölte, hogy a Mi Hazánk Mozgalom pécsi szervezete molinókkal tiltakozik majd a rendezvény ideje alatt a Jókai téren. Ehhez képest egyáltalán nem csak homoszexuálisok vonultak fel, hanem többek között roma polgárjogi aktivisták is, a párt tiltakozása pedig elég gyengére sikerült, de erről majd később.
A Fidesz választókerületi elnöke szerint nem éri semmilyen megkülönböztetés az LMBTQ tagjait, ezért provokációnak tartja a rendezvényt és szerinte meg kell védeni az erőszakos LMBTQ-propagandától a gyermekeket, a rendezvénnyel kapcsolatban pedig a pécsiek már kifejezték véleményüket. „Érkezik az újabb provokáció a városba, mi úgy gondoljuk, hogy a pécsieknek békére, nyugalomra és fejlődésre van szüksége. Mivel az LMBTQ tagjait semmilyen megkülönböztetés nem éri a városban, így ezek a programok provokációt jelentenek, a pécsiek többsége is így éli meg” – mondta Őri László. Azt nyilván nem vette figyelembe, hogy az ilyen politikusi nyilatkozatok nem jelentenek-e provokációt...
A pécsiek erkélyekről nézték a menetet, sokan integettek vissza a vonulóknak. Csak egy panzió teraszán ácsorgó pár nő tagja köszönt vissza az integetésre felmutatott középső ujjal. A székesegyház mellett elhaladva „Jézus szeret téged!” megjegyzés hallatszik, mire a válasz az, hogy „Az egyháza nem”. Valaki az „Engedjétek hozzám a kisdedeket!” igét idézi, nyilván az egyház gyermekmolesztálási ügyeire utalva. Fotózhatunk szivárványos zászlós bazilikatornyos portrét és csoportképet, aztán egy időre beállunk a roma vonuló közösség „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” jelszavakat skandáló csoportja mögé.
Már a cél felé közeledünk, amikor észleljük, hogy időközben civilben beszivárgott a menetbe a Pesti Srácok (PS) stábja. A rendőri figyelem erre valami okból nem terjedt ki. Az egyik szervezőt környékezik meg a szokásos módszerrel, lesből, mindent videón rögzítve. Véletlenül éppen a szervező mögött vagyunk, így szendvicsben videózzuk egymást a PS stábjával, közöttünk a szervező, aki nem jön zavarba, mikrofont ragad és bemondja, hogy civilként van közöttünk Varga Ádám, „a farkak nagy szakértője”, aki nyilván azért jött, hogy rokonszenvét fejezze ki az LMBTQ-közösséggel. A közelben haladók hangos érzelemnyilvánítása közepette Varga próbálja előadni a sértettet, hogy őt zavarják a buzik az utcán, de az érvelés kicsit sántít, mivel ők jöttek a vonulók közé, és pontosan tudták, milyen a társaság. Szó szót követ, a helyzet kezd komikus lenni, majd Varga a HH (Helly Hansen) logós kabátú operatőrével és az operatőrt vezető piros kabátos szőke nővel együtt nagyjából négy perc purparlé után távozik.
Az egyik szervező bemutatja nekünk Bogárdi Nikolettát, aki „Gyere, anya megölel” feliratú táblát hordoz. Nikoletta elmondta, hogy sokáig az ellentáborhoz tartozott. Szélsőjobbos férj, Isten, haza, család, templomba járás, hagyományos értékek, minden. Aztán a legidősebb gyereke coming outolt. És akkor rájött, hogy nem számít a nevelés, a szerelem annál erősebb. És a szülő egyetlen dolgot tehet. Elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen. Közösségük azokat a fiatalokat segíti érzelmileg, akiktől a szüleik másságuk miatt megtagadták a szeretetet.
Beérünk a Széchenyi térre, a diplomaták összecsomagolják a molinót, bevonják a zászlókat, Pressman nagykövet is távozik. Beszédek lesznek és drag show. Több mint kilencezer lépés után édes a pihenés. Indulnánk kifelé, de egy szervező figyelmeztet, hogy ne menjünk arra, ott ellentüntetők vannak, a pár méterrel hátrébb álló rendőrsorfal úgysem fog átengedni a kordonon. Nem félünk és megpróbáljuk, mondjuk, azzal leszereljük kabáthajtókánkról a szivárványos matricát, levesszük a karszalagot és nekivágunk. Rendőr figyelmeztet, de átenged. És ekkor szembenézünk a Mi Hazánk Mozgalom ellentüntetőivel. Egy kis mellékutcában állnak, kijelölt helyen. Ketten fogják a „Stop Pécs Pride” feliratú molinót.
Ami azt illeti, a tiltakozás ebből a szempontból eredményes, mert a Pécs Pride tényleg megállt. Még hárman ácsorognak a nejlon ponyva mögött. Fotózzuk őket, mire egyikük félhangosan megszólal: „Csak mi maradtunk normálisak!” Mondja ezt olyan hangon, mintha azért méltatlankodna, hogy minden hülye szembejön az autópályán.
