A szentgotthárdi Pannon Kapu

Kicsinálták a közművelődés felelősét

  • Rápli Róbert
  • 2012. február 27.

Kis-Magyarország

Bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást a szentgotthárdi Pannon Kapu Kulturális Egyesület ügyében. Ám későn oszlott el a gazdasági bűncselekmény gyanúja: a korábbi elnököt már elüldözték, sőt a gyanú miatt az asszonyt többen inzultálták is a nyílt utcán.

Működött, de rászálltak, a vezetőt pedig kipiszkálták – tömören így foglalható össze a szentgotthárdi Pannon Kapu Kulturális Egyesület (PKKE) közelmúltja. Az eset azért is figyelemre méltó, mert az egyesület vezetőjét az itthon már-már klasszikusnak számító módszerrel „távolították” el: gyanúba keverték a helyi hatalom képviselői, ezért távozni kényszerült.

Az egyesület múltja
Szentgotthárdon még 2005-ben döntöttek arról, hogy a művelődési ház feladatkörét átruházzák egy felülről létrehozott civil szervezetre, a Pannon Kapu Kulturális Egyesületre. A felállás értelmében ez a nonprofit szervezet javarészt önkormányzati pénzből látta el a közművelődés kötelező feladatát.

A helyi színház a PPKE központja


A helyi színház, a PKKE központja

Fotó: A szerző felvétele


Az elmúlt hét évben az egyesület költségvetésére egyre súlyosabb teherként nehezedett az önkormányzati tulajdonú közművelődési épületek (a művelődési ház, illetve a színház) rezsije, ráadásul a helyi önkormányzat a szerződésben foglaltakhoz képest kevesebb pénzt is adott a működésre. Ennek következtében a PKKE végül eladósodott, és nem tudta kifizetni a fűtésszámláit sem. (Az önkormányzat 2010 végén nyolcmillió forint ilyen irányú adósságról tudott és tárgyalt.) Ez adta az alkalmat a független Huszár Gábor vezette szentgotthárdi képviselő-testületnek arra, hogy a választások után, 2010. november végén munkacsoportot hozzon létre az egyesület gazdálkodásának ellenőrzésére, jóllehet a korábbi belső ellenőri vizsgálatok egyike sem tárt fel súlyosabb hiányosságot és visszaélést. A munkacsoportba két külső bizottsági tag társaságában Reisinger Richárd alpolgármestert is beválasztották. „Sem a munka szakmai részével, sem a gazdasági részével nem voltunk elégedettek hosszú évekre visszamenőleg. Erről egyébként egyhangú testületi döntés is született tavaly januárban” – mondja a narancs.hu-nak Reisinger.

Támadásban a testület
A képviselő-testület 2011. január 26-i ülésén azt állapította meg, hogy a PKKE „súlyosan pazarló” és „felelőtlen” gazdálkodást folytat, amely „nincs összhangban a város költségvetési helyzete által megkövetelt irányelvekkel”. (…) „Az önkormányzat az érdekeinek megfelelő gazdálkodás garanciáját megfelelő – személyi kérdésekre is kiterjedő – következtetések levonásában látja.” Az ülésen Reisinger az egyesület rendőrségi feljelentése mellett érvelt. Az alpolgármester a munkacsoport megállapításait egy testületi előterjesztésben összegezte, melynek szóbeli felvezetése így kezdődött: „Kísértet járja át a Pannon Kapu Kulturális Egyesületet, Zuschlag János kísértete.” Előterjesztésében később az alpolgármester felemlegette, hogy a PKKE például bútort vásárolt saját használatára, miközben voltak használható irodaberendezései, továbbá számlakezelési gondokat említett, sőt kifogásolta azt is, hogy évekre visszamenőleg a színház ruhatári pénze – állítása szerint – nem volt rendesen elszámolva. (A többoldalas, a kifogásokat részletesen is tartalmazó előterjesztés itt olvasható, a 44. oldalon.)

Ezzel szemben a PKKE közgyűlése egyet nem értését fogalmazta meg „a vizsgálat lefolytatásának módszerével” és eredményével kapcsolatban. A kisvárosban egyesek a vizsgálódó alpolgármester munkamódszerét is kifogásolták ebben az időben. Sz.-né K. Edina, a PKKE akkori elnöke szerint ugyanis az alpolgármester minősíthetetlen stílusú bosszúhadjáratot vezetett ellene, valószínűleg azért, mert a korábbi polgármesterrel – Reisinger politikai ellenfelével – jó volt a szakmai kapcsolata. (A narancs.hu-nak az alpolgármester cáfolta ezt a feltételezést.)

Kulturális rendezvény a kisvárosban Szalainé elnöksége idején


Kulturális rendezvény a kisvárosban még Sz.-né elnöksége idején

Fotó: Tóth Csaba

 

Nemsokára az eljárás módszere miatt, továbbá azért, mert lehetetlennek látszott az önkormányzattal történő jövőbeni együttműködés, Sz.-né lemondott posztjáról, és vele együtt mások is távoztak a kulturális egyesületből. A leköszönő elnök utódját hamar megtalálták, ám – információink szerint – rövidesen háromról egyre apadt a diplomás szakemberek száma az egyesületnél.

A helyi grémium a 2011. február 23-i ülésén ismét foglalkozott a Pannon Kapuval. Megszüntették a revízióval megbízott munkacsoportot, egyúttal az önkormányzat ügyészségi vizsgálatát kezdeményezték az egyesületnél. Ezt követően Reisinger alpolgármester feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.

Hiába ártatlan, orrba vágták
Ezzel szemben úgy tudjuk, a hivatalos szervek semmit nem találtak megalapozottnak az önkormányzat gyanújából. Az illetékes körmendi ügyészség már korábban megállapította, hogy a PKKE működése törvényes, a sárvári rendőrség pedig a közelmúltban zárta le bűncselekmény hiányában a nyomozást – ez utóbbiról a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője tájékoztatta a narancs.hu-t. Nem hivatalos forrásból pedig úgy tudjuk, mindezt azzal indokolta a hatóság, hogy a nyomozás során megállapítást nyert: a PKKE az önkormányzattal kötött együttműködési megállapodásnak megfelelő szakmai munkát végezte el.

Sz.-né kálváriája azonban nem ért véget munkahelye elvesztésével: több atrocitás is érte a tavalyi feljelentés óta. Akadtak olyanok, akik beszóltak neki az utcán, és tolvajnak, illetve sikkasztónak bélyegezték, egy esetben azonban az orrát is beverte egy illető a becsmérlő szavak közepette.

Az alpolgármester kérdésünkre elmondta: múlt péntekig ők nem kaptak értesítést a nyomozás eredményéről, így nem tudja kommentálni értesülésünket. Ennek ellenére hangsúlyozta: bármilyen eredménnyel is végződik az eljárás, Sz.-nét nem tervezik semmilyen kárpótlásban részesíteni. Arról pedig – folytatta – nincs tudomása, hogy az asszonyt inzultálták volna Szentgotthárdon.   

Sz.-né egyébként időközben már munkába állt: kulturális felelősként helyezkedett el a Szentgotthárdhoz közeli Csörötneken.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.