"Adjátok be időben! Aki nem pályázik, azt én ölöm meg!" - ezzel a mondattal köszönt el az ároktői malacosztás vége felé május közepén Hegedüs Zsuzsa, a miniszterelnök szociális ügyi főtanácsadója (programjáról lásd: Gyorsított tanfolyam, Magyar Narancs, 2011. október 13.) Ároktő polgármesterétől, aki az esernyőt tartotta a szemerkélő esőben, míg a főtanácsadó beült a kutyája mellé az Audi hátsó ülésére. A felszólítás arra a pályázatra utalt, amit Hegedüs egy márciusi bejelentése szerint május elsején írtak volna ki ötmilliárdos kerettel a leghátrányosabb helyzetű kistérségek településein alakítandó szociális szövetkezetek számára - ám a kiírás mindmáig nem jelent meg. "Beadjuk, mindenféleképpen beadjuk" - fogadkozott derékban kissé megdőlve a polgármester asszony, aki ekkor még nem is sejthette, hogy nem sokkal később a Hegedüs által irányított Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány céltáblája lesz.
A miniszterelnöki főtanácsadó ezt megelőzően már kiosztott néhány helybelit: az egyik malacért reklamáló cigány embert például felháborodva oktatta, hogy az Ároktőn osztogatott malac és hozzá a takarmány nem jár, hanem adomány. A lényegtelennek tűnő különbségen nem véletlenül akadt fenn Hegedüs: ha a malac (csirke, kecske stb.) jár, akkor valamiféle normatív állami támogatásról van szó - ebben az esetben jogos lehet a kérdés, miért más az elbírálás mondjuk a szomszédos Tiszakeszin, mint Ároktőn. Ha viszont adományt kaptak a helyi szegények, akkor nincs mit számon kérni, tényleg csak a hálálkodásnak van helye. A letorkolt helybeli pedig láthatólag nem volt képes a szubtilis különbségtételre, hogy mikor beszél hozzá az alapítvány jótékony nagyasszonya, és mikor az államot képviselő hivatalnok - inkább eloldalgott malac nélkül.
"Mint kiküldött tudósítójuk ezt valószínűleg láthatta, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány mai ároktői malacosztásán a kiosztott 40 malacból 9 a listán nem szereplő családokhoz került. (...) Az ároktői incidens (sic!) teljes felelőssége az önkormányzatot terheli. Ennek ellenére a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány biztosítja a 9 pórul járt család számára az igényelt malacot, viszont elvárja, hogy Vargáné Kerékgyártó Edina személyesen kérjen elnézést a családoktól illetve az osztást végző önkéntesektől" - összegzi az eset lényegét és tanulságait az alapítvány elnöki közleménye. Az ároktői polgármester keresztneve egyébiránt Ildikó, de a kommüniké többi állítása is problémás.
Hegedüs Zsuzsa csirkefogás közben
Fotó: MTI
Mi történt?
Idén is a mondott községben indult az alapítvány "miniháztáji" programja: tavaly nagy sikert aratott itt Hegedüs Zsuzsa, amikor a tornateremben a falusi asszonyoknak adott életvezetési tanácsokat - nem számíthatott rá, hogy az eset "ároktői incidens" néven fog bevonulni a hazai malacosztás történetébe. A falu önkormányzata még februárban bejelentkezett az alapítványnál, és elküldte az akkor érvényes feltételek szerint összeállított listát a hatvanegy hátrányos helyzetű család nevével. Csakhogy februárban az alapítvány ez évre tervezett költségvetéséből még harmincmillió forint hiányzott, Hegedüs Zsuzsa pedig kijelentette, hogy ő nem kér állami pénzt a programjához. Ezzel egy időben a jelentkező önkormányzatokat értesítették, hogy szigorodnak a feltételek, a kettőnél kevesebb gyereket nevelő családok nem kaphatnak a szétosztandó háziállatokból.
Ároktőn a polgármesteri hivatal elkészítette és el is küldte az alapítványnak az új listát: ezen már csak negyven név volt. Május 18-án megérkezett a faluba az alapítvány teherautója a malacokkal meg a malaconkénti egyhavi táppal. Az önkormányzat dolgozói már várták a szállítmányt - a polgármester még közmunkásokat is kivezényelt, hátha szükség lesz rájuk. Rendben megkezdődött a malacosztás. Az alapítvány önkéntesei ragaszkodtak a saját listájukhoz, és az alapján adogatták le a teherautóról a malacokat meg a takarmányt. Mikor már a harmadik egygyerekes szülő távozott boldogan a jószággal, az önkormányzat dolgozói figyelmeztették az önkénteseket, hogy ebből baj lesz. A faluban pedig futótűzként terjedt a hír, hogy mégis kapnak malacot az egygyerekesek: szaladt is mindenki kiskocsival, nagytáskával, és a szerencsésebbek, még vagy hat család, meg is kapta a magáét, mire az önkéntesek rájöttek, hogy a magukkal hozott névsor a már érvényét vesztett bővebb, februári lista. Az alapítvány elnöke ekkor már Pest felé autózott, és a hír hallatán a munkatársait telefonon arra próbálta rávenni, hogy menjenek el azokhoz a családokhoz, akiknek nem járt volna malac, és vegyék vissza - de az önkéntesek dacoltak vele. Mire Pestre ért a főtanácsadó, összeállt a válságkommunikáció vázlata, később pedig a fent idézett közlemény: a kudarc oka, hogy az önkormányzat nem adott segítőket, és nem segített az alapítvány munkatársainak, akik persze nem ismerhetik a helyi ügyeket, de lesz kárpótlás az osztásból kimaradtaknak, Edina polgármester pedig kérjen bocsánatot.
Hogy miért a gyerekszám a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítványnál az adományozás abszolút kritériuma, azt nem sikerült megtudnunk az alapítvány vezetőjétől - holott ez volt az érintettek számára is a legkevésbé érthető mozzanat. Az egyik településen például a gyerekét egyedül nevelő rokkantnyugdíjas özvegyasszonyt állították szembe azzal a háromgyerekes családdal, akik szegények ugyan, de a most kapott malac a másik kettő mellé került az ólba. Hegedüs Zsuzsa pedig láthatólag nem tudja azt, amit mindenki, aki ténylegesen, testközelből is ismeri a kistelepülésen élő nincstelenek - Hegedüs szóhasználatával: nyomorultak - világát. "Ezekben a többnyire leépült közösségekben bármilyen támogatás kiosztása, legyen az ruha, pénz, élelem vagy a gyerekek kirándultatása a megyeszékhelyre, nagy körültekintést, tapasztalatot és empátiát igényel - mondja egy szegényeket segítő regionális civil szervezet vezetője. - Itt ugyanis mindenki pontosan ismeri a többiek helyzetét: akár tíz kiló cukorral évekig tartó ellenségeskedést tud szítani felelőtlen jótékonykodás egy ilyen közösségben." Ároktőn mindenesetre a negyven malacon túl síró és vérig sértett önkormányzati dolgozókat meg csalódott, dühös embereket hagyott maga mögött az alapítvány.
Bocsánat, csináljuk
Vargáné Kerékgyártó Ildikó persze bármikor és bármiért hajlandó bocsánatot kérni - ahogyan vélhetőleg az a baranyai körjegyző is, akit szintén bocsánatkérésre szólított fel az alapítvány vezetője, mert ő is elrontotta a műsort. A kiszolgáltatottsági láncolatban a kistelepülési vezetők meglehetősen alul helyezkednek el: ha valaki kegyvesztetté válik, az általa irányított, kevés saját bevétellel rendelkező, a felsőbb döntéshozói szintektől függő település gyorsan nehéz helyzetbe kerülhet.
Az ároktői polgármester megalázása amúgy indokolatlan: míg a Hegedüs Zsuzsa listáján szereplő 800 település vezetőinek többsége sem ide, sem máshová nem pályázott a településén élő legrászorultabbak érdekében, addig Vargáné Ildikó azon kevesek egyike, akik - szakítva a hagyományos, "tanácselnöki" szerepfelfogással - aktív, kezdeményező szerepet vállalnak a foglalkoztatottság bővítésében. Ráadásul ez nem csak abból áll, hogy a munkaügyi kirendeltséget ostromolja újabb közmunkásstátuszokért. (Jelenleg Ároktőn nincs egyetlen ember sem, aki munkaügyi szempontból "ellátatlan" lenne.)
Ebben a szegénység és az elzártság minden nyűgétől sújtott faluban - az iskolába járó 130 gyerekből kilenc kivételével mindegyik halmozottan hátrányos helyzetű - évekkel ezelőtt indult el a közös gondolkodás arról, mit lehetne csinálni, hogy legyen helyben jövedelemtermelő munka. A projektgenerálásban, azaz helyi foglalkoztatási program elindításában a Polgár Alapítvány vállalt aktív szerepet: akkor még kifejezetten roma programról volt szó, a helyi romák adták a gyógynövénygyűjtés és feldolgozás ötletét is, de a helyi roma közösségnek nem volt elég ereje önállóan végigvinni a dolgot. Végül egy kistérségi konzorciumi pályázat keretében nyert az önkormányzat öt másik településsel összefogva közel háromszázmilliót erre - ebből mintegy hetvenmillió Ároktő "saját" pénze. A tavalyelőtt kezdődött programban huszonnégyen szerezhettek gyógynövény-termesztői szakképesítést és némi gyakorlatot. A záróvizsga szóban zajlott, mivel néhányan írástudatlanok, de a többiek segítségével ők is megszerezték a képesítést. A program a képzés 17 hónapja alatt versenypiaci ("normál") minimálbért biztosított a résztvevőknek - jövőre már az önkormányzat saját földjén termesztett gyógynövény bevételéből kell fedezni a jövedelmek egy részét. Huszonnégyen vizsgáztak, de a program - dacára annak, hogy némiképp fel is dolgozzák a termést - hosszabb távon csak hét embernek biztosítja a megélhetést. Ez a szelekció nyilván sok konfliktussal jár majd, de vélhetőleg mégsem zilálja szét teljesen az emberi kapcsolatokat: az elmúlt másfél év alatt, mintegy a program járulékos hasznaként, láthatóan kialakult egy szolidáris közösség.
Szemben a Hegedüs-féle falusi kényszerszövetkezetekkel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) favoritja, az ún. foglalkoztatási szövetkezet bekerült a tavasszal elfogadott 2012. évi XXXVII. törvénybe. Eszerint a foglalkoztatási szövetkezet olyan "szociális szövetkezet, amelynek legalább 500 természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat a tagja", fő profilja pedig a munkaerő-kölcsönzés, illetve a munkaközvetítés. Szakértők szerint a jogszabály több legyet üt egy csapásra: egyrészt újabb esélyt próbál teremteni a kormány és az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) tavalyi megállapodásában szereplő százezer tartósan munkanélküli roma foglalkoztatásának - a vállalásból eddig szinte semmi nem valósult meg, és hírek szerint az ORÖ vezetése már nagyon szeretne valami látható eredményt: iskolákat, intézményrendszert vagy legalább formális szerepet a közmunkaprogramokban.
Az is nyilvánvaló, hogy a kormány a foglalkoztatási szövetkezetekkel a nagy élőmunka-igényű vízügyi, útépítési stb. projektekhez a tömeges közmunkáztatás intézményi hátterét próbálja megteremteni. Matolcsy György miniszter júniusban a költségvetéssel összefüggésben háromszázezer közmunkásról beszélt: ez az idei létszám duplája, miközben a költségvetés tervezetében erre a bővülésre egyetlen forint forrás sincs. Könnyen lehet, hogy a kormány uniós pályázati pénzekkel próbál majd trükközni, hiszen a foglalkoztatási szövetkezet de jure "atipikus" foglalkoztatási forma, és elterjesztését az unió is támogatja.
E szép jogalkotói sikernek persze vannak árnyoldalai is: például az, hogy a törvény egyértelműen diszkriminatív - mondja Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. Hiszen olyan követelményt támaszt a nemzetiségi identitású szövetkezeti tagokkal szemben, amit a többségiekkel szemben soha, sehol: minimum ötszázan kell, hogy szövetkezzenek. Szerinte az egész ötlet amúgy is abszurd, hiszen lényegében a közmunkára kényszerített embereket tereli be egy olyan szervezeti formába, aminek az önkéntesség az alapja. Az meg stílus kérdése, hogy ily módon éppen a szolidaritásra, egyenrangúságra és kölcsönösségre épülő szociális szövetkezet teremti meg a szervezeti kereteit a munkaerő-kölcsönzésnek, ami szerinte lényegében a modern kori rabszolgaság legalizált formája.
Aki nem pályázik
Hegedüs Zsuzsának viszont - szemben az ároktőihez hasonló bonyolult, költséges és kevés látványos eredményt ígérő programokkal - a szegénység minden problémájára van egy egyszerű és rossz megoldása. (Az állásukat vesztett diplomások szerinte például az elnéptelenedő falvakba költözhetnének, ahol olcsó a lakás, meg lehet termelni az ennivalót, és lehet dolgozni közmunkásként.) A leghátrányosabb helyzetű kistérségek legfőbb gondjára a közmunka és az önfenntartó "miniháztáji" egyesítésével létrehozott modellt kínálja, amit vélhetőleg félreértésből szociális szövetkezetnek nevez (lásd keretes anyagunk interjúját). A koncepció - Hegedüs nyilatkozatai alapján - arra épül, hogy a helyi közmunkásokból alakuló szociális szövetkezetek az önkormányzat földjén megtermelik majd a település élelmiszer-szükségletének valamekkora hányadát. Az elgondolás szerint mindenki jól jár: egyszerre tesznek szert némi jövedelemre a helyiek, és a kistelepülési szegények körében terjedő éhezés és alultápláltság is felszámolható lesz a település méretűre felnövesztett "miniháztáji" révén. Mindez nem új, hiszen van már néhány település - például Ináncs vagy Rozsály -, ahol ez a fajta kváziönellátás évek óta működik, és az is tény, hogy egyre több önkormányzat próbál a saját földjén közmunkások bevonásával élelmiszert termelni. Csakhogy szakértők szerint nem az a kulcskérdés, miképp lehet elterjeszteni ezt a modellt, hanem sokkal inkább az, hogy - az évek óta tartó "sikerpropaganda" ellenére - miért nem terjedt el eddig "magától"? Amíg erre nincs tényeken alapuló magyarázat, vakrepülés az önfenntartó települést üzemeltető pszeudoszociális szövetkezetek forszírozása.
A koncepció végül nem került be a szociális szövetkezeteket érintő tavaszi törvénymódosításba, de ez nyilván nem jelent semmit: Hegedüs Zsuzsa szerint a miniszterelnök "már háromszor aláírta az előterjesztést, csak a nehézkes államapparátuson akadt el" - így a pályázatokat sem írták ki. Viszont kizártnak tűnik, hogy ezzel véget érjen a valós szegénypolitikát helyettesítő PR-akciósorozat. Hiszen a miniháztáji, ugye, páratlan siker: "Újabb lehetőséget kaptak a hátrányos helyzetűek" - rendszerint ilyen címekkel tudósít a kormánypárti sajtó Hegedüsék akcióiról, ezúttal konkrétan egy áprilisi (!) gyümölcsfacsemete-osztásról volt szó. Az egyszerű eszközökkel és kevés befektetéssel elért sok látványos siker előbb-utóbb nyilván újabb ötletekre készteti a miniszterelnök főtanácsadóját. Azt sem titkolják kormánypárti politikusok, hogy hamarosan a parlament elé terjesztik a polgári törvénykönyvbe illesztett új szövetkezeti törvény koncepcióját. Vannak távlatok.
Az együttműködés szervezeti formájaMészáros Zsuzsa szakértő, közösségfejlesztő Magyar Narancs: Úgy tűnik, a kormány megkedvelte a szociális szövetkezeti formát, sőt ki is terjeszti azt a most kodifikált foglalkoztatási szövetkezeti formával. Mészáros Zsuzsa: Tavasszal még az az információ terjedt el, hogy akik jelenleg a Start-munkaprogramban vesznek részt, és képzésben is részesülnek, ha szociális szövetkezetet alapítanak, megkaphatják majd azokat az eszközöket, amelyeket a Start-programban az önkormányzatok pályáztak meg. De ha minden egyéb feltétel rendelkezésre is áll majd, akkor inkább csak egyszerű szociális szövetkezetek tudnak létrejönni, hiszen a Start-programban jellemzően települési szinten foglalkoztatnak közmunkásokat - értelemszerűen a foglalkoztatási szövetkezet kritériumaként előírt 500 főnél jóval kevesebbet. Ebből tehát nem lesznek foglalkoztatási szövetkezetek. MN: Mi a helyzet a Hegedüs Zsuzsa által tavasszal beígért kistelepülési szövetkezetekkel? MZS: A problémát az jelentheti - akár a Start-programokból, akár a Minden Gyerek Lakjon Jól által indított háztáji munkákról van szó -, hogy azzal, hogy eszközöket biztosítanak vagy pénzt tesznek hozzá, ezekből a mostani közfoglalkoztatási formákból még nem lesz szövetkezet. Ezek a központi akaratból létrejövő szervezetek ugyanis alapvetően nem fogják teljesíteni a szövetkezet lényegi kritériumait: hogy mindenki egyenrangú; hogy minden tagnak egyenlő értékű szavazata van, amellyel felelősen, a szükséges információk birtokában él; hogy ismerik és gyakorolják a demokratikus működés szabályait, az együttműködés kultúráját. A közmunka ehhez képest egy mások által irányított tevékenységi forma. Ebből nem lehet csak úgy áttérni a szövetkezeti működésre, ez a közmunkában szocializálódott embereknek nem megy automatikusan. Persze fel lehetne készíteni a résztvevőket, de ez viszonylag időigényes folyamat, és most gyors eredményekre van igény. A Minden Gyerek Lakjon Jól programban ráadásul egyéneket támogatnak, és semmi sem utal arra, hogy valamit is a közösségben, a közösségért kellene tenniük az embereknek. Az alávetettséget és kiszolgáltatottságot, nem pedig az önállóságot, döntési szabadságot erősíti ez a program. MN: Mik lennének a sikeres működés feltételei? MZS: Tapasztalatom szerint az a szociális szövetkezet tud sikeres lenni, ahol a résztvevők elkötelezettek a közös működtetésre, ahol megfelelő irányítottsággal, de mégis demokratikusan tud működni a szervezet. Nagyon fontos, hogy az a környezet, amiben a szövetkezet működik, elfogadja a szociális szövetkezetet a maga sajátos működési módjával, hiszen másképp nem fogják igénybe venni az általa nyújtott szolgáltatást vagy termékeket. És természetesen gazdaságilag is meg kell állnia a saját lábán. További fontos feltétel, hogy pénzbeni jövedelmük is legyen a szövetkezetben dolgozóknak - amellett, hogy a tagok közti kölcsönösségnek, a kölcsönös segítségnek működnie kell: ez utóbbi a hosszú távú fenntarthatóság elsődleges biztosítéka. MN: Van esély arra, hogy épp a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben sikeresen működjenek ilyen szervezetek? MZS: Csak akkor, ha az adott közösség az első pillanattól be van vonva a szövetkezet létrejöttének minden mozzanatába. Ha viszont valamiféle központi akarat nyomán a szociális szövetkezet mindössze a közmunka megszervezésének preferált formája lesz, akkor - szövetkezetként legalábbis - kudarcra van ítélve a koncepció. |
