Kardiológus altat Miskolcon, mert nincs elég altatóorvos

Kis-Magyarország

Kritkus lett a miskolci kórházakban, állítja a helyi Jobbik. Az emberminisztérium szerint minden rendben van, az is, hogy nem szakorvos altat.

A miskolci kórházban februárra súlyos hiány alakult ki altatóorvosokból, hívta fel a figyelmet még januárban a miskolci Jobbik képviselője. Badány Lajost egy belső informátor tájékoztatta az elszomorító és aggasztó helyzetről. De nézzük, miről is van szó a kiszivárgott információk alapján:

  • A kevés szakorvos miatt más szakterületekről berendelt, aneszteziológiai gyakorlattal nem rendelkező orvosok, például kardiológusok végzik az altatást, ami magában rejti a műhiba veszélyét. Jórészt olyan kollégákat dolgoztatnak, akik nagyon rég végeztek altatóorvosi tevékenységet.
  • A megyei kórház vezetői állítólag a fiatal szakorvosjelöltek ügyeleti díjának minimális emeléséről hallani sem akarnak, miközben a szomszédos megyeszékhely kórházában egy szakorvosi fizetés másfélszerese a miskolcinak.


A képviselő állításairól megkérdezttük az illtékeseket, de az összevont miskolci kórházak vezetésétől nem érkezett semmiféle reakció. Kérdeztük az orvos végezttségű Kriza Ákos fideszes polgármestert, jelezte-e a fenntartónak a súlyos helyzetet, de a városházáról sem kaptunk választ.

Igen, de...

Egyetlen hivatalos reakció létezik: Jakab Péter, miskolci országgyűlési képviselő kérdéseket tett fel az  Emberi Erőforrások Minisztériumának, amely törvény szerint nem kerülheti meg ilyen esetekben a válaszadást.

false

 

A tárca végül közvetlenül a jogszabályban megszabott határidő lejárta előtt kedd éjfélkor adott válaszokat Jakab Péter, miskolci országgyűlési képviselőnek. Rétvári Bence államtitkár azt írta, folyamatosan biztosított az ellátás a miskolci kórházak valamennyi szakorvosi területén, így az aneszteziológiát és az intenzívterápiát illetően is. Rétvári ugyanakkor nem cáfolta, hogy más szakterületben jártas orvosokat is bevetettek, miként fogalmazott: a Központi Intenzívterápiás Osztályon 24 órában 6 orvoskolléga látja el a feladatokat, akik az ügyeleti műtőben is dolgoznak. Műtetétet elhalasztani nem kellett.

Kásler Miklós emberminiszter szavait tolmácsolva Rétvári arról tájékoztatta az ellenzéki képviselőt, hogy a miskolci kórházak "életpályamodellje egyértelműen sikeres", hiszen januárig 19 altatóorvos csatlakozott hozzá. A rezidensek és szakorvos-jelöltek túlmunkával akár bruttó félmillió forintot is kereshetnek.

A sikeres életpályamodell ellenére Rétvári beismerte, hogy az altatáshoz más szakterületről is alkalmaznak orvosokat, de ennek csak az az oka, hogy a szakorvos-jelöltek a szakvizsgájukra készültek.

Az államtitkár furcsállotta, hogy az ellenzéki képviselő "megtitltaná", hogy egyes, szakvizsgájukban szereplő tevékenységet folytathassanak a miskolci orvosok. Arra pedig hangsúlyosan felhívta a figyelmet, egyik altatásra berendelt orvost se kötelezték, hogy aneszteziológusként is helyt álljanak, tehát az ezek szerint önként vállalták.

A papír mindent elbír

Jakab Péter a Narancs.hunak úgy kommentálta a választ, a papír lehet hogy mindent elbír, de a betegek nem. Az intézményből származó infromációik megerősítik azt, hogy a hivatalos propagandának ellentmond a valóság.

Jakab Péter és Vona Gábor 2014-ben

Jakab Péter és Vona Gábor 2014-ben

Fotó: MTI

 

Badány Lajos a konkrétumokról azt mondta, őket arról tájékoztatták az intézményben dolgozók, hogy az 51 aneszteziológusból csak 12-en választották az életpályamodellt, ketten nyugdíj előtt állnak. Az leterheltségére jellemző, hogy egy-egy altatóorvosra hetente két nap készenléti ügyelet jut, van, aki haza se megy emiatt, mert másnap nappalos műszak vár rá.

Az ügyeleti díjat azt követően emelték, hogy sajtótájékoztatót tartott a kritikusssá vált helyzetről, de az még így is elmarad az elfogadható mértéktől, a politikus úgy tudja, ezért három rezidens távozásra készül. Badány hozzátette, senki nem tiltanának el hivatása gyakorlásától, ezt félreérthette a miniszter, csupán azt szeretnék, ha megbecsült és gyakorlott szakorvosok végeznék az altatást, ezzel kizárva a kockázatokat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.