„Szóbeli” engedéllyel épült aszfaltos út a fideszes képviselő balatonlellei nyaralójához

Kis-Magyarország

A Witzmann Mihály nyaralójához vezető önkormányzati út leaszfaltozását a képviselő felesége fizette, de annak nem találtuk nyomát, hogy a hivatalos engedélyezési utat végigjárták volna. 

Mint arról korábban beszámoltunk, Witzmann Mihály fideszes országgyűlési képviselő és -jelöltnek Balatonlellén van egy háza, ami állítása szerint egy 50 négyzetméteres borospince és présház, mezőgazdasági ingatlan.

A ház a felesége, Witzmann Ágnes nevén van, Hadházy Ákos független képviselő pedig korábban arról írt, hogy bár külterületen termőföldet csak „gazdák” vásárolhatnak, arra épületet csak mezőgazdasági céllal építhető, valóságos iparág jött létre az ezzel kapcsolatos csalásra, Witzmann Ágnes pedig egyéni vállalkozóként be is jelentkezett borszőlő- és almatermesztésre, de vállalkozását három hónap után fel is függesztette; a részben a nevén lévő cég pedig bár papíron szintén borászattal foglalkozik, nincs árbevétele. 

A "borospince" pedig, mint arról beszámoltunk, egy emeletes-erkélyes nyaraló benyomását kelti: 

Witzmann Mihály ezek után indulatos Facebook-posztban állította vehemensen, hogy az emeletes építmény igenis pince, és azzal vádolt minket, hogy fotózás céljából magánterületre léptünk, de ez nem igaz. A helyszínen járva viszont feltűnt, hogy a Witzmann-házhoz vadonatúj műút vezet, holott a környező dűlőutak jellemzően földutak, ezért egy kicsit utánanéztünk.

Witzmannék ingatlanához a 0115-ös számú közút vezet, ami önkormányzati tulajdon. Megkérdeztük Balatonlelle polgármesterét, Kenéz Istvánt, miért éppen ezt az utat újították fel, ami semmilyen más telekre nem csatlakozik, hanem egyenesen a Witzmann villához vezető zsákutca.

 
A "pince" és az út
Fotó: A szerző felvétele

A polgármester elmondása szerint viszont felajánlásból lett kész Witzmannék útja. Ekkor kapcsoltuk be a hangrögzítőt.

Narancs: Tehát az önkormányzatnak nem került pénzébe, de valami hozzájárulást kellett adni?

Kenéz István: Nem. Mi nem tudtuk volna ezt megcsinálni. Nekünk sajnos ugye van egy pályázatunk, 300 millió forint 6 kilométer hosszúságban, de a hegynek más területén van az az aszfaltozás. A pályázaton kívül más lehetőségünk, pénzügyi eszközünk nincs, hogy itt akármilyen szilárd burkolatú utat csináljunk. Csak toldozunk, foldozunk, először a murvás utakat próbáljuk karbantartani, de örömmel vettük azt, hogy valaki felajánlotta, hogy megcsinálja ezt. Nekünk egy fillérünkbe nem kerül. Ezért elfogadtuk.

Narancs: Szabad tudni, hogy ki volt az, aki megcsinálta?

Kenéz István: A Jáki András.

Narancs: Neki is ott van telke?

Kenéz István: Nincs. Ő egy vállalkozó emberke és ő nekünk elég sokat dolgozik. És most megrendelték nála ezt az aszfaltozást. András fölkeresett engem, mondtam neki, hogy természetesen. Kint a helyszínen megnéztük. Mondtam neki, hogy minden további nélkül hozzájárulunk, csak nekünk egy fillérünkbe ne kerüljön. Esetleg gépi erővel tudunk besegíteni. Mi csak a murvás útnak az elegyengetését tudtuk megoldani, a többit, az aszfaltos részét azt ők intézték.

Narancs: Azért elég sok út van még, amit el kéne intézni… Ezt a Witzmann képviselő úr villájához vezető utat tavaly csinálták meg?

Kenéz István: Tavaly. Igen. Az út már megvolt, csak murvás út volt. Az aszfaltozás került rá a tavalyi évben.

Narancs: Október? November? Vagy valahogy így?

Kenéz István: Hát, én most így kezit csókolom, meg nem tudnám mondani, annyi minden történt azóta. De szerintem meglehet, hogy egy kicsit előbb is, mint október.

Narancs: Csak furcsa, mert ez az az utca (Witzmann villájához) csak oda vezet.

Kenéz István: Mivel ez egy zsákutca és a Witzmann Misinek a telke az utolsó telek, ez addig meg lett csinálva, ameddig az út tartott, ugye.

Narancs: Tehát az önkormányzat adott az építtetőnek települési, tulajdonosi hozzájárulást? Valami papír csak kellett.

Kenéz István: Én ezt a Jáki Andrással így… megbeszéltük kint a helyszínen. Nem adtam én neki… nem kellett neki. Régóta ismerjük egymást. Itt dolgozik a városban. Azt mondta, őneki elég, ha én engedélyt adok rá, és nem tesszük szóvá, hogy ő mit csinált. Buta lennék, ha jó dolog meg lenne vétózva valamilyen formában. Szóban történt a megegyezésünk, de nem az első, és remélem, hogy nem is az utolsó lesz ilyen szempontból.

Nem mindenki ilyen szerencsés, hogy szóbeli megegyezés alapján kényelmesebbé teheti magának a közterületet. Szabály szerint ilyen igény esetén tervdokumentációt kell benyújtani, és a képviselő-testület dönt. Ez a gyakorlat Balatonlellén is, ahol 2020-ban például a Balatonlellei Sportegyesületnek adtak tulajdonosi hozzájárulást felújítási, kivitelezési munkák elvégzéséhez, 2021-ben pedig két magánszemély kapott engedélyt közterület térkővel való burkolására, valamint a nyílt csapadékvíz elvezető árok lefedésére, 2 vállalkozás pedig üzletük előtt, a szabadstrandon térkövezésre.

Öt év határozatait néztük át, sem Witzmannék, sem Jáki András neve nem szerepelt a kérelmezők között.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a Witzmann-villához vezető zsákutca aszfaltburkolata hogyan épülhetett „csak úgy”, a tulajdonos önkormányzat hozzájárulása nélkül.

A vonatkozó, az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 2012-es kormányrendelet szerint ugyanis az szükséges lett volna a szabályos tervezéshez is, mivel a Witzmann-villához vezető önkormányzati tulajdonú, 0115-ös számú út besorolása megváltozott, földútból szilárd burkolatú lett, ezt pedig engedélyeztetni kellett volna. Az ügyben a Somogy Megyei Kormányhivatal Útügyi és Mérési Osztálya illetékes, hozzájuk kellett volna az engedélykérelmet benyújtani.

Út magánmegrendelésre

Miután vezetékes telefonon nem sikerült elérnünk, e-mailben kerestük meg Jáki Andrást, a Balaton-út Kft. ügyvezetőjét. A polgármester tájékoztatására hivatkozva azt kérdeztük, hogy az önkormányzat írásban hozzájárult-e az út leaszfaltozásához, mekkora a leaszfaltozott út teljes területe, ki volt a megrendelő, ha nem az önkormányzat, mennyibe került az út aszfaltozása és készült-e környezetvédelmi hatástanulmány.

Jáki András a válaszában azt írta:

"az aszfaltozási munkát cégünk végezte Balatonlelle Polgármesterével történt egyeztetést, majd hozzájárulását követően Witzmann Ágnes megrendelésére.

Szerződéssel, teljesítés igazolással, átutalásos számlákkal rendelkezünk. Az aszfaltozott útterület cirka 800 m2. Magánszeméllyel kötött szerződések további tartalmát harmadik személy részére nem áll módunkban kiadni."

A cégvezető a válaszában arra nem tért ki, hogy az önkormányzat írásban hozzájárult-e a beruházáshoz és készült-e környezetvédelmi hatástanulmány.

A szabvány szerinti minimális 3 méter útszélességgel, valamint 415 méter úthosszal számolva mi az út területére 1250 négyzetmétert mértünk (amennyiben nem szabványos az út szélessége, elvileg még fennmaradási engedélyt sem kaphat a megfelelő bírságok kifizetése után).

 
Út Witzmann Mihály nyaralójához
Fotó: Havasy Tamás

Witzmann Ágnes magánszemély, közalkalmazottként dolgozik. Ami az aszfaltozás árát illeti, nyilvános árajánlatok alapján a legolcsóbb ajánlat 10 millió forint + áfa lenne, kérdés, hogy Witzmann Ágnes jövedelme lehetővé tette-e ekkora összeg kifizetését. 

Maga Witzmann a közösségi médiában számtalanszor osztott meg olyan hírt magáról, hogy pályázatokról tárgyal polgármesterekkel, kivitelezőkkel, vállalkozókkal. A Jáki András és üzlettársai által 2001-ben alapított és azóta is tulajdonolt Balaton-Út Kft. 2016 és 2020 között összesen 1,43 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el, ez az azonos időszakra vetített 2,74 milliárdos árbevételük mintegy fele. Ebben nincsenek benne azok az önkormányzati beruházások, amelyekre nem kellett közbeszerzést kiírni, mert nem érték el a 25 millió forintos közbeszerzési értékhatárt. 

A település azért még pályázik az aszfaltozásra

Witzmannék a telket 2016 szeptemberében szerezték, a házra vonatkozó terveket 2017 júliusában adták be engedélyezésre. Balatonlelle képviselőtestülete 2018. július 23-i ülésén ugyanakkor 101/2018 sz. határozatával a balatonlelle-kishegyi utak helyreállítása érdekében vis maior támogatás igénylésére nyújtott be pályázatot, és vállalta a támogatáshoz szükséges önerő biztosítását is.

A pályázatra azért volt szükség, mert megállapították, hogy a károsodott 0114, 0115 helyrajzi számú utak mentén a „pincék, vendéglátó egységek és borászati üzemek számos munkavállalót foglalkoztatnak, akik munkahelyüket csak ezeken az útvonalakon tudják megközelíteni”. Viszont a 0115-ös, vagyis a kizárólag a Witzmann-villához vezető zsákutcában (!) akkor még nem állt az épület, és az utat sem használta sem vendéglátó egység, sem borászati üzem.

A villához vezető út végül Witzmann Ágnes megrendelésére 2021 októbere előtt készen lett, mint azt a polgármester is nyilatkozta.

Ezek után 2021. október 19-én Balatonlelle képviselő-testülete viszont 124/2021 számú határozatával ismét döntött egy Külterületi helyi közutak fejlesztése című pályázat benyújtásáról „Balatonlelle, Kishegyre vezető külterületi út felújítás” címen aszfaltozásra. A támogatás maximális összege 300 millió forint, a tervezett fejlesztés pedig érintené a 0114 számú, a Konyári Pincészethez vezető út mellett többek között az akkor már kész aszfaltburkolattal rendelkező "0115 Külterület Kivett közút" nevű utat is, amely Witzmannék házához vezet. A pályázatot beadták, döntésre várnak. 

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.