Vas megye

Titkolózik a rendőrség az újságírók előtt

  • Kupi Györgyi
  • 2012. szeptember 21.

Kis-Magyarország

Inkább a pozitív híreket kell közölni a sajtóval, a negatívakat nem – ez a felfogása az új Vas megyei főkapitánynak. A helyi médiumok viszont elhallgatásokról és dezinformálásról beszélnek. Több főszerkesztő szerint tarthatatlan a helyzet. A rendőrség szerint nincs gond.

„Tisztelt Főkapitány Úr! Örömmel vennénk, ha megszólalna, ha válaszolna kérdéseinkre. Nem szeretnénk felvenni a gerillastílust, nem lopakodva, teleobjektívekkel, helikopterekkel szeretnénk tudósítani az eseményekről, hanem együttműködésben a rendőrséggel” – ezt a kérést a nyugat.hu riportere intézte a januárban kinevezett Vas megyei főkapitányhoz, miután egy közúti balesetet követően a sajtó képviselőit csak két órával a nyomok eltüntetése után engedték a helyszínre forgatni, dolgozni. A Valaki meghalt valamiért Vasban – a sajtónak semmi köze hozzá című cikkben leírt eset jól jellemzi a rendőrség és a médiumok jelenlegi viszonyát. Mindennek oka pedig az új főkapitány, Tiborcz János dandártábornok felfogása, aki az év elején került a szomszédos zalai főkapitányság éléről ide.

A problémák sora
Korábban nem volt különösebb gondjuk a rendőrségi kommunikációval. De tavaszra már téma lett a megyei médiamunkások között, hogy szelektálva kapják a híreket a rendőrségtől, bűncselekmények gyanúját felvető ügyekről (vagy konkrét bűncselekményekről, illetve rendkívüli halálesetekről) pedig előbb olvasnak közösségi oldalakon, illetve kommentekben, mint a rendőrségi közleményekben. Több esetben az is előfordult, hogy a sajtó munkatársai jobbikos képviselők sajtótájékoztatóján kaptak hírt verekedésről, súlyos testi sértésről – sajátos, a párt ideológiáját tükröző tálalásban. „Csak egy beszédes adat: Vas megyében az idén összesen két rendőrségi sajtótájékoztató volt, mindkettő erős nyomásra. A vidéki kapitányságok egyet sem tarthattak, pedig lett volna miről beszámolniuk” – olvasható az előbb idézett cikkben.

 

Képünk csak illusztráció!


Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI – Kászoni László

Az Alon.hu regionális hírportál például épp egy Jobbik által ismertetett esetről kért felvilágosítást júniusban, konkrét kérdéseire (például: megtörtént-e egyáltalán) azonban nem kapott választ, mert – ahogy a főkapitányság szóvivője közölte – „folyamatban lévő ügyről nem áll módomban tájékoztatni. Politikai párt sajtótájékoztatóján elhangzottakra a rendőrség nem kíván reagálni.”

Ugyanebben az ügyben a megyei napilappal is összerúgta a port a főkapitányság. A jobbikos sajtótájékoztatóról írt tudósítás után a rendőrség közleményt adott ki, mely szerint a Vas Népe cikke „köszönő viszonyban sincs a valósággal”, ugyanakkor végre közölték, hogy mi is történt. Halmágyi Miklós – a megyei lap főszerkesztője – jegyzetben utasította vissza a minősítést, hozzátéve: „Vajon mi akadályozta meg a rendőrséget abban, hogy ezt az információt, miszerint csak életveszélyt okozó testi sértés gyanúja miatt folyik nyomozás, megossza velünk? Gyanítom, valamiféle tévesen értelmezett elvek, semmi más.”

Sajátos elvek
Elveiről a főkapitány még májusban, a szombathelyi közgyűlésben nyilatkozott, miután baloldali és jobbikos képviselőktől is kapott bírálatot a kommunikáció miatt. Mint mondta, „a sajtónak óriási szerepe van abban, hogy milyen egy megye lakosságának szubjektív biztonságérzete. Ezért nekem van egy tudatos sajtókezelési elképzelésem, amelyet több mint négy éve folytatok. Ez nem mindig találkozik a sajtó elképzeléseivel, de én azt gondolom, hogy főleg a pozitív híreket kell közölni a megye lakosságával, hiszen” a statisztikai adatokból „mégiscsak azt a következtetést kell levonnunk, hogy Vas megye közbiztonsága élhető és stabil”.

Az Alon.hu főszerkesztője, Józing Antal szerint azonban ennek a felfogásnak káros következményei is lehetnek. „Akár meg is tudom érteni a Vas megyei rendőrséget, ha igyekszik becsukni a kukkolási és csámcsogási lehetőségeket. Baj egyrészt akkor van, ha ez a szigorítás már sérti az alapvető tájékoztatás gyakorlatát, másrészt ha a hírszelekció mögött valami zavaros ideológia áll. A nagy vihart kavart, a rendőrség által valamiért elhallgatott szombathelyi vascsöves támadás másnapján például arról kaptunk hírt, hogy valaki ittasan kerékpározott Nick belterületén, arról viszont nem, hogy mi is történt fényes nappal a megyeszékhely egyik frekventált helyszínén. Így persze elindult a pletyka, amit – hivatalos közlés hiányában – mindenki úgy ferdített, ahogy akart. Ezután persze minden rendőrségi összefoglaló kapcsán felmerül a szerkesztőben – és ami még rosszabb, az olvasóban is! – a kérdés: vajon ma mi maradt le a listáról?”

 

Megyei bűnügyi helyzet
Az elmúlt tizenöt esztendő átlagában a Magyarországon ismertté vált bűncselekmények mindössze kettő százalékát követték el Vas megyében. A megyében az ismertté vált bűncselekmények száma legutóbb 1999-ben haladta meg egy évben a tízezret. Idén az első fél év adatai alapján Vas megye az ismertté vált bűncselekmények rangsorában a 19. helyet foglalta el, azaz 2012-ben az országban eddig csak Tolna megyében volt kevesebb ismertté vált bűncselekmény.
Forrás: Vas Megyei Rendőr-főkapitányság

Nem romlott, más lett a kommunikáció
A főkapitányt levélben kerestük meg a problémával augusztus végén, de csak két hét után kaptunk választ. „A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációja nem romlott, hanem más lett. A nyomozó hatóságnak nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, amely előírná, hogy a büntetőeljárásokról a közvéleményt a sajtó útján tájékoztatni kell” – közölte velünk Tiborcz János. Válaszában ismét az emberek szubjektív biztonságérzetére hivatkozott, mely szerinte „helyenként rosszabb, mint a megye objektív közbiztonsági” helyzete. Arra a kérdésünkre, hogy szerencsésnek tartja-e, ha a rendőrségtől kapott tájékoztató helyett a lakosság internetes közösségi oldalakról, illetve politikusok sajtótájékoztatói alapján szerez tudomást bűncselekményekről, csak bűnügyi statisztikákat kaptunk, kielégítő választ nem, mert a főkapitány a kérdés politikai vonatkozásai miatt, „a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján nem válaszolhat”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.