Pécsett is demonstráltak a felsőoktatásért

Tüntetni fognak a középiskolások is

  • Stemler Miklós
  • 2012. december 12.

Kis-Magyarország

Még az erőszakos megoldást is legitimnek tartja a fiatalokkal szimpatizáló helyi pedagógus-szakszervezet elnöke, igaz, a pécsi diáktüntetés hangulata távolról sem volt forradalmi: késő este a városházi portás vetett véget a keddi, több száz diákot megmozgató demonstrációnak.

„Siessetek már, bezár a kocsma!” – kiabálta egy türelmetlenkedő hallgató a keretszámok csökkentése kapcsán szervezett pécsi hallgatói-oktatói fórum második órájában. Észrevétele két szempontból is találó volt. Egyrészt a Hallgatói Hálózat Pécs (HAHA Pécs) újjászerveződő fórumát eredetileg egy kisvendéglőbe tervezték, csak a gyorsan népmozgalmi szintűvé vált érdeklődés hatására helyezték át a Pécsi Tudományegyetem bölcsész- és természettudományi karának aulájába. Másrészt a mintegy 600-700 érdeklődő nem elsősorban a dolgok közös megvitatásában, sokkal inkább a gyors cselekvésben volt érdekelt. Ezt végül meg is kapták; kérdés, mennyi értelme volt.

Az újjáalakuló HAHA Pécs (az eredeti csoport tagjainak nagy része már elhagyta az országot – S. M.) által szervezett fórumhoz a hallgatói hálózattól korábban elzárkózó helyi hallgatói önkormányzat is csatlakozott, így az aulát teljesen megtöltő tömeget a házi készítésű plakátok mellett a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) plakátjai fogadták, amelyek a kormány IMF-ellenes kampányát figurázták ki.

Diákok az aulában


Diákok az aulában

Fotó: MTI

„El kellett jönnünk, mert olyan folyamatok indultak, nem csak a felsőoktatásban, amelyeket meg kell állítanunk” – mondta Takács Bálint (HAHA Pécs) a fórum kezdetén. Hozzátette: most a határozott fellépésen van a hangsúly, utána érdemes vitatkozni a részletkérdésekről, más esetben „nem lesz miről vitatkoznunk”. Zag Gábor, a PTE EHÖK elnöke összefogásra buzdított, a HÖOK beszédpaneljeivel tüzelve az ekkor még lelkes közönséget: „Nem akarunk tandíjat, nem akarunk eladósodott fiatalokat, nem akarunk röghöz kötést! Elég volt, fogjunk össze nemzetünk jövőjéért!” Kovács Dávid, Pécs diákpolgármestere arról számolt be, hogy a helyi középiskolákban megtiltották a fórum plakátjainak kihelyezését, és közölte, hogy csütörtökre a középiskolások is tüntetést hívtak össze. Az oktatók nevében Lénárd Kata, a PTE BTK oktatója biztosította támogatásukról a hallgatókat, kiemelve, hogy a keretszámok csökkentése hozzájárul a mélyszegénység újratermelődéséhez és a szociális igazságtalanságok fennmaradásához. Radikális hangot ütött meg Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi elnöke, akinek egyre több tanítványa hagyja el az országot: „Ha nem sikerül szép szóval, akkor akár erőszakkal is tenni kell a szétszakítás ellen.”

Az első felszólalások után azonban a fórum elkezdett szétesni, miután a résztvevők hosszas módszertani vitákba kezdtek, Pintér Mihály, a PTE EHÖK alelnöke pedig arra buzdította a résztvevőket, hogy vonuljanak Pécs főterére, és adják át követeléseiket a városházán. Ezután arról kezdődött vita, hogy pontosan mik is lennének ezek a követelések, ám az általunk megkérdezett hallgatók kezdték megunni a bázisdemokráciát, és egyre többen elindultak: néhányan haza, még többen a főtérre.

Nyolc óra körül végül a 200-300 fős, immár teljes egészében EHÖK-demonstrációvá alakult tömeg átvágott az adventi vásár miatt karácsonyi daloktól, illetve „Nem kell tandíj!”, „Miénk az egyetem!” szlogenektől hangos Széchenyi téren, és megállt a városháza előtt. A bemenni vágyókat a hallgatói vezetők leszerelték, mondván: az nem lenne értelmiségihez méltó viselkedés. Zag Gábor EHÖK-elnök megpróbálta átadni a hallgatói követeléseket, azaz az ELTE-n egy nappal korábban elfogadott 5+1 pontot, ám a városházán már csak a portás tartózkodott, aki kissé megriadt a több száz fős tömegtől. Bár az is felmerült, hogy az EHÖK elnöksége reggelig vár az épület előtt, végül nem kellett fagyoskodniuk, a hivatalos személyként (is) funkcionáló portás átvette a petíciót, és mindenki indulhatott haza, illetve meginni egy kis forralt bort az adventi vásárban a jól végzett munka örömére.

Jövő hétfőre a hallgatói önkormányzat újabb, immár hagyományos demonstrációt hívott össze.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.